22. Zsoltár

Az Atya küldött hozzánk, Uram Jézus,

hogy szenvedd bűneinket,

hogy Isten fiaként tapasztald meg e világot,

embertestben, mely megalázható, elárulható,

megkínozható és kivégezhető.

Ezt tapasztaltad meg magadon, Uram,

amit mi élünk, nap mint nap,

de te legyőzted a halált, s feltámadtál,

hogy reményt adj nekünk is az örök életre.

Uram, te ki ítélsz élők és holtak felett,

mit gondolsz most az emberről?

Tudom, hogy szeretsz még minket,

de azt is tudom, hogy sírsz miattunk.

S e kettősség tesz emberivé téged

az Atya jobbján ülve, a mennyekben,

hiszen ismered szívünket,

hallod szavainkat,

látod tetteinket és hitünket,

és búsulva hajtod le fejed,

s azt kérded: „Hová lett a szeretet?

Hol van a szeretet a szívekből?

Hol van Isten félése, és a hit,

mely téged igazol?”

Mikor kérdezték meg Atyádat

a kivándorlók és tüntetők?

Mikor érezték azt, hogy ha ketten állnak

a te nevedben,

te már ott vagy köztük,

hogy erősek legyenek a hitben,

hogy Isten bölcsességével döntsenek?

De elfajult az ember,

elfordult Istentől s tőled,

s bálványokban hisz,

mint holmi gyerek, örül nekik.

Uram, vajon mikor súlyt le ránk

Atyád haragja? Vagy már lesújtott,

csak hitünk oly kevés, hogy észrevegyük?

Én, mit értelmemmel felfoghatok,

Isten haragja korbácsolja ezt az országot,

s benne minket, de csak lassan,

hogy aki remél el ne fusson,

bár tudom, hogy itt csak a maradék maradhat,

s azoknak adod újra áldásodat.

Hát legyen így, Istenem, ahogy te akarod,

hiszen terveid készek,

s nincs ember ki átlássa őket.

Mi csak sejthetünk és remélhetünk,

hogy a maradékban mi is ott leszünk.

Ámen.

Jövendölés

Lerontom Isten templomát,

s holmi anyag helyett lélekből építem újjá,

mely már nem lesz romlandó,

nem lesz e világból való,

de szent lesz az ítéletkor.

Ézs 8, 12-13.

„Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek! A Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek…” (Ézs 8, 12-13.)

Ezeket az igéket mennyi magyar embernek kellene eszébe vésnie. Magánembereknek, újságíróknak és politikusoknak. Hirtelen ők jutottak az eszembe. Mert a migránsok kérdésén és Soros Györgyön kezdve, hazánk EU politikájáig igencsak odaillenek emez igék. Talán békességre találna végre az ország. Mert ebben az országban béke van ugyan, de világi béke, míg vége nem szakad, mert a lélek nyugtalan. És ezen csak Isten segíthet. Ámen.

20. Zsoltár (Bűnbánati ima)

Atyám, Istenem,

a te Fiad, Jézus Krisztus nevében,

a Szentlélek által

irgalmazz nekem bűnösnek,

mert idegen istent imádtam,

így tértem le az igaz útról,

hol magamra hagyottan kószáltam,

és összevesztem barátaimmal, rokonaimmal,

mert nem tartottam be parancsolataidat,

törvényen kívül éltem,

testi életet, a lelki élet helyett.

Hiszen mikor emlékeztem meg utoljára rólad,

mikor imádkoztam hittel?

Összezavarodtam Uram,

de te segítettél rajtam,

mellém álltál magányomban,

hogy újra értsem az Igét,

hogy újra lássam életem

az Ige szerint,

hogy tetteim és gondolataim

ismét az Igének és a törvényeknek

alávetve működjenek.

Legfőbb bűnöm a meggondolatlanság,

a gyors beszéd,

ezt mutattad meg nekem Uram,

a Szentlélek által,

mert engem a szám visz a bűnbe,

és a gondolataim, amelyek mindig

kisértésbe visznek.

De most már tudom ezt,

és bánom.

Segíts értelmemnek parancsolni, Uram,

segíts a számnak hallgatni, Uram,

hiszen nem felejtettelek el,

s még ha el is fordultam tőled,

te velem voltál, tudom,

és könyörülsz rajtam,

amikor a halálomat kívánom,

hiszen Te tudod azt,

hogy e világnak

mivel tartozom még,

mi az, ami hátra van.

Könyörülj Istenem

háborgó lelkemnek,

szívemnek és értelmemnek,

könyörülj rajtam Istenem,

ahogy eddig is tetted,

mert érzem áldásodat magamon,

életemen irgalmad.

Mit kívánhatok még tehát?

Mit akarhatok, miért kutatok,

hiszen elém raktál mindent,

s így szoltál hozzám régen: „Még nem!”

pedig már majdnem halott voltam.

Tudom, kezedben van az életem,

ami hosszabbra nyúlik, mint vártam,

de Te tudod az élet titkát,

nem holmi földi bölcsesség,

vagy idegen istenség.

Hát fogadd bűnbánatomat, Istenem, Atyám,

te, ki mindeneket őrzől,

s te adsz életet nekem is,

áldott légy Te, s szent Fiad! Ámen.

19. Zsoltár (Hálaadó ének)

Én Istenem, mindenható Atyám,

ki adtad nekem a Szentlelket,

s megváltásul a Fiút, Jézus Krisztust,

örökké dicsérlek téged.

Mert beteggé tettél,

hogy így magányra leljek,

és a benned való bölcsességre. (Szela)

Istenem, kifürkészhetetlenek

a te útjaid, hiszen életem nagy részében

nélküled éltem, de ma már tudom,

te akkor is figyeltél rám.

S amikor kellett, az életemet

mentetted meg, hogy rajtam keresztül

elmond és megmutasd az embereknek

a te dicsőségedet.

De tudom azt is, hogy megbocsátod nekem,

hogy pazarlom időmet,

hiszen úgy érzem, én már

eleget éltem s tettem ebben az életben.

De te, Istenem, ezt jobban tudod nálam,

életem egészen a te kezeidben van,

és fiad, Jézus ítél felettem. (Szela)

Lásd, Istenem, felismertem és elfogadom

a feladatot, mit tőled kaptam,

ahogy Jézus is mondta,

többet kell tudnom,

mint az írástudók.

És igéidet újra, meg újra olvasva,

tanulva, megláttam bennük sorsomat,

a te akaratodat, Istenem.

Mert én sosem voltam a magamé,

Krisztusé voltam mindig,

még ha botladoztam, vagy ellenkeztem is,

de ha kellett téged védtelek

a hitetlenkedők ellen.

Ilyen kettősségben nevelkedtem és erősödtem,

hogy értsem igéid,

de ne a fülemmel,

hanem az értelmemmel,

a Szentlélek segítségével. (Szela)

Ím, Istenem, naggyá tettél,

de úgy hogy ne érezzem vagy tudjam nagyságom,

hát marad nekem a félénk szerénység,

mert tudom, hogy e világból

már semmi és senki nem kell nekem,

nincs szükségem másra,

csak a feleségemre,

akit te adtál mellém,

hogy megvédjen magamtól s őrizzen.

Hálát adok mindezért neked Uram, Atyám,

a Szentléleknek, és Jézus Krisztusnak,

e Szentháromságnak,

hogy az lettem, aki vagyok most,

még ha gyötrődöm is sokszor,

mert tudom és érzem Uram,

hogy ez a te ítéleted nekem

most már, ebben az életben. Ámen.

Milyen a mennyország?

Ott nem hallom szívem dobbanását. Elmém nem zakatol, s szemem is óvatosan, lassan issza a látványt. Tiszta vagyok a tisztaságban és Istenben vagyok gazdag. Nem kívánok semmit, csak mi adatott, s lelkem is nyugodt, békés.

Elönti elmémet és lelkemet az isteni szeretet, amely kiárad minden létezőre, minden emberre, anélkül, hogy fájdalmat okozna.

Nekem ez a mennyország, és az örök élet, amire vágyom.

18. Zsoltár

Istenem,Atyám,

Jézusnak szent Atyja,

kérlek hallgasd meg szavaim,

kérlek hallgass meg,

mert hozzád kiáltok a mélységből,

hozzád kiáltok szenvedésemből.

Borzaszt a világ,

már tudom én is mi lakik az emberben,

mi lakik bennem is,

ami bűn és utálatos.

Férgek zabálják az emberi szót,

kígyók mardossák az emberi szívet,

s az emberi értelem vizenyős,

bűzhödt pocsolya csupán. (Szela)

Ezért kérlek Atyám, Istenem,

hogy növeld a hitemet,

növeld az én hitemet Jézusban,

a Krisztusban, mert

hiszem az Ő tetteit és igéit,

hiszem az ő csodáit, halálát és feltámadását,

hiszem Őt, mint megváltót,

ki ítél élőkön és holtakon.

Mégis kérlek, könyörgöm, Istenem,

add meg nekem azt,

hogy benned legyek bölcs,

hogy benned legyen minden örömöm

és gazdagságom,

téged imádjanak tetteim és gondolataim,

hogy soha le ne térjek utadról,

mert magamban már semmi vagyok,

ha magamra hagysz elveszek,

elsüllyedek a posványban,

ahonnan ember ki nem húzhat.

Tekints le rám Istenem,

légy a vezetőm és támogatóm,

s a Fiú legyen az én társam a magányban,

s a Szentlélek adja imáimat.

Ezt kérem én,

mert már nem kellenek világi javak,

csak az, ami megmaradt,

ami nem szóródott, nem kallódott el.

De nekem nem kell még,

nem kívánok mást e világból,

a Te teremtésedből,

csak azt, amit meghagysz nekem, Istenem.

Mert már jobban becsülöm és vágyom

a mennyei javakat és kincseket,

amelyekért kifolyatnám véremet.

Add hát nekem, hogy jobban higgyek,

mint ahogy látok, hallok és szaglok,

jobban higgyek, mint amennyire értelmem képes,

azt kérem tőled,

hogy megtisztulhassak a hitben,

benned és a Fiúban,

a Szentlélek istennek nevében. Ámen.

17. Zsoltár

Minden keresésünkben Istent keressük,

és minden kétségbeesésünkben is.

És hiába mondják azt sokan,

hogy nem hisznek,

Isten mindannyiukra letekint,

s Fia, Jézus Krisztus áldást mond felettük,

s megítéli őket.

Mert nagy az Ő hatalma,

gyengébb ő minden földi teremtménynél,

de az egész élővilágot mozgatja.

S ez az erő csak egyet akar:

éljetek szeretetben,

szeretetben és hűségben,

hűségben és Istenben.

Küldjétek el magatok közül

a hitetleneket,

vagy adjatok nekik hitet az Úr gyönyörűségére,

de figyeljetek ide,

titkot mondok: nincs harc, sem béke

a földön,

csak Isten akarata létezik,

nincsenek gondolatok, sem emlékek,

csak Jézus szeretete létezik,

hajtsatok hát fejet,

hiszen Isten lelke van bennetek,

s a Lélek irányítja sorsotokat,

jó felé, vagy próbatétel felé,

lássátok s higgyétek ezt,

mert nincs jó és rossz az életben,

hanem csak te történsz meg,

s a Lélek pedig kísér téged.

Így szabad az ember,

Isten lelke mindent betölt az életben,

hát dicsőítsük Őt s egyszülött

megváltó Fiát,

aki a kegyelmet hozta el nekünk. Ámen.

15. Zsoltár

Uram, hallgass meg, ha hozzád kiáltok,

hallgasd meg könyörgésemet,

szorult helyzetemben, Istenem!

Ti emberek miért fecsegtek,

miért szóltok másokról rosszat,

miért ítéltek?

Hisz az Isten parancsa ellen vétetek,

s ti hívők, ha baj van,

miért nem Istent kegyelmében bíztok,

miért fordultatok el Istentől?

Ő nagy, hatalmas és igazságos,

és szeretettel néz mindazokra,

akik leborulnak előtte,

akik kérnek tőle.

Ne igyatok hát részegítő italokat,

ne paráználkodjatok,

és ne kívánjatok ezt-azt magatoknak,

mert másnak is van.

Hagyjátok ez a világot a gonoszoknak,

forduljatok Istenhez, mint őseitek,

akik a múlt szigetét építették,

hogy megállhassatok két lábbal rajta.

Mert velük volt az Isten,

munkájuk ezért nem romlandó,

tiszteld hát őseidet, hiszen

bölcsességük Istenhitükből származott.

Ezért nem fecsérelték a szót,

ezért építettek maradandót,

ezért tűrték, ha kellett, a magányt,

hisz nem voltak sohasem egyedül,

Isten velük volt,

s ők ezt nem hitték, de tudták.

Uram, teremtő Istenem,

kegyelmezz azoknak, akiknek

Lelket adtál,

kegyelmezz azoknak, akiket elhívtál,

de mégsem mennek hozzád.

Mert elfordult tőled a világ, Istenem,

elfordultam én is a világtól,

elfordultam Mammontól,

a csillogástól, az üres vidámságtól,

elfordultam mindentől, ami nem Te vagy, Uram:

eszem, de nem élvezem,

iszom, de csak íztelen vizet,

mert már nincs békém e világgal,

csak benned találok vigaszt és békességet,

Istenem, akik tudod mindenki útját,

s azt is hallod, mit csak szívében érez.

Uram, Istenem, nyújtsd ki erős karod,

mutasd meg az embereknek,

hogy milyen világban élnek,

hogy mi ma az idők jele.

Nyújtsd ki erős karodat,

és hívd magadhoz a tévelygőket,

mutasd meg nekik hatalmad,

hiszen én már látom, hogy életem

hova lett volna nélküled,

hát mutasd meg nekik is,

hogy a rossz és jó között,

mik az élet folyásából fakadnak,

ott vagy te támasznak, ha kérnek. Ámen.

14. Zsoltár

Uram, Istenem, Mindenható Atyám,

ne feddj meg engemet,

de fordítsd felém orcádat

és világosítsd meg elmémet,

hiszen vétkeztem ellened,

bűnöm elátkozott engem,

mert elfordultam tőled.

Most mégis hozzád fordulok

kegyelemért és irgalomért, Uram!

Mert mindent hiábavalónak láttam,

halálomat vártam,

ezért más isteneket kerestem,

akik a halált mutatják nekem az élet helyett.

Kutattam, de nem leltem mást,

volt hogy hittem ideig-óráig,

de mindig visszatértem hozzád.

Lám, úgy vagyok itt előtted,

mint a legyőzöttek,

akik bejárták a hadi ösvényeket,

s hitték sokáig, hogy győznek,

de végül elbuktak,

s idegenbe hurcolták őket.

Így könyörgök hozzád Uram:

bűnbe vittem magam, de hallgass meg,

mert megbántam bűneimet,

vezess hát vissza magadhoz,

ne legyek idegen a szemedben,

hiszen kitárom előtted szívem s lelkem,

téged akarlak félni Uram!

Tudom, hogy meghallottad imámat,

és jót cselekszel velem,

és én újra csak rólad tanúskodom,

a te szeretetedről, türelmedről, bölcsességedről,

hiszen a gyenge felé kinyújtod karod,

mert te vagy a támaszom,

aki megvigasztal s újra erőssé tesz.

Hiszen hatalmas vagy,

csodálatosak a te teremtéseid, és a te útjaid,

s talán a tévelygésem is

csak téged szolgál:

ismerjem az ellent, a hamisat,

hogy meg tudjam védeni az igazat.

Fegyvert kaptam tehát,

hogy neved védjem,

s hogy semmi el ne vesszen,

abból az igazságból,

mit nekem adtál, Istenem.

Köszönöm neked, és áldott légy

mindenek felett, Istenem, Atyám,

kinek fia a Krisztus Jézus Urunk.

Ámen.

Könyörgés

Uram, Istenem,

mindenek teremtője és alkotója,

fordíts vissza magadhoz,

mert elfordultam tőled,

de tudom, hogy milyen jó volt nekem,

amikor veled voltam,

hiszen biztossá tettél,

biztossá léptemet és lélegzetem,

de most nélküled a semmibe bámulok,

senki lettem nélküled.

De tudom, ha könyörgöm hozzád hittel,

te visszafogadsz engem,

s újra boldog lehetek benned.

Könyörülj hát rajtam, Istenem,

fogadd vissza eltévedt lelkemet,

hiszen elkószáltam, eltévedtem,

mint egy jószág, mely elkeveredett a nyájtól,

mutass utat visszafelé,

hazafelé mutasd meg utamat,

hadd legyek újra értője igéidnek,

hadd legyek újra az,

aki ót és ujjat hoz elő,

aki szent Fiadat dicséri,

s őáltala szól hozzád,

hogy lelkemnek megbocsáss,

hogy új, erős hitet adj nekem,

s benned való bölcsességet,

szívemnek pedig szeretetet.

Ámen.

Örömtelen

Nem tudok örvendezni az Úrban,

mert állandó félelem és aggódás vesz erőt rajtam,

egyedüllétemben és magányomban,

mely úgy terjeszkedik sorsomon,

mint valami gyilkos fekély.

Mégis az Úr az én egyetlen reményem,

hogyha testem el is vész,

lelkemben egy rész ép maradjon,

ezért imádkozom minden nap,

ezért borulok le előtted Uram,

s összehúzódom egészen kicsire,

hogy ne testem bűneit nézd,

hanem lelkemet, mely irgalomra vár,

mert nehéz már

vinni magamat,

kívül fiatal vagyok még,

de belül öreg, roskatag,

kinek hite is úgy ing,

mint egy lógó tetőgerenda,

ide-oda, mert az örömöt keresem,

miben részem volt valamikor,

de már rég nem találom,

kérlek Uram, kegyelmezz nekem,

hisz bűnös vagyok,

bűnöm mérhetetlen,

felsorolni sem tudom őket,

de te a szívembe látsz,

ismered minden tettemet és gondolatomat,

Uram, kérlek, ítélj felettem,

még ebben a földi életben,

hogy jöjjön el, amitől félek,

hogy üssön, ami fáj,

űzz a földig, kérlek,

hogy teljes bizonysággal hihessek,

mert tudom, hogy nekem ez jut,

az utolsó pillanat lesz számomra az öröm benned,

hát csak engedd, hogy örvendezzek,

látva nagyságod és szereteted.

Találkozásom Jézussal

A Nemzeti Dohányboltba mentem biciklivel, dohányt venni. Persze volt nálam cigaretta és öngyújtó, mert azt mindig viszek magammal. Tehát a boltban vásároltam két csomag dohányt, amiket beleraktam a biciklim kosarába. Akkor lépett hozzám egy ember, munkásruhában, és udvariasan kért tőlem egy szál cigarettát. Én azt mondtam, hogy biciklizéshez nem hordok magamnál. És az egyik dohánytasakot nem lehet felbontani? – kérdezte. Nem volt hozzá kedvem. Felültem a biciklimre és elhajtottam. Azóta sokszor jártam ott. Mindig viszek magammal cigarettát, hátha újra találkozunk, és megkínálhatom. Mert tudom, hogy ő volt Jézus. Hiszen csak kért, de nem kuncsorgott. nem volt erőszakos, inkább megértő. És én azóta szégyellem és bűnösnek érzem magam.

Uram, Istenem, add meg nekem, hogy újra találkozhassak azzal az emberrel, hogy ha módomban áll, megadhassam neki azt, amit kér tőlem. Ámen.

„Más juhaim is vannak…”

Jézus Urunk már közel, vagy még több, mint 6 ezer éve küldetik el, a világon mindenütt, más-más emberi alakban, hogy a hitet erősítse, romoblja a rosszat, tanítson az erkölcsös életre, a törvények betartására. Isten Jézus által szólt Mózeshez és a prófétákhoz.: „Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogy a kotlós szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok! (Mt. 23, 37.) Ugyanakkor ezt mondja a János 10, 16-18-ban: „Más juhaim is vannak nekem, melyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak hangomra, és akkor lesz egy nyáj egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki nem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” Krisztus megjelenését hirdetik szerte a vallások, ugyan úgy, mint a kereszténység is. Jézus minden megtestesülésénél ugyan azt hirdette: szeressétek egymást! Így van ez a hinduizmusban, a buddhizmusban, és legutóbb a kereszténységben. Jézus krisztusnak így számtalan neve volt, azelőtt, hogy a zsidók között fellépett volna. De az Úr Isten mindig egy volt, aki elküldte fiát, vagy, ahogy másutt írva van Ő maga megtestesült, hogy az embereket a helyes irányba terelje. Ámen.

Hol az én szívem?

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” (Lk 12, 34.)

Hol is van az én szívem? Itt a ház, amiben élek, a feleségem, akit szeretek. A TV, a PC, a közös dolgaink, a kutyák, a kis robogóm, a fák, amiket ültetünk, tehát az otthon. De itt van halálvárásom is, amivel eldobnék mindent, ami az otthont jelenti. Krisztushoz vágyom menni. Akkor hol az én szívem? A szívem itthon van, ezt szereti. Lélekben azonban Jézushoz vágyom menni. E kettősségben élek, amely nem ad számomra boldogságot, inkább szenvedést.

Uram, Jézus Krisztus, áldassék a te neved, kérlek, hozz nekem nyugalmat, adj nekem békességet, hogy le tudjam élni az életet, ami nekem kiszabatott. Ámen.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

Vajon miről szól ez a kérés? Mit szimbolizál a kenyér? Hiszen „nem csak kenyérrel él az ember” Mit jelent itt a kenyér szó? Jézus testét? Az igét? Mindennapi Biblia olvasmányunkat? Mindennapi igénket, amely hozzánk szól a Könyvből, amely végig kíséri napunkat, amely igazán elgondolkoztat és megindít bennünk valamit. Mert ez az élet kenyere. A mindennapi kenyér. Ezért fohászkodunk, ezért kell fohászkodnunk. Mert, ami szükséges, azt megadja az Isten, az Úr. Cserébe a hitünkért. Cserébe a befogadott igéért. Ámen

A tudományokról

A Helvét Hitvallást olvasva gondolkodtam el a tudományokról írt résznél, és őszintén kiegészítésként írtam az alábbiakat, melyeket egyeztettem Pentaller Attila lelkészemmel. Köszönet neki az észrevételekért.

A tudományokat a régi időkben Isten adta az embereknek. (1 Mózes: műveld, őrizd, hajtsd uralmad alá, nevezd el, …)

Sokáig a tudomány és a vallás egyetértésben voltak egymással. (Együtt, egymás mellett szolgálták Isten és a teremtett világ megismerését, elismerve, hogy mindkettőre szükség van a megismeréshez. A felvilágosodás játszotta ki a  tudományt a hittel szemben, a hitet mellőzte, a tudományt pedig bálványozta, mint az ismeret EGYETLEN EGZAKT FORRÁSÁT.)

Azonban a természettudományok gyors fejlődése magával hozta az ateizmust, helyesebben a tudományokba vetett hitet. Mert ez is hit! A legnagyobb hazugság ennek a tagadása! Hiszen a tudomány az anyagi világ látható és láthatatlan, bizonyítható és bizonyíthatatlan részével foglalkozik. Ebből látható, hogy egy tudós nem lehet meg hit nélkül. A keresztény egyház is a világ láthatatlan, de szellemi / lelki részével foglalkozik. Ugyanis Isten teljesen lelki létező, aki anyagot és formát tud teremteni, a formákba pedig lelket tud lehelni, hogy élőlényekké legyenek, a maguk fajtája szerint. Mivel Isten számára fontos volt a teremtett világ – annyira, hogy Isten Fia emberré lett és a görög vélekedéssel, hogy a test alacsonyabb rendű, és a lelket ki kell szabadítania  test börtönéből.  Ezért a keresztény vallás választ tud adni a tudományoknak, főként akkor, mikor azok a láthatatlan és nem bizonyítható zónába érkeznek. De természetesen a kereszténység a látható és bizonyítható tudományos téziseknél Isten lelkiségét tudja pluszként adni a tudományoknak. Mert lélek nélkül nincs tudós, és a tudósnak feladata nem csak tényekkel és adatokkal alátámasztani a felfedezését hiszen hit, feltételezés, stb. nélkül eredményekre sem juthatna el, hanem Isten áldását kell kérni rá, hogy ne használják tömegpusztító fegyverként. Hiszen bármit, amit alkotott az ember, Istennel eszközzé vált, Isten nélkül, vagy a Gonosszal fegyverré lett.

Fő bűn

Uram, vétkeztem ellened,

mert elfordultam tőled,

más istent hittem,

de megijedtem a magánytól nélküled.

Hatalmas vagy Uram,

féltőn szerető Isten vagy,

mellemet verve könyörgöm,

fogadj vissza magadhoz,

és bocsásd meg bűnömet,

mert nagy félelem szállta meg szívem és lelkem,

ürességet éreztem nélküled, Uram,

de mikor visszafordultam hozzád,

megteltem bűnbánattal és melegséggel,

újra megtértem Istenem, hozzád,

hiszen nélküled csak bóklászó, üres ember vagyok,

de te megtöltöttél magaddal újra Istenem,

hálát adok ezért neked,

áldassék a te neved mindörökké,

minden nép között, Ámen.

Lélek és én tudat

A Szentlélek szolgáljon bennetek, mondja az Írás. Valamint azt is, hogy ami romlandó, az testi, mert a bűn is testi, a jó pedig a lélekből fakad. Az én tudat testi, mert abból származik az önzés, az egocentrizmus, a hazugságok. Az én tudat tehát romlandó, és nem lesz romolhatatlan. Mert olyanok leszünk feltámadás után, mint az angyalok. Már nem házasodunk többé, mert a léleknek nincs szüksége társra, csak az én tudatnak van szüksége rá. Földi életünkben arra kell törekednünk, hogy betartsuk a parancsolatokat, a törvényeket. A parancsolatok és törvények azt erősítik, hogy váljunk közösségi emberré, szeretetben. És Jézus hozzá teszi még: tagadd meg magad és vedd fel kereszted, és kövess engem. Tagadd meg magad, vagyis az önző énedet tagadd meg. És az is írva van, amit szintén Jézus mond, hogy Isten, csak az élők Istene. Isten a mi én tudatunk ellen küzd, mert az okozta az eredendő bűnt, az okoz bálványimádást, mert az én tudatból származik a szabad akarat. Igaz, az én tudatunkkal fordulhatunk Isten felé, de hit a lélekből származik. Így halálunkat követően örökre elvesztjük én tudatunkat, mint a bennünk lakó bűn forrását, s csak lelkünk él tovább, lelki testben. Mert így leszünk olyanok, mint az angyalok. Ámen.

10. parancsolat: Ne kívánd…

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!” (2Móz 20, 17.)

Ne kívánd felebarátod autóját, házát, életét, de magadnak se kívánj többet, mint amit az Úr adott neked. Ne kívánd a reklámokban szereplő termékeket, ne kívánd az akciós termékeket, mert így sokkal több mindent fogsz megvenni, mint amire szükséged van. Ne kívánd, hiszen Jézus azt mondta, hogy gyűjtsetek kincseket a mennyben, ne a földön, ahol rabló prédája, szú, rozsda, molylepke, por, romlás és amortizáció eszi meg a szemed láttára. Ne vágyakozz tehát, mert nem kell aggódnod a holnap miatt, elég minden napnak a maga baja, mondta Jézus. Ne vágyakozz, és ne kívánj, hogy ne kövess el bűnt mások ellen, vagy magad ellen. Élj kívánságok és vágyak nélkül, hogy boldog légy, hiszen az Úr számon tartja minden hajszáladat. Ő megad neked mindent. Mit kívánsz még? Mire vágysz még. Talán nem elég az, amid van? Miért akarsz többet? Azért, hogy kívánhass, azért, hogy vágyakozhass? Azért, hogy sohase lehess teljesen elégedett és boldog? Ugye ezért?

Mindenható Atyám, kérünk téged, taníts meg minket minél tökéletesebben kívánságok és vágyak nélkül élni. Ámen.

Világi, vagy lelki élet

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Mt 16, 26.)

Én már megnyertem magamnak a világot, s ebben bizonyos bölcsességre is szert tettem. Így ezért nem panaszkodhatom. De mégis van panaszra okom. Tizenéves koromban szerzetes akartam lenni, felkerestem templomokat, de mindegyik zárva volt. Gyermekként nem értettem azt, hogy az Úr háza, hogy lehet zárva. Nem tudtam azt sem, hogy akkoriban, a szocializmusban, szinte tiltott volt a keresztény hit. És én haragudtam a templomokra, az egyházra. És bár mindig ott lappangott bennem a keresztény hit, mégis világiasan nőttem fel. Ezt bánom most. Mert az Úrban szent és bölcs életet élhettem volna. Mára pedig megvetem a világot, már nem akarok uralni és birtokolni semmit, hiszen valójában alig van valamim. Arra is rájöttem, hogy amíg érdekelt a világ, az emberek, kárt vallottam lelkemben. Világi tudásom pedig árt amaz törekvésemnek, hogy Istenben legyek bölcs, hogy csak neki éljek. Mert a világ a konfliktusaival rombol, hiszen az emberi kapcsolatokban mindig megjelenik az ellenérdek. Így nem csak a világtól, de az emberektől is távol tartom magam, amennyire ez lehetséges. Ugyanis már nincs semmi mondanivalóm az embereknek, hacsak nem Jézus Urunkról, vagy Istenről kell beszélni. Mert a régi tudásomat, bölcsességemet jórészt már elvetettem.

Uram, mindenható Atyám, add meg nekem a bölcsességet tebenned, hadd forduljak teljesen feléd, hogy el tudjam engedni a világot, amely gátol hitem erősítésében. Ámen.

13. Zsoltár

Istenem, mindenható Atyám,

te adsz esőt a földnek,

ahogy te adsz szeretet a szívnek,

te növeszted magasra a fákat,

ahogy te adsz nekem lelket, hogy hozzád nyújtózzak.

Te teremtettél mindeneket,

ahogy az ember munkájával alkot,

te szólsz hozzánk nap, mint nap,

ahogy szüleink tették ezt valamikor.

Te adtál rám cipőt és ruhát,

s a széllel te fésülöd hajamat,

te adsz utat lábam alá,

mint ahogy engem vezetett valamikor anyám,

te adtál életet nekem újra és újra,

ahogy te adtál lelkemnek megnyugvást,

mert nem volt, nem volt más.

Te adsz izzadt testemnek hűsítő szellőt,

te formálsz mosolyt arcomon,

te adtad páromat mellém,

hogy úgy szeressen, ahogy én nem tudok.

Te adsz nekem akaratot,

hogy dolgozzak, és írjak hatalmadról,

te adsz nekem jövőt,

mint ahogy adtad a mát és a tegnapot.

Te adtad nekem apámat, s anyámat,

a nagy- és dédszüleimet,

s az egész múltba vesző családfámat,

hogy én most téged áldhassalak.

Te lettél apám helyett Atyám,

te vagy, akit várunk asztalunknál.

Küld el hát Fiadat közénk,

hogy elmondja neked,

ő mint ítél minket,

hisz nem tudhatjuk, lesz-e holnap

itt a földön, mit nekünk adtál,

hol mindenki végzi a saját dolgát,

s hogy szeressük egymást,

úgy, ahogy ember tud szeretni,

mert neked ez éppen elég,

mindenható Atyám.

Te vagy a mindenségem,

napjaimat te töltöd meg reménnyel,

te adsz mindent,

és sok minden van,

amit még meg sem köszöntem,

hiszen számba venni sem tudom,

hogy mi mindent adtál,

mióta anyám s apám örömüket lelték egymásban.

Te csitítottál, mikor

a világra először sírtam én,

te voltál a bizonyosság,

gyermekkorom játékvilágában,

te voltál ott mindig velem,

írásaim mélyén,

miket most már felismerek.

Velem voltál, mikor még nem dicsőítettelek,

mégis velem voltál jóban és rosszban,

nevettél velem, és azután megmentettél,

hiszen voltam fent és lent,

sokat láttam a világból,

mert te így rendelted nekem,

és megszegtem minden törvényedet,

de te elfedezted bűneimet,

mert akkor még nem tudtam,

mit lehet és mit nem.

És ahogy te akartad,

voltam bűnös és áldozat,

voltam szép, de csúf magamnak,

voltam okos és bolond,

s észre sem vettem,

hogy kezed ott van felettem,

mint óvó pajzs,

ó, Atyám, mi mindenre vesztegettem időmet nélküled,

s mindent láttam, ami csak veled teljes.

Te vagy ünnepem ebben a porló világban,

te vagy ott, hova képzeletem már nem érhet.

Mégis te vagy a legközelebb szívemhez,

s Fiad a legjobb társ életemnek.

Köszönöm, Atyám neked, s Jézusnak,

hogy leírhattam ezt az új dalt,

s köszönöm a Szentléleknek,

hálát adok Istenemnek,

hogy ma még vagyok, s lélegzem.

Ámen.

12. Zsoltár

Istenem, mindenható Atyám,

teremtésed tökéletes,

ember nem találhat benne hibát,

de én ezt csak most tanultam meg,

magányomban, hiszen

minden kérdésemre választ kaptam,

az Igéből s a Szentlélektől,

neved legyen áldott,

mert én hálát adok mindezért. Ámen

Istenem, Atyám,

hálát adok neked mindazért,

amit tőled kaptam,

hiszen te adtál nekem bölcsességet,

de megmutattad meg nekem,

hogy ez a bölcsesség

húsból és vérből van.

Istenem, te nagy vagy és hatalmas,

kegyelmed és szereteted végtelen,

mert felnyitottad szemem,

hogy hiába való mindaz,

amit az életemben nélküled tanultam,

mert a tebenned való bölcsesség

az egyedül igaz,

amit nem koptat meg az idő,

ami engem valóban bölccsé tesz,

s e bölcsességen át nézhetem

és érthetem meg teremtésedet.

Istenem, bocsáss meg nekem,

hogy eddig tévelyegtem,

hogy rossz tanácsokat adtam,

amik szemétre valók lettek szememben,

hiszen tudni és ismerni

csak benned lehet,

mert nálad van, Istenem, az igazság,

mindenek felett.

Jézus tanítása a szolgálatról

„Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.   Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának.  Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.” (Mt 14, 10-14.)

A szolgálat mindig előbbre való, még gyász esetén is. Mert, akit megbízott az Atya egy feladattal, annak Krisztus útján kell járnia: meg kell tagadnia családját, munkáját, szabadidejét és minden mást, ami elvonná őt a szolgálattól. Hiszen Jézus egy barátot és prófétát gyászolt volna, ám először meggyógyította az embereket, majd ötezer embernek adott enni. És csak ezután tudott egyedül maradni, hogy megemlékezzen keresztelő Jánosról.

Mi Atyánk, add meg nekünk azt az erőt és elszántságot, hogy amikor elhívsz minket egy szolgálatra, azt gondolkodás nélkül hajtsuk végre, semmi mással nem törődve. Ámen.

Isten kegyelmében részesülök, természetem ellenére

„Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak!” (Róm 11, 24.)

Én természetem szerint Istennel vitatkozó ember voltam. Mégis megkaptam a kegyelmet az Úrtól, és csak csodálom azokat, akik természetük szerint lettek hívők. Úgy érzem, nekem nehezebb dolgom van. Mindennap meg kell küzdenem a hitemért, imádkozni tanulok, jól rosszul és szenvedek bűneim miatt, mert ugyan megvallom őket Jézusnak, de a bizalmam még gyenge. Mégis érzem Krisztus Urunk jelenlétét az életemben, mégis érzem, hogy az Atya figyel rám. Mégis tudom, hogy a Szentlélek velem van. Ám ez engem nem nyugtat meg, nem vidámít fel, hanem súlyos teherként hordozom, hiszen meg kell felelnem e kapott jóságnak a nap minden percében.

Istenem, mindenható Atyám, kérlek, add, hogy méltó legyek szeretetedre és kegyelmedre, amit megadtál nekem. Áldott legyen a te neved. Ámen.

Jézus gyógyító ereje, avagy csodái és a jógik

„Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő; annyira veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? Tőlük távolabb egy nagy disznónyájat legeltettek. Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe. (Mt 8, 28-32.)

Sokan nem hiszik az el, ami az Evangéliumokban le van írva. Itt főként Jézus csodálatos gyógyításairól van szó. Azonban manapság divatos hinni kultúránktól idegen vallásoknak, így a Hinduizmusnak is, ahonnan pl. a jógik különleges képességeiről olvashatunk, avagy szerezhetünk tapasztalatokat egy hosszú utazás végén. Idézek a Wikipédiából:

„A hinduizmusban a sziddhi (természetfeletti) képességek a tökéletessé vált mestereknek, egyes jógiknak és aszkétáknak tulajdonítottak, akiket szanszkrit szóval sziddha-nak neveznek.

A leírások alapján e képességek a jóga odaadó gyakorlása által természetesen fejlődnek ki, nagy hangsúlyt fektetve a jama és nijama előírásaira, a mantrákra és a meditációra. Patandzsali Jóga-szútrái, az Upanisadok és a Bhágavata-purána foglalkozik vele, de többek között Egy jógi önéletrajza című könyvében Paramahansza Jogananda, és Élet a Himalája mestereivel című könyvében Szvámi Ráma is leírást tesz ilyen különleges képességekről, a nagy mesterekkel kapcsolatban (telepátia, gondolatolvasás, tisztánlátás, bilokáció, érintés nélküli gyógyítás, a természeti elemek irányítása stb.)

Az egyes csakrák és a bennük akkumulált világerők megnyilvánulnak a jógi előtt, egyben tudatossá válnak számára, úgyhogy a testében ható erők működését befolyásolhatja és irányíthatja. A csakrák mindegyike bizonyos kozmikus erőközpontokkal kapcsolódik, s a jógi, midőn benső mivoltuk feltárul előtte, úrrá lesz a vonatkozó természeti erőkön is. A természeti erőkön való uralom hozza létre benne a sziddhi-ket, a "hatalmakat" vagy rendkívüli erőket, amelyek képessé teszik arra, hogy az illető erővel vagy erőkomplexummal kapcsolatos jelenségeket kedve szerint előidézhesse.”

Tehát manapság divatos elhinni ezeket a „természetfeletti” képességeket, melyeket a jógik sok gyakorlás után szereznek meg. Ezek után nem értem, hogy Jézusnak miért nem hisznek az emberek? Jézus gyógyító képességét, csodáit ugyanis erős hittel és bizalommal, azaz ha ez jobban hangzik: összpontosítással el lehet érni. Szigorú körülmények között, a jógik is valami hasonlót tesznek. Jézus azonban több, mint egy jógi, hiszen legyőzte a Sátánt, Isten Fiaként járta a földet, a legegyszerűbb emberekhez beszélt, nem voltak titkai, hiszen ezt mondta: „Legyen hited szerint”. Sőt azt mondta, hogy ha akkora lenne a hitetek, mint egy mustármag, akkor a hegyeket is bedönthetitek a tengerbe. Tehát Jézus az erős hitre szólítja fel az embereket, míg a jógik meditációra. Ám ez esetben a meditáció is elmélyült hit, elmélyült imádkozás, amire Jézus is felhívta a figyelmet. És még valami: Jézus többet tudott, mint bármely jógi, mert Jézus Istentől, mint Atyától kapta képességeit és nem azzal töltötte életét, hogy önmagát tökéletesítse, hanem rajtunk segített, a hit által. Ámen