4. zsoltár

Uram, nézz le ránk,

nézd, fiaink elhagynak minket,

messzi földre mennek,

ahol jövevényként élnek.

Uram felelj nekünk, könyörgünk,

mit vétettünk fiaink ellen?

Mit vétettünk, hogy ez a büntetésünk?

Én már öregszem,

bejártam a világot,

sokat láttam, de itthon vagyok.

Mert azt hittem, hogy amit építettem,

más majd folytatja majd,

de ha szétnézek, egyedül vagyok

a sivatag közepén,

s a víz nem oltja szomjamat,

az étel nem csillapítja éhségemet,

csak gondolkodom, hogy mit tehettem

ellened Uram, mert mintha

a saját fiatalságom veszne el,

úgy mennek el fiaink.

Uram, légy áldott,

hiszen te mindent tudsz,

félelmetes vagy és erőskezű,

de aki leborul előtted,

és megtér hozzád,

az iránt kegyes vagy Uram!

Ím leborulok előtted és imádlak,

hogy nyújtsd ki karod fiaink fölé,

hogy megállítsd őket,

hogy ne vigyék el innen fiatalságukat,

nevetésüket és komolyságukat,

ne vigyék el innen vérüket,

sem tudásuk legjavát,

mert ki folytatja majd a munkám?

Én már pihenni vágyom, Uram,

erőm elnehezült s már nem érdekel a világ,

a te csöndedben vagyok egész nap,

hogy áldjam azt, aki vagy, Uram,

csak segíts e népnek,

én már mit sem számítok,

csak tartsd vissza azokat,

akik indulnának,

s hozd vissza azokat,

akik még nem vertek gyökeret

távoli földeken,

velük törődj, Uram,

én már megleszek magam,

hisz annyi mindent adtál nekem,

most szálljon fiainkra a kegyelem,

ez az én kérésem, Uram! Ámen

S.D.G.

Az Y és Z generáció sorsa

„Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátlan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok! De nem kell sietve vonulnotok, futva menekülnötök, mert az Úr jár előttetek, és Izrael Istene lesz mögöttetek is.” (Ézs 52, 11-12.)

Így szól az Ige, amely igaz napjainkban is. mert fiataljaink, gyermekeink elmennek az országból. Mert itthon nem látnak jövőképet. Mert itthon hiába mentek ki az utcákra s kérték a vezetőinket, hogy beszéljenek velük. Senki nem vette őket komolyan. Ezért ábrándulnak ki az országból, s akarnak elmenni innen. S úgy tűnik, hogy Isten velük van, sőt inkább velük, mint Magyarországgal. Mi történik itthon? Ki fog a helyükre állni? Az Orvosok és nővérek is elmennek, nem beszélve a szakemberekről. Hiszen nincs a Szentírásban olyan kijelentés, hogy ne menjenek. Olyan van, hogy menjenek, és ők mennek is. Mert valahogy ez lett a sorsuk, hogy jövevényként éljék le esetleg az egész életüket. És nem lehet visszahívni őket addig, míg meg nem bizonyosodnak arról, hogy itthon is meghallgatják őket.

Istenem, magasztallak téged, add, hogy a fiatalok hangját értően meghallgassák ebben az országban, hogy ne kényszerítsék őseik földjét elhagyni. Add azt, hogy érezzenek felelősséget döntésük súlyát illetően. Ámen

S.D.G.

Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette

„Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta. Én vagyok az Úr, senki más!” (Ézs 45, 18.)

Lakóhelyeink élhetetlen városokká lettek, ahol nincs horizont, ahol kapkodva követik az időt és az ismereteket. És mégsem értenek semmi, mert köröttük csak falak és beton maradt, semmi nem emlékeztet a nagyszerű múltra, hanem üvegpaloták hirdetik a túl gyorsan épülő jövőt. Az emberek nem érik utol magukat. Nyugtalanok, máshova vágyódnak, ám magukkal viszik önmagukat, mely állandóan kergeti őket. Aztán keresnek valamit, amiben hinni tudnak, de messziről hozzák magukkal a hitet, istentelen hitet hoznak magukkal. Mi történik? Nem találnak kérdéseikre biztos válaszokat. Mert megszokták, hogy minél bonyolultabb és távolibb valami, annál izgalmasabb és hitelesebb is.  Hát igen, az Úr „csak” ennyit mond:

„Nem rejtélyesen szóltam, a földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákob utódainak, hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem. Én, az Úr, igazat mondok, a valóságot jelentem ki!” (Ézs 45, 19.)

De talán ez sokaknak kevésnek tűnhet, mégis az Úr igéjében minden kérdésre választ lehet kapni. Az Ige megnyugvást és békét ad. Békét és időt, hogy lelassuljunk a rohanásból, hogy legyen időnk észbe kapni: mit is csináltam és csinálok én?!

Mennyei Atyám, magasztallak téged! Kérlek, nyújtsd ki a karod az útkeresők fölé, és mutasd meg magad nekik, hogy ne tévelyegjenek. A te neved legyen velünk mindörökké! Ámen.

Soli Deo gloria

Vajon mikor?

„Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása.” (Ézs 13, 4.)  „Jön már az úr kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket. (…) Ritkábbá teszem a halandót a színaranynál, és az embert az Ófir aranyánál. (Ézs 13, 9. 12.)

Olyan (kis)hírek keringenek a sajtóban, melyek nem biztatnak semmi jóval a jövőre nézve. Mert félő, hogy a mesterséges intelligencia létrehozásával az Armageddont indítjuk el magunk ellen. Mert félő, hogy a terjedő vízhiány nem csak az állatvilágot, de az emberiséget is megtizedeli. Mert félő, hogy a környezet- és természetkárosítással lassan lakhatatlanná tesszük a bolygónkat. Mert félő, hogy újra kialakul a hidegháború Oroszország és az USA között. Mert félő, hogy elfogy az élelmiszer, azaz elérjük azt a népességet, amit már nem tud eltartani a föld.

És mindez a mi bűnünk, embereké. De talán ez már az Urunk eljövetelének a kezdete? Mert Ézsaiás ezt mondja: „Elindítottam északról azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet. Széttiporja a helytartókat, mint a nyers vályogot, ahogy a fazekas az agyagot széttapossa. Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! (Ézs 41, 25-26.)

Én csak annyit tudok még ide leírni, hogy erősítsétek meg hiteteket, és bízzatok Istenben! Mert úgy gondolom, (a fejlődést, a versengést, az innovációt tekintve) hogy már nem sok generáció jön utánunk s elérkezik a várva várt Eljövetel.

Téged kerestelek, Uram

Még kisgyerek voltam, Uram,

amikor elhívtál engem,

de egyházad ajtói zárva voltak,

ezért harag töltött el,

s ellened beszéltem és gondoltam

magamban. De mégis védtelek

a hitetlenekkel szemben,

e kettősségben éltem évtizedeket,

mégis, ha kellet hitet tettem melletted,

bár azt sem tudtam, mit beszélek,

s nem tudtam mit hiszek,

mikor nyitott templomaidba beléptem,

s a csendben áhítatot éreztem.

Csak ma tudom, így idősödő fejjel,

hogy téged kerestelek minden szavammal

és tetteimmel. Mert 1986-ban

a naplóm fedelére ezt írtam:

Keresd meg a mondatodat!

S most megtaláltam a Szentírásban,

hogy tagadd meg magad,

s vedd fel keresztedet,

s így kövess engemet.

Ekképpen szóltál hozzám, Uram,

s én megutáltam azt,

amit ezelőtt írtam,

a könyveket és köteteket,

mert bennük nem talállak téged,

az én Üdvözítőmet. Ámen

Jézus meggyógyítja a bénát

„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy ott van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.”

