29.Zsoltár

Hatalmas Istenem,

igaz vagy és igazságos,

megsegíted a szegényt és a nyomorultat,

miközben teremtésed csodáit

nézheti mindenki,

akinek hite van.

Istenem, hát növeld a hitemet,

hogy újra gyönyörűnek lássam a világot,

mint fitalkoromban,

így segíts nyomorúságomon,

hiszen elbotlottam valamikor,

s azóta csak botladozom.

Mert sok mindent kaptam tőled,

az egész életemet,

de már alig élek,

inkább csak létezem,

mint a kutyáim,

akiket én etetek.

Tekints rám Istenem,

már nem vagyok a régi,

csak benned találok örömet és megnyugvást,

mert a világ csak felzaklat.

Pedig milyen szép volt minden,

hogy élveztem tudattalanul teremtésed,

melyben úgy repkedtem,

mint madár a légben,

hiszen szinte lábam sem érte a földet.

De mégis szántam az elesettet,

segíteni akartam a bajbajutottakon,

s bűnösöket istápoltam,

fekhelyet adtam nekik egy-egy éjszakára.

Ilyen voltam, Istenem,

hitetlenül hittem.

S most, hogy megtaláltalak és megismertelek, Istenem,

most üres lett a múlt életem nélküled,

már csak a most van: veled.

Szívemben azonban űrt érzek,

nem tudom, hogy képes vagyok-e még szeretni,

ezt talán a kor teszi,

vagy más, ami a te titkod.

Lám, még magamat sem értem nélküled, Istenem,

hogyan is érhetnék meg bármi mást

okoskodásommal?

Istenem, benned van minden bizalmam,

hiszen te vagy a teremtőm, sorsom és meghalásom,

te vagy a minden, magányomban,

s teáltalad élek még és szolgállak,

te tudod meddig még.

Korunk idézete

„Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét.” (Jer 22, 10)

Isten legyen a fiatalokkal és a családokkal!

Keresztségem

„Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és az egész Jordán-vidék. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála (Jánosnál) a Jordán folyóban” (Mt 3, 5-6.)

Emlékszem még halványan a keresztanyámra, ebből sejtem, hogy valamikor megkereszteltek engem a szocializmus leple alatt. De semmi emlékem nincs a keresztségemről. Valószínűleg nagyon kicsi lehettem, amikor ez megtörtént. Olyan kicsi voltam, hogy biztosan nem vallottam meg bűneimet, sőt a keresztszüleim sem mondták el helyettem, hogy az eredendő bűnben születtem, mert Ádám öröksége van rajtam. Azt sem fogtam fel, de talán nem is mondták, hogy új emberként születtem újjá, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Szóval semmit nem tudok erről. És ez bánt. Talán újra kéne keresztelkednem. Vajon egyedül vagyok ezzel? Isten a tudója.

28. Zsoltár

Atyám, Istenem,

hallgasd meg nyomorúságom!

Az egész nép

aranyborjak előtt

ünnepel, eszik, iszik,

így áldozva kézzel csinált istennek.

Vezetőink is mammont ünneplik,

pedig már ketté szakadt az ország,

és ellenség vesz körbe minket.

Mit tegyek, Uram,

hiszen hosszú utat már nem bírok,

csak vonszolom magam itthon,

s hazám holnapjáért aggódom.

Miért kell ezt látnom?

Miért kellett mindezt megérnem?

Tudom, hogy rám tekintesz, Uram, Istenem,

és hamarosan teljesíted kérésemet,

hisz mindennap imádkozom hozzád,

és olvasom igéidet,

s próbálom betartani törvényeidet,

s szeretettel fordulok az emberek felé,

de már nem akarom érteni őket,

hiszen elfordultak tőled.

Kérlek, Uram, kegyelmezz azoknak,

akik hűek hozzád,

de sújts le azokra,

akik elfeledkeztek rólad.

Hogy békében élhessünk,

hogy ne aggódjunk a holnapokért,

kend fel új királyunkat,

aki hozzád hűen vezeti e népet,

igazságban. Ámen.

Nyugodjatok meg!

„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.” (Jn 14, 1.)

Ne aggódjatok a világ dolgai miatt, ne aggódjatok problémáitok miatt. Ne gondolkozzatok emberi módon, sokkal inkább Istennek tetsző módon gondolkozzatok. Legyen elég a pénz, amit kapsz, vagy megkeresel. Ne vágyj többre, ne gondolj vele. Ne vásárolj többet, mint, ami kell. Csak szükségleteidet elégítsd ki. Az Úr megad ezen felül mindent neked. Ne kívánj e világból semmit, mert úgy is elromlik, tönkremegy, vagy ráunsz. Hiszen minden új dolog megszokottá válik, ami ebből a világból származik. Többé nem okoz örömet a birtoklása. De miért is akarod birtoklásra költeni pénzed, amiért megdolgoztál. Hiszen csak az Ige örök e világon, ebben az életben, mit Istentől kaptál. Ha elmész nem vihetsz magaddal semmit. De nem mindegy, hogy milyen arccal mész el. Mosolyogsz, aggódsz, vagy keserű vagy? Te mit szeretnél? Csak a világról való lemondás ad utolsó és maradandó mosolyt az arcunkra. Hiszen ez a keresztünk felvétele és Krisztus Urunk követése. Higgyetek tehát és ne nyugtalankodjatok.

Mi Atyánk, Jézus Krisztus nevében szólunk hozzád, kérünk téged, hogy értelmünk, szívünk és lelkünk a te parancsolataidat kövesse s ne e világ hívságait. Ámen.

27. Zsoltár

Uram, Atyám,

tekints le rám,

tekints nyomorúságomra,

áraszd rám a Szentlelket.

Elűzöl minden embert

tőlem, már a rokonaim

társaságát sem kívánom,

mert mindenki az életről beszél,

abban hisz,

de én csak hozzád beszélek,

benned hiszek és Fiadban.

Olyan vagyok, mint

egy berozsdált autó motorja,

senki nem javíthatja meg,

senki emberfia,

ki kell dobni,

el kell távolítani,

hogy megegye a rozsda,

vagy beolvasszák.

De te a jobbon állsz, Uram,

nem hagysz magamra,

mert én hozzád készülök,

s Fiadhoz, ki élők és holtak

megítélője.

Mert megmutattad nekem a világot

ami nem kell már nekem,

nem kellenek a csecsebecsék, az emberek,

az új dolgok, az ajándékok,

nem akarok már fogyasztó lenni.

Azt kívánom csak, hogy meglegyen az ételem,

az italom, s hogy igéidet olvashassam,

hogy növeld hitemet,

mert az a legnagyobb

öröm nekem,

hogy magányos napjaimat

veled tölthetem.

Ámen.

26. Zsoltár

Dicsőítem az Urat,

az én Istenemet,

mert hatalmas ő,

kiismerhetetlenek a tervei

és végtelen az ő irgalma.

Már az anyaméhben kiválasztottál engem,

és ahogy felnőttem,

hol fent voltam, hol pedig lent,

akárcsak József,

s mint vele,

énvelem is végig együtt voltál,

kimentettél a bajból,

és szerencséssé tetted útjaimat.

Most pedig,

mikor már öregszem,

békét és magányt adtál nekem,

hogy minden nap Igédet olvassam,

amiken keresztül hozzám szólsz.

De kiárasztottad rám a Szentlelket is,

hogy le tudjam írni,

mit érzek.

Hálát és kegyelmet érzek, Istenem,

mert veled osztom meg magányomat,

imáimat meghallod,

és csodálatos érzésekkel, sejtésekkel

ajándékozod meg a lelkem

és romlandó értelmem.

S tudom, hogy elfedezted bűneim,

így boldog lehetnék,

ám már nem kell e világ nekem,

nem vonz csillogása, ígérgetése,

talmi szépsége s reménye.

Nem akarok már új dolgokat venni,

elég, amim van,

hiszen mim van, amit ne kaptam volna,

tőled, Uram?

Hálás vagyok mindenért, Istenem,

hálát adok neked,

és neked örül az én lelkem,

kérlek, maradj hát velem,

légy velem, mint régen,

s vigyél Fiadhoz, hogy megítéltessek,

mert leéltem életemet.

25. Zsoltár

Istenem,

üres szívvel és lélekkel

ébredtem, s Igéid

némák voltak nekem.

Atyám ezért könyörgőm

hozzád,

add meg nekem

a mindennapi kenyerem,

hogy veled ébredjek,

rád gondoljak minden nap,

hogy higgyek benned Uram,

s Fiadban, s a Szentlelket

áraszd ki rám,

hogy mint volt,

úgy legyek most is szolgád.

24. Zsoltár (Az Úr haragja)

Térjetek meg az Úrhoz,

mert ő hatalmas és irgalmas Isten,

és higgyetek az ő Fiában,

a világ megváltó üdvözítőjében,

hogy amikor eljön

az Emberfia, találjon

hitet a földön.

Mert kinyújtotta kezét felénk az Úr,

elpusztítja népünket,

hiszen az asszonyok nem szülnek,

kihaltak a játszóterek,

néptelenek a bölcsődék és óvodák,

s az iskolákban is azt mondják:

„Hová lettek a gyerekek?”.

Mi pedig itt öregszünk meg

ínségben, s halunk

végtisztesség nélkül,

úgy, hogy senki nem emlékszik ránk.

Mert bűnös nemzet vagyunk,

elfordultunk Istentől,

akik a házainkat építik,

már nem hittel építenek,

házaink holnap összerogynak

az Úr akarata előtt.

Szeressétek Jézust, amíg még lehet,

imádkozzatok, amíg még lehet,

hiszen elgyengült a nép,

alig van már ereje,

de talán ezért fog térdre rogyni

és megtérni, amikor már nincs semmije,

csak pénze, amin nem lehet életet venni,

amin nem lehet lelket megvásárolni.

Féljétek az Úr haragját, ti népek,

mert lesúlyt az Isten ránk,

és sorstalanságba űz mindenkit.

Csak az menekül meg, aki hisz,

aki hisz Istenben, s az ő egyszülött Fiában,

az menekül meg, aki el akarja veszíteni életét

Jézusért, de annak sem lesz könnyű dolga,

mert olyan lesz az Úr haragja,

mint a Tatárjáráskor: kihal az ország,

s csak a maradék marad meg.

Legyetek hát éberek és készek,

hagyjátok abba az evés-ivást,

a pénzszámolgatást,

és valljátok meg bűneiteket,

mert bűnös ez a nemzedék,

s aki meg akar menekülni,

fusson el e néptől,

vissza se nézzen,

mert olyan lesz itt, mint Sodoma,

ahol nem talált öt igaz embert az Úr,

úgy lesz itt is,

hiszen sokan tévedésből szolgálják a romlást,

akik pedig látják a romlást

nem tesznek semmit.

Félelemben él ez a nemzedék, ez a nép,

mert már nem bízik az Úrban,

ezért hát az Úr haragja rajtunk. Ámen.

Megtérés

Megtérek Istenhez,

s világi bölcsességemet

elfeledem, mert bűnt tanult,

s bűnt szül bennem.

Így, amit kérek az Atyától,

az, hogy a benne való bölcsesség,

s Fiában, Jézus Krisztusban

való szeretet a Szentlélek által

enyém legyen.

Ámen.

Levél egy barátomnak

Kedves Árpi!

Legutóbb, Karácsonykor, szóba jött köztünk, hogy az egyház vajon meddig fog fennállni. 500 vagy 1000 évig, vagy addig, míg ember lesz a világmindenségben? Hit nélkül nincs ember, mert a hit ad reményt. Erre pedig szüksége van az embernek. Az embernek, aki gyönge, és gyermek, mert halandó. Az ember, akárcsak a gyerek, kezdetben a világ felé fordul, a világ dolgaiban keresi hitét. De a világ megcsalja őt. Aztán felnő, a pénz és a karrier, az életszínvonal kerül érdeklődésének középpontjába, s onnan származik hite is. De nekem már nem kellenek világi hívságok, sokat éltem. S egyszer végig tekintettem az életemen, s akkor tértem meg Istenhez, mert megláttam életem eseményeiben az Ő akaratát és gondviselését, megéreztem a kegyelmet. S bizony nyugodtabb lett a belső életem, mert nem függök már a világi kívánságoktól. Inkább Krisztusban akarok gazdagodni a Szentlélek által. Nyilván előtted még sok minden van. De ne feledd, hogy a jövőd a világi dolgokra épül, nem Isten nyugalmára és örökérvényűségére, végtelen szeretetére és gondoskodására, amit azzal is megmutatott, hogy egyetlen fiát, Jézust küldte el hozzánk, hogy bűneink megbocsáttassanak, hogy reménykedjünk az örök életben, mivel Jézus legyőzte a halált is. Ugyanakkor ő mutatja nekünk a szeretet és a világtól való elfordulás útját is. De mit is jelent ez utóbbi. Nem kell bezárkózni, mint én teszem, hanem belső boldogsággal kell élni, tudva azt, hogy Istenhez hasonlatos teremtmény vagy, s hogy a teremtettségben jársz. De tudnod kell azt is, hogy Jézushoz senki nem mehet, hacsak az Atya nem szólítja. Viszont, aki kér, annak adatik. Egy szóval a keresztény hit ad egy olyan nézőpontot, hogy nem kell már csalódnod sem emberekben, sem más dolgokban. Így válik a gyengeség erővé, a kétség bizonyossággá.

Barátsággal, és Isten áldását kérve

Gyuri

23. Zsoltár

Istenem, Jézus Krisztus

szent Atyja, add rám a Szentlelket

és nézz le rám,

ahogy magamban ülök

és írok a te dicsőségedre,

hiszen te ismered a szívek titkát,

te vagy a népek Ura,

de kevesen áldanak ezért téged,

mert elfordultak tőled a népek,

vagy csak megszokásból félnek téged,

de a szívük körülmetéletlen.

Én is elfordultam az emberektől,

magamra maradtam,

és félem a magányt,

de ezt csak neked suttogom Istenem, Atyám,

hogy már félek,

hiszen az okosok szavai kiüresedtek,

a fiatalok nélküled akarnak repülni,

s azt hiszik, a te bölcsességed nélkül is

megszereznek mindent, amit akarnak,

pedig a világ becsapta őket már nem egyszer,

de nem tanultak belőle,

nem fordulnak feléd,

nem könyörögnek hozzád,

mert büszkék még,

hamis büszkeségben élnek.

Atyám, sújts le rájuk,

hogy érezzék hatalmad,

hogy rád eszméljenek,

mert minden olyan,

mint egy hirtelen elhagyott játszótér,

ahol lengenek még a hinták,

gurulnak még a labdák,

de gyermek már nincs sehol,

mert hirtelen nőttek fel,

a világot habzsolva,

téged, Uram, elfeledve,

elfeledve a szereteted,

elfeledve a kegyelmet,

s értelmetlenül élik le életüket.

Ne hagyd ezt annyiban, Istenem,

hisz értük is küldted Fiadat,

aki feláldozta magát,

hogy nekünk már jobb legyen,

mert megbocsát általa az Isten.

De én mégis félek, Uram,

mi lesz, ha nem eszmélnek,

nem térnek meg hozzád?

Pusztulás lesz a neve ennek a népnek,

Isten haragja lesz a neve,

mert elveszünk mind,

elbuknak vezetőink,

s velük mi is, kivétel nélkül.

Kiüresednek a lakások,

kiüresednek a házak,

kihalnak a terek,

kihalnak a játszóterek és az óvodák,

kihal a nép,

elöregszik és kihal,

én pedig a te akaratod szerint

leírom ezeket, végzetemül. Ámen