29.Zsoltár

Hatalmas Istenem,

igaz vagy és igazságos,

megsegíted a szegényt és a nyomorultat,

miközben teremtésed csodáit

nézheti mindenki,

akinek hite van.

Istenem, hát növeld a hitemet,

hogy újra gyönyörűnek lássam a világot,

mint fitalkoromban,

így segíts nyomorúságomon,

hiszen elbotlottam valamikor,

s azóta csak botladozom.

Mert sok mindent kaptam tőled,

az egész életemet,

de már alig élek,

inkább csak létezem,

mint a kutyáim,

akiket én etetek.

Tekints rám Istenem,

már nem vagyok a régi,

csak benned találok örömet és megnyugvást,

mert a világ csak felzaklat.

Pedig milyen szép volt minden,

hogy élveztem tudattalanul teremtésed,

melyben úgy repkedtem,

mint madár a légben,

hiszen szinte lábam sem érte a földet.

De mégis szántam az elesettet,

segíteni akartam a bajbajutottakon,

s bűnösöket istápoltam,

fekhelyet adtam nekik egy-egy éjszakára.

Ilyen voltam, Istenem,

hitetlenül hittem.

S most, hogy megtaláltalak és megismertelek, Istenem,

most üres lett a múlt életem nélküled,

már csak a most van: veled.

Szívemben azonban űrt érzek,

nem tudom, hogy képes vagyok-e még szeretni,

ezt talán a kor teszi,

vagy más, ami a te titkod.

Lám, még magamat sem értem nélküled, Istenem,

hogyan is érhetnék meg bármi mást

okoskodásommal?

Istenem, benned van minden bizalmam,

hiszen te vagy a teremtőm, sorsom és meghalásom,

te vagy a minden, magányomban,

s teáltalad élek még és szolgállak,

te tudod meddig még.

Korunk idézete

„Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét.” (Jer 22, 10)

Isten legyen a fiatalokkal és a családokkal!

Keresztségem

„Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és az egész Jordán-vidék. Megvallották bűneiket és megkeresztelkedtek nála (Jánosnál) a Jordán folyóban” (Mt 3, 5-6.)

Emlékszem még halványan a keresztanyámra, ebből sejtem, hogy valamikor megkereszteltek engem a szocializmus leple alatt. De semmi emlékem nincs a keresztségemről. Valószínűleg nagyon kicsi lehettem, amikor ez megtörtént. Olyan kicsi voltam, hogy biztosan nem vallottam meg bűneimet, sőt a keresztszüleim sem mondták el helyettem, hogy az eredendő bűnben születtem, mert Ádám öröksége van rajtam. Azt sem fogtam fel, de talán nem is mondták, hogy új emberként születtem újjá, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Szóval semmit nem tudok erről. És ez bánt. Talán újra kéne keresztelkednem. Vajon egyedül vagyok ezzel? Isten a tudója.

28. Zsoltár

Atyám, Istenem,

hallgasd meg nyomorúságom!

Az egész nép

aranyborjak előtt

ünnepel, eszik, iszik,

így áldozva kézzel csinált istennek.

Vezetőink is mammont ünneplik,

pedig már ketté szakadt az ország,

és ellenség vesz körbe minket.

Mit tegyek, Uram,

hiszen hosszú utat már nem bírok,

csak vonszolom magam itthon,

s hazám holnapjáért aggódom.

Miért kell ezt látnom?

Miért kellett mindezt megérnem?

Tudom, hogy rám tekintesz, Uram, Istenem,

és hamarosan teljesíted kérésemet,

hisz mindennap imádkozom hozzád,

és olvasom igéidet,

s próbálom betartani törvényeidet,

s szeretettel fordulok az emberek felé,

de már nem akarom érteni őket,

hiszen elfordultak tőled.

Kérlek, Uram, kegyelmezz azoknak,

akik hűek hozzád,

de sújts le azokra,

akik elfeledkeztek rólad.

Hogy békében élhessünk,

hogy ne aggódjunk a holnapokért,

kend fel új királyunkat,

aki hozzád hűen vezeti e népet,

igazságban. Ámen.

Nyugodjatok meg!

„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.” (Jn 14, 1.)

Ne aggódjatok a világ dolgai miatt, ne aggódjatok problémáitok miatt. Ne gondolkozzatok emberi módon, sokkal inkább Istennek tetsző módon gondolkozzatok. Legyen elég a pénz, amit kapsz, vagy megkeresel. Ne vágyj többre, ne gondolj vele. Ne vásárolj többet, mint, ami kell. Csak szükségleteidet elégítsd ki. Az Úr megad ezen felül mindent neked. Ne kívánj e világból semmit, mert úgy is elromlik, tönkremegy, vagy ráunsz. Hiszen minden új dolog megszokottá válik, ami ebből a világból származik. Többé nem okoz örömet a birtoklása. De miért is akarod birtoklásra költeni pénzed, amiért megdolgoztál. Hiszen csak az Ige örök e világon, ebben az életben, mit Istentől kaptál. Ha elmész nem vihetsz magaddal semmit. De nem mindegy, hogy milyen arccal mész el. Mosolyogsz, aggódsz, vagy keserű vagy? Te mit szeretnél? Csak a világról való lemondás ad utolsó és maradandó mosolyt az arcunkra. Hiszen ez a keresztünk felvétele és Krisztus Urunk követése. Higgyetek tehát és ne nyugtalankodjatok.

Mi Atyánk, Jézus Krisztus nevében szólunk hozzád, kérünk téged, hogy értelmünk, szívünk és lelkünk a te parancsolataidat kövesse s ne e világ hívságait. Ámen.

27. Zsoltár

Uram, Atyám,

tekints le rám,

tekints nyomorúságomra,

áraszd rám a Szentlelket.

Elűzöl minden embert

tőlem, már a rokonaim

társaságát sem kívánom,

mert mindenki az életről beszél,

abban hisz,

de én csak hozzád beszélek,

benned hiszek és Fiadban.

Olyan vagyok, mint

egy berozsdált autó motorja,

senki nem javíthatja meg,

senki emberfia,

ki kell dobni,

el kell távolítani,

hogy megegye a rozsda,

vagy beolvasszák.

De te a jobbon állsz, Uram,

nem hagysz magamra,

mert én hozzád készülök,

s Fiadhoz, ki élők és holtak

megítélője.

Mert megmutattad nekem a világot

ami nem kell már nekem,

nem kellenek a csecsebecsék, az emberek,

az új dolgok, az ajándékok,

nem akarok már fogyasztó lenni.

Azt kívánom csak, hogy meglegyen az ételem,

az italom, s hogy igéidet olvashassam,

hogy növeld hitemet,

mert az a legnagyobb

öröm nekem,

hogy magányos napjaimat

veled tölthetem.

Ámen.

26. Zsoltár

Dicsőítem az Urat,

az én Istenemet,

mert hatalmas ő,

kiismerhetetlenek a tervei

és végtelen az ő irgalma.

Már az anyaméhben kiválasztottál engem,

és ahogy felnőttem,

hol fent voltam, hol pedig lent,

akárcsak József,

s mint vele,

énvelem is végig együtt voltál,

kimentettél a bajból,

és szerencséssé tetted útjaimat.

Most pedig,

mikor már öregszem,

békét és magányt adtál nekem,

hogy minden nap Igédet olvassam,

amiken keresztül hozzám szólsz.

De kiárasztottad rám a Szentlelket is,

hogy le tudjam írni,

mit érzek.

Hálát és kegyelmet érzek, Istenem,

mert veled osztom meg magányomat,

imáimat meghallod,

és csodálatos érzésekkel, sejtésekkel

ajándékozod meg a lelkem

és romlandó értelmem.

S tudom, hogy elfedezted bűneim,

így boldog lehetnék,

ám már nem kell e világ nekem,

nem vonz csillogása, ígérgetése,

talmi szépsége s reménye.

Nem akarok már új dolgokat venni,

elég, amim van,

hiszen mim van, amit ne kaptam volna,

tőled, Uram?

Hálás vagyok mindenért, Istenem,

hálát adok neked,

és neked örül az én lelkem,

kérlek, maradj hát velem,

légy velem, mint régen,

s vigyél Fiadhoz, hogy megítéltessek,

mert leéltem életemet.