Nem tudok örvendezni az Úrban,
mert állandó félelem és aggódás vesz erőt rajtam,
egyedüllétemben és magányomban,
mely úgy terjeszkedik sorsomon,
mint valami gyilkos fekély.
Mégis az Úr az én egyetlen reményem,
hogyha testem el is vész,
lelkemben egy rész ép maradjon,
ezért imádkozom minden nap,
ezért borulok le előtted Uram,
s összehúzódom egészen kicsire,
hogy ne testem bűneit nézd,
hanem lelkemet, mely irgalomra vár,
mert nehéz már
vinni magamat,
kívül fiatal vagyok még,
de belül öreg, roskatag,
kinek hite is úgy ing,
mint egy lógó tetőgerenda,
ide-oda, mert az örömöt keresem,
miben részem volt valamikor,
de már rég nem találom,
kérlek Uram, kegyelmezz nekem,
hisz bűnös vagyok,
bűnöm mérhetetlen,
felsorolni sem tudom őket,
de te a szívembe látsz,
ismered minden tettemet és gondolatomat,
Uram, kérlek, ítélj felettem,
még ebben a földi életben,
hogy jöjjön el, amitől félek,
hogy üssön, ami fáj,
űzz a földig, kérlek,
hogy teljes bizonysággal hihessek,
mert tudom, hogy nekem ez jut,
az utolsó pillanat lesz számomra az öröm benned,
hát csak engedd, hogy örvendezzek,
látva nagyságod és szereteted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése