„Ha tehát megmostam a ti lábaitokat, én, az
Úr és Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam
nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13, 14-15)
Milyen egyszerű
lenne felebarátaink felé a szeretetünket kimutatni. Elég lenne csak a lábukhoz
térdelni a mosdótállal, de nem tesszük. Mit teszünk tehát? Csak mosolygunk és
kedvesek vagyunk, hogy mi is mosolyt és kedvességet kapjunk. Barátkozunk, hogy
barátokra leljünk. Azt kívánjuk, hogy a másik olyan legyen, amilyennek elképzeltük.
De vajon ez a szeretet? Nem hinném. Mert a szeretet tisztel és nem
emberválogató. A szeretet belülről a szívből és a lélekből fakad, nem pedig
útkeresés az életben. A szeretet van, olyan, mint egy állapot, és nem kíván
semmit másoktól. A szeretet belső örömünk, egyedüllétünkben is jelenlevő
társunk. A szeretet lát, de nem beszél, vak, de érez. A szeretet éreztet. Úgy
kell szeretnünk, hogy felebarátunk szavak nélkül is felismerje szeretetünket,
úgy hogy ne kelljen semmit tennünk, csak szeretnünk s mégis észrevegyék. Ez
csak annyira könnyű, mint megmosni valakinek a lábát, s annyira nehéz is. (Lásd még: 1Kor 13)
Uram Jézus Krisztus, add, hogy feltétel
nélküli szeretet és tisztelet legyen szívünkben és lelkünkben minden és
mindenki iránt, hogy ne legyünk mi sem emberválogatók. Kérünk téged, adj ehhez
erőt és kitartást. Legyen a te neved áldott most és mindörökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése