Dicsőítem az Urat,
az én Istenemet,
mert hatalmas ő,
kiismerhetetlenek a tervei
és végtelen az ő irgalma.
Már az anyaméhben kiválasztottál engem,
és ahogy felnőttem,
hol fent voltam, hol pedig lent,
akárcsak József,
s mint vele,
énvelem is végig együtt voltál,
kimentettél a bajból,
és szerencséssé tetted útjaimat.
Most pedig,
mikor már öregszem,
békét és magányt adtál nekem,
hogy minden nap Igédet olvassam,
amiken keresztül hozzám szólsz.
De kiárasztottad rám a Szentlelket is,
hogy le tudjam írni,
mit érzek.
Hálát és kegyelmet érzek, Istenem,
mert veled osztom meg magányomat,
imáimat meghallod,
és csodálatos érzésekkel, sejtésekkel
ajándékozod meg a lelkem
és romlandó értelmem.
S tudom, hogy elfedezted bűneim,
így boldog lehetnék,
ám már nem kell e világ nekem,
nem vonz csillogása, ígérgetése,
talmi szépsége s reménye.
Nem akarok már új dolgokat venni,
elég, amim van,
hiszen mim van, amit ne kaptam volna,
tőled, Uram?
Hálás vagyok mindenért, Istenem,
hálát adok neked,
és neked örül az én lelkem,
kérlek, maradj hát velem,
légy velem, mint régen,
s vigyél Fiadhoz, hogy megítéltessek,
mert leéltem életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése