Kérdésekbe zárt élet

„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket.” (Péld 21, 2)

A te életedben minden igaz? És a felebarátod igaz ember? Vannak jogos háborúk? Van közérdekből származó környezetszennyezés? Vannak adók, amiket nem értünk? Van szeretet, mely hiábavaló? Van pszichés környezetszennyezés? Végig kérdezhetjük önmagunkat és az egész világot, és minden eseményt kétféleképpen ítélhetünk meg: Jó-e nekem és felebarátiamnak, vagy nem jó nekünk. De sose feledjük el, hogy az események nagy részéről az újságokból, TV-ből, rádióból értesülünk, azokhoz mérjük magunkat. A hírekben pedig már válogatják és cenzúrázzák a híranyagot. Akkor pedig hogyan ítélhetünk helyesen? Sehogyan sem. Mi csak arról alkothatunk véleményt, ami velünk történik, vagy ami közvetlenül hat az életünkre. Hatnak rád az emberek? Hat rád a politika? Hat rád a környezetszennyezés? Mi az, ami hat rád? Vizsgáld meg! Mert így tudod meg azt, hogy mi a te utad, amit igaznak tartasz. De mit mond a szíved? Mi az, amit te az Úr elé társz az utadból? Mindent, vagy csak részleteket? Mert az Úr nem gondolatainkat vizsgálja, hanem a szívünket: hogy igazak vagyunk, vagy nem. Ámen.

Urunk, Istenünk, áldassék a te neved, kérünk téged, hogy tarts minket a helyes úton, ne azon az úton, amit mi választottunk, hanem azon, amit te helyesnek tartasz. Ámen.

Kórházban

„Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van?” (1Kor 11)

Kórházba megyek. Az orvosom majd kérdezni fogja, hogy mi bajom van. De én alig-alig tudok majd válaszolni neki, mert a problémám olyan sokrétű, hogy magamnak is alig tudom megfogalmazni. De remélem, hogy Isten megsegít abban, hogy őszinte tudjak lenni az orvosommal. De ő vajon megérti-e, amit mondok neki? Úgy hiszem igen, de a szívével nem fog érteni. Miért? Mert futószalagra kerülök, amint a kórházba lépek. Úgy kezelnek, hogy valamelyik gyógyszerem mennyiségét növelik. Köszönetképpen jobb kedvű leszek. És imádkozni fogok az Úrhoz, hogy erősítse meg hitemet, ott, a kórházban is, abban a magányban, amit az orvosok, az ápolók, és a betegtársak nyújtanak. Csak az Ige lesz az egyetlen kapaszkodóm ebben a fehér és neonlámpás pokolban. És tudom, hogy úgy jövök majd el onnan, hogy egyetlen problémám sem oldódott meg, csak a gyógyszereim lettek drágábbak. Istenre bízom magam, mert ki másban bízhatnék?

A fügefa elszáradása

„Amikor korán reggel a város felé ment (Jézus), megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.” (Mt 21, 18-19)

Sokáig gondolkodtam, hogy Jézus Urunk miért pusztítja el ezt a védekezésre képtelen növényt. Értelmetlennek találtam. Míg végre „megvilágosodtam” s magyarázatot kaptam, amit most megosztok veletek:

Jézus mennyei táplálék után éhezik. A fügefa az ige, amely az út mellett, rossz földből nőtt ki, így nem hozott termést, mert a Sátán elvette hitét. Jézus ezért pusztítja el a fügefát, mint rossz helyre esett magot, mely az útfélre esett: „Mindazokhoz, akik hallgatják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag.” (Mt 13, 19)

Prófécia 2017-09-23

Ti a szeretetet gyűlöletre cseréltétek, pedig magatokat kellene gyűlölnötök, az Urat pedig mammonra és hataloméhségre, pedig nektek a néppel kellene törődnötök. Megbűnhődsz ezért Budapest. Nyugatról támasztok neked ellenséget. Keletről pedig nyomorúságot – így szól az Úr. Papságodat is megjelölöm, mint vétkeseket, hiszen kötelezően tanítanak, nem hallgatnak a próféták igéire. Budapest és Felcsút, el fogtok bukni büntetésem alatt, mert elhagytatok engem. Az ország vezetőinek és gazdagjainak asszonyai meddők lesznek. De a szegény nép szaporodni és sokasodni fog. Ez a büntetése az országnak és a népnek. Ez a büntetése a vezetőknek és a gazdagoknak.

Magyarországon minden nagyvárost megbüntetek, s minden hatalmat. A gazdagoknak el kell menekülniük, mert az éhezők kiáltását hallom csak – mondja az Úr. Mert megtagadtátok az Urat, ezt mondjátok, ahogy Jeremiás próféta mondta: „Nincsen ő, nem érhet bennünket veszedelem, nem látunk fegyvert és éhínséget. A próféták csak fecsegnek, és nem az ige szól belőlük. Csak ennyibe kell venni őket! Azért ezt mondja az úr, a Seregek Istene: Mivel ti így beszéltek, most én tűzzé teszem igéimet a szádban, ezt a népet pedig fává, hogy megeméssze őket.”

Így szólt hozzám az Úr: Megbüntetem ezt az országot, mert a szegényekkel és nyugdíjasokkal kegyetlenül bánik. Csak annak kedvez, akinek van, akinek nincs, attól pedig csak elvesz. De ha megtértek, és hallgatok a próféták szavára, megsegítelek benneteket, és Magyarország újra erős lesz s a nép is elégedett. De tudom, hogy nem hallgattok rám, te elfajult nép, mint ahogy nem hallgatsz józan tudósaidra, sem józan papjaidra. De én az igazakat megmentem, a hazugokat szétszórom, ellenségeik kezére adom őket – így szól az Úr.

Így szólt Jeremiás prófétához az Úr:

„Milyen könnyedén változtatod erre-arra az utadat! De majd Egyiptom miatt is megszégyenülsz, ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt. Onnan is úgy jössz el, hogy kezedbe temeted arcod, mert elveti az Úr, akiben bizakodsz, nem mégy velük semmire.”

 „Pedig ítéletet tartok fölötted, hiába mondod: Nem vétkeztem!” – mondja az Úr, majd pedig ezt mondja: „Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz!” 

A te bálványod, Budapest és Felcsút, mammon és a hatalom. Bűnös vagy, és én megbüntetlek ezért. Mert törvényeimen tiporsz, és magadnak új és régi ösvényeket vágsz, hogy még több pénzhez juss. De nem sokára nem lesz többé pénzcsap. A pénzcsapok elzáródnak és magadra maradsz. És hitelért fordulsz kelet felé, s úgy jársz, mint néped: eladósodsz te is. De én nem fogom a népet büntetni a vezetők és hatalmasok vétkéért, hanem csak a vezetőkre és hatalmasokra hozok romlást: sötétlő verembe vetem őket, ahol fogcsikorgatás lesz, és új urakat emelek fel a fejetek fölé, akik elveszik pénzeteket és tönkre tesznek titeket, a népet pedig felemelik – így szól az Úr.

A kánaáni asszony

„Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod. És meggyógyult a lánya még abban az órában.” (Mt 15, 23-28)

Ahhoz, hogy meggyógyuljon a kánaáni asszony lánya, az asszonynak arra volt szüksége, hogy erős hittel forduljon Jézushoz, és a szentlélek adja szájába a szavakat. De ma már nem kell ahhoz hit, ha valakinek beteg lesz a lánya. Hiszen csak elmegy az orvoshoz, esetleg kórházba viszi a gyermekét, ahol meggyógyítják, és kész a történet. De vajon valóban nem kell hit ehhez ma már? Igenis kell. Először is a gyermeknek hinnie kell abban, hogy meggyógyul. Honnan veszi ezt? Onnan, hogy látja az anyján, hogy hisz abban, hogy segíteni tud rajta. Aztán az anya orvostól orvosig hurcolja gyermekét, míg végre megtalálja a megfelelő doktort. Ehhez talán nem kell hit? Ezt végigcsinálni, végig járni, ehhez kell az igazi hit! És akkor jön a megnyugvás, hogy mindent megtettem. De vajon én tettem meg mindent egyedül? Nem kellett ehhez Isten? És a gyermekem gyógyulásához és gyógyításához, nem kell hit? Dehogynem. Itt a kérdés csak az, hogy bevalljuk-e, felismerjük-e, hogy hittel csináltuk végig az egész hercehurcát, hogy gyermekünk meggyógyuljon. Hiszen sokan vannak, akik csak a maguk vállát veregetik, mikor kihozzák a gyereket a kórházból. Észre sem veszik, hogy milyen hit kellett ahhoz, hogy mindezt végig tudják csinálni. És nem utolsósorban Isten jelenlétére volt szükség, hogy tudtunk segíteni gyermekünknek. De hányan vannak, akik ezt nem veszik észre, nem tudatosul bennük, hogy mit tettek, hogy mi is történt valójában? Sokan, sajnos. Sokan vannak, akik még akkor sem ismerik fel Isten jelenlétét, amikor nehéz helyzetbe kerülnek, és ugyan megfáradva, de kijutnak az alagútból, a megpróbáltatásokból. Hiszen Isten mindezzel csak egyet akart: térjetek meg! Se többet, se kevesebbet: csak térjetek meg!  

Istenem, Uram, add, hogy felismerjük jelenlétedet mindennapjainkban és megpróbáltatásainkban. Hogy felismerjük azt, hogy jót akarsz nekünk, hogy te így üzensz nekünk. Add, hogy ne legyünk vakok saját magunk életével szemben, hanem ismerjük fel jelenlétedet, amivel megáldasz minket. Áldassék a te neved, mindörökké. Ámen.

Zak 11, 7

És azt mondta nekem Isten, az Úr:

„Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját meg a jobb szemét! Száradjon le a karja, vakuljon meg a jobb szeme! (Zak 11, 17)

Uram, Istenem, köszönöm, hogy gondot viselsz rám, köszönöm, hogy kérsz tőlem, köszönöm, hogy figyelmedet rám veted, és hogy egyszülött Fiad, Jézus Krisztus velem van, és hálát adok azért, mert rám bocsátottad a Szentlelket. Áldassék a te neved, mindörökké. Ámen.

Jézus gyásza

„(Heródes) Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben. Elhozták fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan egy hajón egy lakatlan helyre egyedül.” (Mt 14, 10-13)

Alig pár napja mondta ezeket Keresztelő Jánosról: az asszonytól születettek között nincs nagyobb nála; ő maga Illés, akinek el kellett jönnie. Most pedig János tanítványai mondták el neki a halálhírt, hogy Jánost lefejezték, mulatozás közben, egy asszony kívánságára. Micsoda értelmetlenség, gondolta Jézus, és már csak imádkozni akart, egyedül lenni Istennel. Ezért egyedül hajóra szállt és egy lakatlan helyre hajózott. Senkivel nem akart beszélni, még tanítványaival sem. Keresztelő Jánosért imádkozott, amikor meghallotta a közelgő tömeg zaját. De hát még nem végeztem az imámmal, Uram! – mondta Jézus, aki megszánta a tömeget, hiszen vagy tíz-tizenkétezer ember követte őt idáig: férfiak, nők és gyermekek. A tanítványai a tömeggel együtt érkeztek. Jézus abbahagyta az imádkozást és szembefordult az érkezőkkel. Amikor tanítványai meglátták Jézust, megállították az embereket és kérték, hogy a betegeket hozzák előre, hiszen tudták Jézusról, hogy nem szívesen keveredik bele a tömegbe, sőt ha lehet távolságot tart tőlük. Például egy hajóról beszél a szárazföldön gyülekező embereknek. De Jézus most nem akart beszélni. Rengeteg beteg volt. Jézus tehát nekiállt végigjárni a betegeket, akiket az emberek már előre hoztak. Egész délután gyógyított, közben beesteledett. Fáradt volt már. Ekkor jöttek hozzá a tanítványai, hogy bocsássa el az embereket, mert későre jár, távol minden lakott helytől, s hogy enniük is kell valamit. Jézus azonban így felelt: „Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!” De a tanítványok értetlenül válaszolták, hogy csak öt kenyerük van és két haluk. Hozzátok ide, mondta Jézus. „Ekkor megparancsolta az embereknek, hogy telepedjenek le a fűbe, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.” Mindenki jóllakott, sőt a maradék tizenkét kosárnyi volt. Az emberek most már jóllakottan, de némán álltak és várták, hogy mi lesz. Jézus azonban a tanítványaival törődött. Kérte, hogy azonnal szálljanak hajóra és menjenek át a túlsó partra. Aztán a tömeghez fordult és kérte, menjenek haza. Mikor végigfutott a tömegen az utasítás, lassan megindultak az emberek. Jézus pedig fölment a hegyre, hogy végre maga lehessen és imádkozhasson. Keresztelő Jánosra gondolt megint, hiszen egész nap ő járt a fejében. Milyen értelmetlen, gondolta, értelmetlen halál. Hiszen János még nem végzett, még bőven lett volna még mit tennie. De megölték. Mert féltek tőle. Annyira csodálták, hogy már féltek. Mert ilyenek a tömegemberek: félnek az új hangtól. Megijednek, mint a gyerekek, és aztán eljátszanak vele, míg el nem pusztítják, míg meg nem ölik. Jézus megszédült, egy fa törzsébe kapaszkodott, majd lassan lerogyott a földre. Engem is ők fognak megölni, ugyan így, ugyanilyen gyerekes félelemmel. De János lelke felkerül a mennybe, Atyámhoz. Ezután csak imádkozott, egészen hajnalig. Kezdetben még be-bevillant János arca csukott szemei előtt, de aztán már csak az Atyját látta, azt az akaratot, ami miatt ő most itt volt. És Jánosnak is itt kellene még lennie, gondolta. A hajnal hűvöse azonban kijózanította. Érezte még magában a gyász magányát, de azt is tudta, hogy dolga van, most már János helyett is neki kell szolgálnia. Ennek tudatában indult el, a tanítványai után, hogy elkezdődhessen egy újabb nap, ahol helyt kell állnia.

Uram, Istenem, kérünk téged, kerüljön el minket az értelmetlen halál, kerüljön el minket mások sírig vivő rosszindulata, de kérlek bocsásd meg nekik vétkeiket, s nekünk adj feloldozást. Ámen.

A napkeleti bölcsek tévedése

„Amikor Jézus megszületett a judeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.” (Mt 2, 1-3)

Mint Keresztelő János, a bölcsek és Heródes is tévedett, valamint egész Jeruzsálem. Ugyanis a próféták szerint a Krisztust várták. A krisztus név jelent messiást és felkentet. Jézus azonban „csak” messiás volt, nem pedig királyként felkent uralkodó. Jézus feladata volt a megváltás, a bűnök alóli feloldozás. Mint Jánosnál kiderült egész Izrael nem tett különbséget a Messiás első és második eljövetele között. Valójában ez vezetett Jézus tragédiájához. Ezért voltak ellene a vének és Heródes király is. Ezért kellett megaláztatásokat elviselnie, majd kereszthalált halnia.

Keresztelő Szent János dilemmája

„A hagyomány mindenesetre megmutatja nekünk a helyes távlatokat. János igazi próféta volt, az utolsó és a legnagyobb a próféták közül. Nem elég nagyság ez? Az evangélium forrásai szerint a bebörtönzött Keresztelő tanítványai útján megkérdezi Jézust, hogy ő-e ,,az eljövendő'', aki a megjövendölt Bíró lesz, vagy valaki mást várjanak. Jézus az izaiási üdvösség-prófécia szavaival felelt: a vakok látnak, a süketek hallanak, a közelgő istenországát az üdvösség tettei hirdetik. És válaszát az éppoly komolyan intő, mint vigasztalóan ígéretes boldoggá nyilvánítással zárja: ,,Boldog, aki nem botránkozik rajtam'' (Mt 11,2--6). Bizonyos, hogy nem esett ki egyetlen gyöngyszem sem a Keresztelő koronájából, ha a fogságban Jézus működéséről tudomást szerezve kérdést intézett hozzá. Sokáig úgy gondolták, a Keresztelő csak látszat, afféle ,,pedagógiai'' kérdést akart föltenni, hogy maga Jézus szüntesse meg tanítványai kétkedését. Mindazonáltal amennyire alaptalan ennek föltételezése, épp oly helytelen lenne azt állítani, hogy a Keresztelőnek kétségei voltak Jézus küldetését illetően. Joggal tehette föl az említett kérdést egyszerűen csak azért, hogy Jézus erősítse meg őt -- akire küldetése végén a vértanúság vár -- hitében, hogy Jézus megjelenése és cselekedetei az ő próféciáinak beteljesülései.

János semmit sem veszít nagyságából, ha úgy áll előttünk, mint az igaz világosság tanúja -- mely világosság a világba jött --, de nem ő maga a világosság (vö. Jn 1,8--10). Ő még teljesen az ószövetségi prófétaság talaján áll. Még nem tesz különbséget a Messiás első és második eljövetele közt. A végső idők lélek-kiáradását és az ítéletet együtt látja. Még nem tudta, hogy a Messiásnak először Isten kegyelmi idejét kell meghirdetnie, a szenvedésnek és bűnnek alávetett emberiség megváltójaként kell megmutatkoznia, mielőtt újra eljön ítélni, és megszüntetni a világ minden baját és jogtiprását.

Ez a valódi, a Keresztelő saját belső gyötrődéséből született kérdés volt az egyetlen és utolsó tett, amelyet az evangéliumok a haláláig hű prófétáról közölnek. És éppen ebben világosodik meg számunkra történetének sokatmondó, példaszerű jelentése. A Messiás előfutárának is -- aki ,,asszonyok szülöttei közt a legnagyobb'' volt -- szembe kellett néznie a ténnyel, hogy az Eljött más, mint akire számított, üdvözítő műve másképpen kezdődik, mint bárki is várta. Az előfutárnak sincs más útja az egyéni üdvösséghez, mint a hit útja: az Isten -- Názáreti Jézusban adott utolsó -- kinyilatkoztatásába vetett hit útja.”

Forrás: www.katolikus.hu/szentek/0624.html

Jézus és a konfliktuskezelés

„Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment.” (Mt 16, 3-4) 

Mindannyiunk életében vannak konfliktusok. A leggyakoribb konfliktus az, hogyha valakinek igent mondunk nem helyett, vagy nem merjük a véleményünket megosztani a másikkal. A konfliktus kerülése gyávaság és gyengeség. Nem tartozik a fő bűnök közé, de az emberi erények alján helyezkedik el. Jézus Urunk jó példával áll elő a konfliktus kezelés területén is. Hiszen ő merte megtisztítani a templomot; amikor pedig a farizeusok kétszer is jelt kívántak tőle, ő úgy leteremtette őket, hogy azok szólni sem tudtak, így Jézus nyugodtan eltávozhatott, azaz megoldotta a konfliktust és ki is lépett belőle. Ugyan ezt tette, amikor megkérdezték tőle, hogy kell-e a császárnak adót fizetni? Ő csak kezébe vette az érmét, amin a császár képe volt és azt mondta adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. Itt is nem kerülte el a konfliktust, hanem ügyesen „kivágta magát” belőle. Ezután az a kérdés: Mi hogyan kezeljük a konfliktusokat? Szembenézünk-e velük, mint Jézus Krisztus? És megoldás után, időben ki is lépünk a helyzetből? Van-e erőnk nemet mondani, ha azt akarjuk? És van-e erőnk igent mondani, ha azt akarjuk?

Uram, Istenem, add, hogy erősek és bátrak tudjuk lenni, ha arra van szükség, szavaink és tetteink ne hozzanak ránk szégyent, és merjük felvállalni akaratunkat a másik emberrel szemben, legyen az hozzátartozó, vagy gyülekezeti testvér, avagy idegen. Ámen.

Leitatás és drogok

„Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába, és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát.” (Hab 2, 15)

Ezek a több mint 2000 éves szavak, mai aktuálisak. Főként a fiatalokat érinti, hogy szórakozóhelyen, vagy házibulin isznak, hogy beilleszkedjenek a nagyobbak társaságába, s bizony nagyon gyakran kerül elő ilyenkor valamilyen drog, amit egy óvatlan pillanatban azok poharába keverik, aki nem akarnak használni drogot. Nagy a veszélye a túladagolásnak, az, hogy az összejövetel kórházban végződik. A szülők tehetetlenek, hiszen nem tarthatnak szobafogságon egy fiatalt, mert annak gyűlölködés és pszichológus lesz a vége. Mit tegyünk tehát? Csak arra készíthetjük fel a gyermekünket, hogy ha nem otthon van, sose igyon olyan italt, amit nem őelőtte nyitottak ki. Ha pohárból iszik, soha ne tévessze szem elől, ha pedig közben ki kell mennie a mellékhelységbe, kérjen új poharat és bele új italt. Ez az amit meg lehet beszélni a gyermekünkkel, anélkül, hogy korlátoznánk. Hiszen emlékeznünk kell nekünk is arra, hogy gyerekként miket tettünk. Egyszóval jó tanáccsal engedjük útjára gyermekünket, és imádkozzunk azért, hogy használja is tanácsunkat.

