Miért rossz a jóknak, a rosszaknak pedig miért jó?

Általában miért szenvednek és halnak meg a jók, míg a rosszak vígan élnek? Ezt kérdezte a feleségem, amikor megkérdeztem tőle, hogy ő miért nem hisz. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, a Bibliából pedig nem akartam neki idézni, mert nem arra volt szüksége. Ezért most, hosszas gondolkodás után próbálok megfelelni erre a kérdésre.

A jók (igazak) Isten kegyelméből érzékenyebb Lélekkel vannak megáldva. Ez az Isteni kegy sok belső örömöt és fájdalmat hoz magával. Hiszen az ilyen Lélek a jónak, a szépnek jobban örül, mint az átlag, viszont a rossz, a csúf (még ha rejtőzködik is) jobban borzasztja. Ez nagy belső feszültséggel jár, adott esetben állandó szenvedéssel, amellyel a Lélek átél valamit Krisztus Urunk szenvedéseiből. Nem mindenki tudja e súlyt sokáig hordozni. Isten látja ezt, s a szenvedőt inkább szeretettel magához szólítja, emberi szemmel időnek előtte. Hiszen a jó embereket legtöbbször csak kihasználják, vagy felhasználják. Így ők haláluk után már felszabadultan lehetnek boldogok.

A rosszak, (bűnben élők) mint az előbbiekből következik, nem élvezik Isten kegyelmét, habár Isten nem személyválogató, így számára a rossz Lelkek is fontosak, és figyeli is őket. És mert a rosszak általában jobban élnek és semmi baj nem éri őket az életben, vagy ha igen, azt ügyesen „ráöntik” mások fejére, így Isten sokáig hagyja őket élni a földön, boldogtalanul, ügyeskedve, üresen, igaztalanul és esztelenül, csak hogy többet bukdácsoljanak, vagy veszítsenek el mindent, amit ebben az életben gyűjtöttek. És ha életükben nem, haláluk után mindenképpen megkapják megérdemelt büntetésüket az Úrtól.

Ezt nehéz emberi gondolkodással megérteni, hiszen mindenki egy szerencsés, hosszú életre vágyik, de a Jó Isten más mércével mér.

Imádkozzunk az igazakért, hogy tovább tudják viselni terhüket. És imádkozzunk a bűnben élők lelki üdvéért. 

Ámen