Isten hűséges szeretete

„Még gyermek volt Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiaimat.  Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek. Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel, hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontattam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.” (Hós 11, 1-4)

Így szeret bennünket Istenünk, már a fogantatásunktól kezdve, elnézően várva azt, hogy felé forduljunk, megtérjünk és megértsük őt. De ha elfordulunk tőle, akkor is szeret, hiszen a szeretet kötelékével húz minket a helyes irányba. Mit lehet erről többet mondani? Talán csak azt, hogy aki hisz, annak éreznie és tudnia kell ezt. Erősítsétek meg hiteteket. Ámen.

A nép bűnbánata csak múló hangulat (Hóseás 6, 1-6)

Miután az Úr Hóseás próféta által megfenyegeti Izraelt, a nép vezetői bűnbánatot tartanak, és tanúságot tesznek Istenről. Mert eltévelyedtek Istentől, ezért kell most megtérniük újra és nem tettekkel, hanem hittel szolgálni az Urat: „Jöjjetek hát, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebezhet, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.” Hóseás ebben a bűnbánatban azonban Krisztusról is tanúságot tesz: „Két nap múltán életre kelt, harmadnapon feltámaszt bennünket, és élünk majd előtte.”  Hiszen keresztelő Jánosig, illetve Jézus Krisztusig csak élet és halál volt. Nem ismerte a nép az örök élet ígéretét, sem pedig a feltámadást. Ezért is mondja ezután a próféta: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” Itt egy rendkívül fontos dologról tesz említést Hóseás: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!” Hiszen melyikünk mondhatja magáról, hogy ismeri Istent? Te tudnál beszélni istenről? Mit gondolsz róla?  „Az vagyok, aki vagyok” – mondja Mózesnek a féltőn szerető Úr, aki személyválogatás nélkül szeret és védelmez minket, aki egyszülött Fiát adta értünk, hogy megbocsáttassanak bűneink, hogy az örök életre feltámadhassunk.  Aki jobban meg akarja ismerni az Istent a Biblia mellett, olvassa el Cseri Kálmán Ki a mi Istenünk? c. könyvét. De ha ez akadályokba ütközik, úgy Mózes 5 könyvét olvassuk el figyelmesen, s meg fogjuk érteni, hogy Isten azért büntet, hogy a jó úton tartson minket, és hogy megbocsáthasson. E rövid kitérő után, térjünk vissza Hóseás prófétához.

Tehát ott tartunk, hogy a próféta megjövendöli Izrael megtérését az Úrhoz. Sőt, Hóseás Jézusról is jövendöl, a feltámadásról ír, valamint arról, hogy az igaz megtérés az, hogyha megismerjük Istent. Ám Izrael vezetői nem tudnak megtérni, nem akarják megismerni Istent. Újra elfordulnak az Úrtól: „Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön.” Ez még csak fenyegetés az Úrtól, a próféták által. De az irgalmas Isten azonnal el is mondja, hogy mit vár el Izraeltől: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot. Isten ismeretet és nem égőáldozatokat.”  Ezek pedig már Pál apostol gondolatai. A szeretet minden törvény betartásával egyenlő, ami párosul az Isten ismerettel. Mert Isten nem egy megfoghatatlan, értelmezhetetlen fogalom, hanem egy velünk törődő, ránk vigyázó Atya, aki nem személyválogató, aki mindig megmondja nekünk, hogy miként nyerhetünk bocsánatot vétkeinkre, aki mindennapi csodákban mutatja meg magát nekünk, teremtményeinek. Hiszen mi hasonlatossá lettünk Istenhez, a lelkünket is Istentől kapjuk: keressük hát magunkban Istent, de ha ez nehéz, olvassuk isten Igéjét a Bibliában, vagy cseri Kálmán által közvetített Igéket, és a hallásból szerzett Igéket az Istentiszteleten, vagy a Misén. És soha ne feledkezzünk meg arról, még egy séta közben sem, hogy Isten velünk van, így meg is ismerhető.

Uram, áldott legyen a te neved, kérünk téged, bocsásd meg bűneinket és eltévelyedésünket, és kérünk add, hogy felnyíljon szemünk, hogy megismerjünk téged, hiszen minden pillanatban velünk vagy, és lelkünkkel, amit te adtál világosan kell hogy lássunk téged, aki a Fiút is nekünk adtad, akiben téged is láthattunk és igéidet olvashatjuk és hallgathatjuk. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében Ámen.

Ha meggyengül hitünk

„Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire.” (Hós 2, 8)

Mindannyiunkkal megesik, hogy érezzük, tudjuk, hogy olykor meggyengül hitünk és szinte nem tudunk mitévők lenni. Hiszen ilyenkor a Biblia Igéje nem szól hozzánk, az Istentiszteleten, vagy a Misén sem szól hozzánk az Ige. Imánk pedig mintha a semmibe hullna. Pedig ilyenkor a legfontosabb olvasni a Bibliát, és imádkozni, hogy az Úr megerősítse hitünket, az Istentiszteletet vagy a Misét pedig újra és újra meghallgatni, vagy elolvasni az internetnek köszönhetően. Mert igen, a hitért minden nap meg kell küzdenünk. És nem szabad elbizakodottnak lennünk, amikor erős a hitünk, mert a Gonosz akkor támad minket a leginkább. Csak legyetek állhatatosak és óvjátok lelketek békéjét, nem csak magatok, hanem mások előtt is. Imádkozzunk együtt:

Urunk, Istenünk, kérünk téged, hogy segíts minket azzal, hogy erősen tarthassuk hitünket, minden nap, és hogy fel tudjuk venni a keresztünket minden reggel, s hogy ne tegyük le azt holnapig. Áldott légy te mindenek felett. Ámen.

Féltőn szerető Isten az Úr

„Ő (Hóseás) elment, és elvette Gómert, Diblajim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki. Akkor ezt mondta neki az Úr: Nevezd el Jezréelnek, mert már csak ki idő és megbüntetem Jehu házát jezréeli vérontás miatt, és véget vetek Izrael háza királyságának.” (Hós 1, 4)

„Gómer újból teherbe esett, és leányt szűlt. Akkor ezt mondta Hóseásnak az úr: Nevezd őt így: „Nincs irgalom.” (…) Miután elválasztotta „Nincs irgalom” nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút szült. Az úr pedig ezt mondta: Nevezd őt így: „Nem népem” Mert nem vagytok az én népem, és én sem vagyok veletek.” (Hós 1, 6-8)

Izrael a jezréeli vérontásban megszegte a 6. parancsolatot: „Ne ölj.” Ezért megharagudott az Úr és Hóseás három gyermekének nevei jelzik haragját Izrael ellen. Mert az Úr féltőn szerető Isten. A parancsolat megszegése miatt üzeni az Úr Izraelnek, hogy „Nincs irgalom”, és hogy „Nem népem.” Micsoda bűn lehetett ott Jezréelben, hogy az Úr ilyen haragra gerjedt. Olyasféle harag ez, mint amikor akkor érzett, miután Káin megölte testvérét Ábelt. „Mit tettél (Káin)? Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből.” (1Móz 4, 10) Mert ilyen régi időkbe nyúlik vissza Isten haragja, ha megszegik a 6. parancsolatot. De Isten talán nem is haragszik, hanem csak félti népét, hogy rossz útra tér. Ezért a fenyegetés után szinte azonnal meg is bocsát népének:

„De lesznek még annyian Izrael fiai, mint homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanánk nekik: Nem vagytok az én népem! – ezt fogják mondani: Az élő Isten fiai vagytok! Összegyűlnek majd Júda és Izrael fiai, és egyetlen fejedelmet választanak majd maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Izrael napja. Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!” (Hós 2, 1-3)

Ezt mondja és ígéri az Úr Izraelnek. Mint ahogy Jézus mondja: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Mt 9, 13) Hiszen ezt mondja az Úr: „Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Izrael napja. Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!” Ez pedig már jézusi ígéret. Jézus Krisztus lesz az a fejedelem, akit Júda és Izrael fiai választanak maguknak. De ők erről még mit sem tudnak. Júda is, Izrael is evilági fejedelmet vár, Jézus azonban csak testében evilági s a Zsidók királya, lelkileg az Atya Isten fia. Mégis Jézus uralma alatt valósult meg egy több ezer éves „birodalom”, az Isten országa. Ezért mondja az Úr: „Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Izrael napja.”  De mit is jelent az, hogy „Eljönnek az országból”? Talán bizony azt, hogy Izrael otthagyja azt a földet, amit Isten ígért nekik? Semmiképpen nem. Hanem azt jelenti, hogy országuk megnövekedik, hiszen Isten országa lesz, Jézus Krisztus által. Ezért mondja a próféta: „nagy lesz még Izrael napja”. Mert dicsőség szál le Izraelre az Isten akaratából Jézus Krisztus által. És azt mondja Isten a próféta által: „Összegyűlnek majd Júda és Izrael fiai, és egyetlen fejedelmet választanak majd maguknak.”  Az egyetlen fejedelem pedig Jézus Krisztus lesz. Ám Izrael, mint semelyik uralkodójukra, így Jézusra sem hallgatott. Ezért üldözték, ezért kísértették, s ezért üldözték bele egy koncepciós perbe, ahol hamis tanuk segítségével ítélték kereszthalálra, mielőtt még meg is alázták.

Uram, Istenem, kérünk téged légy felénk is megbocsátó, s úgy dorgálj meg minket, hogy visszaforduljunk hozzád és Jézus Krisztushoz. Ámen.

Prédikátor könyve

„(…)Minden hiába valóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?” (Préd 1, 2-3) „Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember.” (1, 8) „Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót. De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér.” (2, 1-2)

A Prédikátor könyve nem felemelő olvasmány, hiszen egy kiégett és megcsömörlött exkirályról van szó. Én azonban mégis magaménak érzem ezen Igék hangulatát és mondani valóját. Mert legbelül én is ilyen vagyok, habár nem mondhatom magam exkirálynak. Egyszerűen nem szeretem magam. Csak abban van reményem, hogy minden reggel elmondom a Miatyánkot, lassan, s hogy ezt Isten meg is hallja. S bízom abban, hogy az Úr Jézus Krisztus velem van és megerősít hitemben, hogy tanúságot tegyek róla: „Szenvedett Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a menybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” Mert hisz mi másért élnék még e földi testben, mely oly romlandó, mint bármi más e világon. Csakis Istenre bízhatom magam, s arra, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja, ne pedig úgy ahogy én. Jézus Krisztust pedig kész vagyok magamba fogadni, vele élni, érte halni, hiszen gyűlölöm életem, csak Krisztusban szeretnék élni. Hiszen én is úgy látom magam körött a dolgokat és embereket, mintha mindenre rátelepedne lassan a por, amit nem lehet kitakarítani, mert ez a romlás pora. Mert minden elromlik, minden az enyészet felé halad, kivéve a reményemet és hitemet Istenben. Ámen.

Uram, Jézus Krisztus, legyen áldott a te neved, és hálát adok neked eddigi életemért. Kérlek Jézus Krisztus, légy velem, erősíts meg hitemben, hogy minden nap tanúságot tehessek rólad. Ámen.

"Ne szeressétek a világot"

„Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.” (1Jn 1, 15-16)

Nézzetek körül, most kezdődik az ősz, amely a halál színeiben pompázik és megmutatja nekünk a múlandó világ hívogató poklát. Mert minden őszre vált. Őszre váltanak az emberi kapcsolatok, őszre vált mammon hatalma is. Őszre váltanak a gondolatok. A temetők csendjébe is belezizzenek a lehulló falevelek. Csak Jézus Krisztus iránt érzett szeretetünk marad világosságban, mert tudjuk, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus szeretete is romolhatatlan. Csakúgy, mint az Atya szeretete irántunk, aki azért küldte el fiát, hogy nem romlandó bűneink megbocsátást nyerjenek. Hiszen a világban csak az igaz romlandó, a bűn azonban nem az. Ezért teremtette Isten az őszt, hogy lássuk a mindenre kiterjedő halandóságot, de mivel „(…) az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 4, 19), a bűn romolhatatlan ezen a világon. A mi testünk, földi életünk is hanyatló, de lelkünk romolhatatlan. Romolhatatlan, ha Jézus Krisztusban és az ő Atyjában bízunk, romlandó, ha a világban bízunk.

Bűnös szavaink

„Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek; sem az égre, mert az Isten trónusa, sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé. Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól való. (Mt 5, 34-37)

Mi ugyanis szavainkkal vétünk a legtöbbet embertársaink ellen: hazugsággal, pletykával, a valóság elferdítésével, és tesszük ezt úgy, hogy meg vagyunk arról győződve, megesküszünk rá, hogy igazunk van. Ám ti ne esküdjetek a magatok igazára. Ha ketten beszélgettek, ne beszéljetek másról ítélettel, mert akkor bűnösök lesztek Isten előtt. Soha ne legyetek meggyőződve arról, hogy igazatok van másvalaki ügyében. Hiszen kérdeztessék meg a másik fél is, ahogy a szólás tartja. Soha ne ítélj meg mást fél tudással, féligazsággal. Inkább beszéld meg vele ha lehet, ha problémád van vele. De sose légy túl kíváncsi, hiszen te sem szereted, ha valaki a te életedre kíváncsi azért, hogy másoknak beszélhessen róla, persze kiszínezve és ítélkezve. Ne esküdözz, hogy ezt meg azt hallottad. Mert csak egy részt hallottál, nem az egészet. Ezért mondja Jézus: (…)”ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól való.” Igen a gonosztól valók azok a szavaink, amikor egymást vagy egy harmadik valakit ítélünk meg és sértünk meg ez által. Ha nem vagy hívő, nem kiált hozzád a lelkiismereted?! Ha hívő vagy nem érzed azt, hogy bemocskoltad a lelked?! Válaszolj magadnak, és ítélj előbb önmagad felett és bánd meg bűnödet Jézus Krisztus előtt.

Mi Urunk, Jézus Krisztus, áldassék a te neved, és kérünk téged, add, hogy ne szóljunk másról rossz szavakkal, hiszen mi esünk bűnbe ez által. Kérünk téged, legyen annyi önbecsülésünk, hogy vegyük észre a gerendát saját szemünkben, mielőtt a másik szemében a szálkát vennénk észre. Mert nem akarunk a kevélység bűnébe esni. Kérjük, bocsásd meg ezen bűneinket, mert meg akarjuk őrizni szívünkben Igéidet. Uramn Jézus Krisztus, légy hozzánk kegyes, aki csak emberi módon tudunk gondolkodni és szólni. Ámen.

A főhelyek válogatása

„Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogy válogatják a főhelyeket: Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy nálad értelmesebb embert is meghívott. És odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 14, 7-11)

A világunkban a politikusoknak és holdudvarának jutnak a fő helyek. De te ne irigyeld őket. Hiszen megvan a te helyed, mammon nélkül is. Viseld hát alázattal, békével, boldogsággal az Úrban és szeretettel, bárhol is ülsz, s tedd főhellyé helyedet. Mert a házigazda, ha megkedvel ezért, legközelebb előrébb fog ültetni.

Adjunk hálát Jézus Krisztusnak, hogy ezt az Igét tanulságunkra megosztotta velünk és kérjük őt, hogy adjon erőt, hogy alázatunkban is megmaradjon szeretetünk azok felé, akikkel egy asztalnál ülünk. Ámen.

A tisztátalan lelkek

„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. Akkor elmegy, akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb leket, bemennek és ott laknak, és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt.” (Lk 11, 24-26)

Nem kell ahhoz bűnözőnek lenni, hogy ezt az Igét magunkra értsük, habár lelki szenvedésünk hasonló egy bebörtönzött rabéhoz. Hiszen miről is szól Jézusnak ez az Igéje? Az ember ingatag hitéről, amit a Gonosz kihasznál. Hiszen a hit megtisztítja lelkünket. Ám elég egy botlás, elbizakodottság, egy rossz gondolat, és máris visszatér belénk a tisztátalanság. De elég ehhez örökké a televíziót bámulni, vagy állandóan az okos telefonunkkal babrálni, vagy egyáltalán bármiféle olyan dologgal ütni el az időnket, amely észrevétlenül bálvánnyá lett, s így bűn Isten előtt. Ezért tér vissza belénk a tisztátlanság hetedmagával. Mintegy figyelmeztetésként, hogy észre térjünk, hogy megint az Úr felé forduljunk. S bizony nehéz feladat újra megtisztulni egészen, amit szokásaink megváltoztatásával, imádsággal és az Ige olvasásával, hallgatásával tudunk véghezvinni.

Áldott a mi Urunk, mert figyel ránk minden percben, és ha kérjük, megerősít minket hitünkben. Áldott az Úr, hogy megvéd minket a gonosztól, hogy figyelmeztet minket, ha rossz úton járunk. Áldott legyen mindörökké a mi Urunk, Istenünk. Ámen.

A szolgálatról

Kardos Gyula: Az istenfélő Jób, 1900,
olaj, vászon, 97x100 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

„Segítettél-e erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e a sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszél belőled?” (Jób 26, 2-4)

Nehéz a prédikátori munka, pont e kérdések miatt. Hiszen én is naponta is felteszem magamnak e kérdéseket. Meg kell kérdeznem magamtól, mert csak így szolgálhatok jól. Az első két kérdésre talán könnyű a válasz, hiszen ezek lelkiismereti kérdések, melyekre igennel vagy nemmel válaszolhatok. Hála Istennek igennel válaszolhatok az első két kérdésre. Ám a harmadik kérdés a nehéz: „Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszél belőled?” Mert erős hittel kell nekiindulni a napnak ahhoz, hogy Isten igéjét közvetíthessem s ne a magam feje után menjek. S vajon a Szentlélek velem van-e aznap, amikor szükség van rá?  „Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvetetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lk 8, 18)

Magam állandó kétségekkel ébredek minden nap, s imádkoznom kell azért, hogy felvegyem keresztemet, hogy Jézus Krisztus ma is velem legyen, s a Szentlélek segítse munkámat. Hogy ne saját szavaimat írjam le, hanem a Szentlélek által adott gondolatokat. De miután befejeztem az írást, még akkor is elfog a kétség, hogy vajon jól szolgálok-e? Nehéz, de felemelő ez.

Uram, Jézus Krisztus, hálát adok azért, hogy velem vagy, s hogy ha szükségem van rá, rám bocsátod a Szentlelket. Kérlek, add hogy ne a saját értelmemmel szóljak, hanem a Szentlélek által Isten Igéjét tudjam közvetíteni. Hiszen értelmemmel csak magamat szolgálom, ha pedig velem van a Szentlélek, akkor Isten szól rajtam keresztül. Köszönöm, hogy velem vagy és hogy a Szentlelket is odaadtad nekem szolgálatomhoz. Uram Jézus Krisztus, áldassék a te neved mindörökkön örökké. Ámen

Saul király meg akarja ölni Dávidot

Saul király engedetlen volt az Úr parancsa ellen, ezért elhagyta őt az Isten. Ezután Sámuel felkente Dávidot, hogy vele legyen az Isten és királlyá legyen. Saul Dávid sikereiért lett féltékeny, ezért akarta megölni Dávidot. De Dáviddal volt az Isten bujdosásiban is. (1Sám 18-20,)

Aki egyszer is olvasta a Bibliát, arra már vonatkoznak Isten és Jézus Krisztus törvényei. Mert aki ismeri a törvényt, a törvény szerint ítéltetik meg, íja Pál. Így ír erről Sámuel próféta: „Bizony többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.” (1Sám 15, 22-23.)

Tehát tudatában a törvénynek, hittel vagy a nélkül engedelmeskednünk kell, hiszen Isten előtt mindannyian egyenlők vagyunk. ha pedig velünk van az Isten, engedelmesen, és minden fenntartás nélkül szolgálnunk kell. Még akkor is, ha látszólag gondok felé visz az utunk, hiszen Isten majd gondoskodik boldogságunkról és boldogulásunkról.

Imádkozzunk azért, hogy az Ige törvényeit be tudjuk tartani, és hogy ha Isten elszólít minket, akkor örömmel tudjuk végezni feladatunkat az Úrban. Ámen.