Hogy milyen igét mondott Jézus Kapernaumban az összesereglett népnek? Elmondta, hogy Mózestől a prófétákon át mindenki Messiásra várt. Most pedig elközelgett az idő. Térjetek meg! Mint ahogy János is keresztelt, valljátok meg bűneiteket és kereszteljétek meg egymást vízzel és lélekkel. Mert elközelített az Isten országa, higgyetek Mózes és a próféták evangéliumának, és a mai idők új evangéliumának, hogy elközelített az Isten országa. És a nép hallgatta Jézust, pedig voltak ott írástudók is, de nem tudtak belekötni Jézus szavaiba. Jézus még éppen az ószövetségi prófétálásokról beszélt, amikor észrevette, hogy valakik megnyitják fölötte a tetőt. De nem zavartatta magát, csak folytatta mondani valóját. Vajon mi mit szólnánk, ha beszéd közben valaki váratlanul a tetőt bontaná a fejünk fölött. Biztosan abbahagynák a beszélgetést, és jó néhányan káromkodnánk is, vagy legalább is megkérdeznénk, hogy ki és mit csinál odafent. De Jézust ez nem érdekelte. Mert őt csak az Ige érdekelte, a feladatára összpontosított: elmondani és megérttetni az evangéliumot az emberekkel, akik éppen ott voltak. Ezután leeresztették elé egy béna embert a résen át. Erre már Jézus is felfigyelt, de nem lepődött meg, hanem látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. Nem ő bocsátotta meg, hanem az Atya bocsátott meg Jézus által. De miféle bűnöket követhetett el egy béna ember? Talán semmit, talán csak gondolatban vétkezett, de bűnös volt mégis Ádám óta, bűnös volt Isten törvényeinek értelmében. De most még megkeresztelkedni sem tudott, sem a bűneit bevallani. És az is lehet, hogy ő nem is hitt, de akik hozták négyen, azok hittek, és a hitük átszállt rá is. Ezért bocsáttattak meg a bűnei, a hitük miatt. Ez az ige megmutatta nekünk Jézus Krisztus csodáját, a feltétlen szeretetet és türelmet, mely az Atyától van.

Istenem, Atyám, magasztalunk téged, erősítsd meg hitünket, hogy megbocsáttassanak a vétkeink. Ámen.

Levél a keresztyénekhez

Halottam azt a vélemény, hogy repedezik az egyház, s hogy a keresztyéneknek Magyarországon félniük kell. De ez nem igaz. Egyik sem igaz. Hisz szentek vagytok testvéreim, s veletek van az Atya és Fia, Jézus Krisztus. Ami kiváltotta ezt a félelmet az az Antikrisztus vezérelte politikai kommunikáció, amely félelmet tanít már több éve. Igen, a magyarok félnek, a félelem pedig agressziót szül. Az agresszió kétélű kard, melyet magad ellen is fordíthatsz, ha azt mondod, félnünk kell. De ki ellenem, ha Isten velem van! Miért feleditek el ezt az igét, testvéreim az Úrban?

Én minden nap elolvasom a híreket, tájékozott vagyok arra vonatkozólag, hogy mi folyik a világban és itthon. Igen, a messzi földre küldött missziókat éri támadás, ami nem csoda, hiszen pogányok közé mennek téríteni, ami veszélyekkel jár. Itthon azonban más a helyzet. A legnagyobb veszélyt a keresztyénekre az jelenti, hogy a keresztyének egy csoportja politikai pártot alapított (KDNP), és elvilágiasodott. Nem tartják be Isten törvényeit, sem a tízparancsolatot, sem pedig Jézus törvényeit. Ez pedig valóban veszélyt jelent ránk, amennyiben a KDNP után ítélik meg a magyar keresztyéneket.

A katolikus egyház is többek között elvilágiasodott, s ezért volt szükség a reformációra, azaz az igaz hitre való visszatérésre. Manapság más a helyzet. Mi keresztyének elmehetünk idén szavazni és arra vigyázzunk, hogy ne támogassuk, hogy keresztyén csoportok politikai hatalomhoz jussanak.

Egyébként pedig mit is tudunk csinálni? Keresztyén módra viselkedni testvéreinkkel és idegenekkel egyaránt. A szeretet ugyanis előbb-utóbb mindenkit meggyőz arról, hogy a keresztyénség jó dolog. Ne legyetek tehát sem rámenősek, se agresszívak, ne hirdessétek mindenkinek az evangéliumot, hiszen akiket Isten nem választott ki a lelke által, azok úgysem térnek meg. Akiknek pedig megadatott Isten lelke, azok pedig észre fognak venni titeket. Olvassatok Bibliát az utcán, a járműveken, az orvosra várva, mindenhol, s ha érdeklődést láttok valakinek a szemében, kínáljátok fel neki Bibliátokat, és azután beszéljetek az evangéliumról. Lehet másképpen is nyilván csinálni ezt, de én így csinálnám. Mert ti se legyetek támadók és kéretlenek, ugyanis a magyar politika támadó és kéretlen kommunikációt folytatott és folytat a mai napig. Az embereknek pedig már tudtukon kívül elege lett ebből. Vagy nektek talán nem? Ha nem, akkor csak folytassátok félelmeiteket, ha pedig elegetek lett ebből, akkor ne féljetek, ne engedjétek, hogy mint egy kutyába, úgy belétek is beoltsák a félelmet.

Ne feledjétek, Istennek a szentjei vagytok, ez a világ nem tud nektek ártani, hacsak az Atya másként nem dönt, mert más a célja veletek.

A világ szeretete

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2, 15-17.)

A világ tele van kísértéssel, hamis csillogással, kecsegtető lehetőségekkel a szolgaságra. A világ egy részén uralkodni akarunk, be akarjuk kebelezni, körülkeríteni, hogy ez a miénk. Vagy csak szétnézünk, s felébrednek talmi vágyaink, mert látjuk a szépet, és ahhoz vonzódunk, ahhoz hasonlítunk mindent. És elutazunk messze földre, hogy ott éljük át csodálatunk tárgyát. Mert csodáljuk a világot, s a csodálkozás közben egyet nem veszünk csak észre, akárhány helyszínen is jártunk, egy dolog mindig ugyan az volt: mi magunk, akik fogdossuk, csodálva nézzük a világot, és még el is dicsekszünk a világ egy darabjával, hogy azt megfogtuk, hogy az a miénk lett, hogy azt körbe is kerítettük, magas, veszélyes kerítéssel, amely minden illetéktelent távol tart tőlünk. És boldogok vagyunk a világban, amely éppen a benne való boldogsággal mocskol be és használ el minket.  Ettől próbál megóvni minket János. Mert hiszen könnyű úgy hinni, hogy csak Istentiszteletre járok el, a többi időben pedig a világgal foglalkozom. Mert onnan várjuk a jót és a reményt. Igen ám, de akkor Jézus Urunk miért is halt meg a kereszten? Keresztelő Jánost pedig miért fejezték le? Megérte vajon csak ez a két áldozat a világgal szemben? Persze hogy meg. Csakhogy ennek az értékét nem találjuk meg a világban. Hanem csak egy félreeső szobában, imádkozva Istenhez, ami Urunk, Jézus Krisztus által.

Atya Istenem, kérünk téged, óvj meg minket a világ kísértésétől, saját vágyainktól és vezess minket vissza tehozzád és a mi Urunk Jézus Krisztushoz. Ámen.

Irigyel a Sátán

Hogyan fogalmazzam meg

mindazt a csodát,

mit Jézus ad nekem?

Ez lehetetlen,

hiszen ha Krisztussal vagyok,

nagy nyugalmat érzek,

s talán hanyatt fekve egy rétet.

Nem vágyom másra,

máshova, csak ezt a pillanatot

akarom megőrizni

a végtelenem számára.

És már örökké élek

egy imában,

mit hozzá intézek.

Mi lehet ennél több?

Hiszem, hogy semmi,

hiszen bennem él Ő,

s én Ő benne,

mire vágynék még,

hisz megkaptam mindent,

csak a Sátán irigy

a boldogságomért.

Második Helvét Hitvallás

Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a Hitvallást, amely hozzájárul a Református tudatunk erősítéséhez. A Második Helvét Hitvallás olvasható, ill. letölthető itt.

A cselekedetek és a hit

„Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.” (Jak 2, 22)

Sokat imádkoztam Istenhez, és a mi Urunk Jézus Krisztushoz, hogy erősítsék meg hitemet. Hiszen úgy éreztem eltávolodtam tőlük. Ezért a Szentíráshoz fordultam, hogy hátha most kapok választ az Ige által. Így bukkantam rá Jakab levelére és a fenti versre. Ezáltal súgta meg nekem a Szentlélek, hogy mivel tudok már vallásos verseket írni, így a hitem is erősödik. Hiszen tudom magamról, hogy írásaim a legmélyebb önmagamból fakadnak. Ezért magasztalom az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.

Istenem, kérlek, hogy minden nap erősítsd meg a hitemet, s hogy segíts nekem az ördöggel vívott harcomban. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen

A fenyítés Isten szeretetének jele

„Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket, és elfeledkeztek a bátorításról, amely nektek, mint fiaknak szól: Fiam ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”  (Zsid 12, 4-6.)

Bizony én már adtam véremet a Sátánnak, de Isten megmenekített és bátorított, hogy ezután is lehet remélni. És magányom bűnbánataiban és imádkozásaimban kaptam fenyítéseket, hogy majd bele őrültem, de kaptam kegyelmet is a mi Istenünktől. És várom az Úr fenyítéseit, nem mintha élvezném, hanem azért, hogy utána megtisztuljak, lelkem lenyugodjon. És ilyenkor érzem a legjobban, hogy Isten szeret engem.

„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiával. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?”  Ámen

Várom az Urat

Nagy helyet csináltam magamban az Úrnak,

tágas, tisztára söpört, nagy templomot,

csak ma éppen az ördöggel volt sok dolgom,

s egésznap csak erre gondoltam:

Távozz tőlem Sátán,

miközben vártam az Urat,

de ma nem jött, mert talán más dolga volt.

De holnap majd újra kisöprök magamban,

hogy az éjszaka pora ne hagyjon nyomot,

s várom az Urat megint, s imádkozom.

3. zsoltár

Szíriai háború 2018

Ó, Atyám, mire hívtál el engem,

látom csodáidat a teremtésben,

s belém oltottad a Szentlelket.

Magasztallak téged, Atyám,

hisz te adtad minden tehetségem,

mellyel most az Urat szolgálom,

de látom és érzem a földi dolgokat:

háborúk dúlnak, s ártatlanok

vére szennyezi a földet,

vezetőink hazugak és őrültek,

mint a világ, a Sátán tombol

a világban, míg én kényelmesen

írhatok, háborúkról és gaztettekről,

mit az ember követ el, bűnben,

mert nem Krisztusban élnek.

Magányos vagyok Atyám e világban,

mert magányossá tett a világ,

elbujdostam Atyám,

mert fogynak a rétek,

pusztulnak az állatok,

a Te teremtményeidet pusztítja az ember,

miket Ádámnak adtál,

de gyermekeink egyre kevesebbet

láthatnak, érezhetnek,

mert digitális és individuális lett az ember,

ki küzd mindenért, de nem talál Téged,

hiszen földi tudással tömik a fejüket,

s okosak lesznek és büszkék, gőgösek,

kik komolykodva harcolnak,

mint gyermekek a játszótéren,

és szigorúan irányítanak,

mint hajdan a bandákban,

ezért fordultam el az emberektől,

ezért fordulok feléd könyörgéseimben,

hogy bocsáss meg nekik,

hisz nem tudják, mit tesznek,

és bocsáss meg nekem is,

mert magaménak érzem e bűnöket,

hisz ember vagyok én is,

s egykén uralkodunk a földön,

igy lesz közös bűn minden háború

és fennkölt hazugság,

habár van elég bűnöm nekem is,

de cipelnem kell mindeneket,

mert ez adatott nekem,

hiszen sokat adtál,

s én most törlesztek Atyám.

2. Zsoltár

Mindenható Atyám, nézz le rám,

hisz csak kóborlok

bűneim közt, Ádám óta,

mit tegyek hát én, esendő

ember, ki már lakatott tett szájára,

mert szólni sem mer,

szívét pedig körülmetélte,

a Te dicsőségedre.

Mert nézem teremtésed,

lelkem érti, mit sugalmaz

a Szentlélek Jézus által,

mivel én üdvözülni szeretnék,

s hinni erősen

a Szentháromságot,

s az Ige által érteni

a teremtett világot.

Magasztallak téged, Atyám,

hisz mindez megadatott,

tudom, ám olykor

mégis elfog a kétség,

s olyankor elbukom,

s erőtlenül heverek,

hogy Te segíts fel engemet,

mert tebenned van minden hitem

és reményem,

hisz nekem semmim sincsen,

csak bűneim, miket

bűnbánón szégyellek.

Keresztyénnek lenni nagy dolog

Belegondoltatok-e már, hogy keresztyénnek lenni micsoda nagy dolog? Hiszen mi tudjuk az igazságot, mi tudjuk jobbá tenni a világot: a családokat, a szomszédságokat, a gyülekezetet, s az utcán járó embereket némi udvariassággal. Vállajuk hát büszkén, hogy keresztyének vagyunk, hiszen Jézus is erre bíztatta a tanítványait, vagy Péter Timóteust. Én református vagyok. Büszke vagyok arra, hogy Kálvin és Luther új egyházat alapítottak, egy tisztább, bálványoktól mentes hittel, s ennek én részese vagyok. Mindennap olvassuk a Bibliát, hiszen az Ige a mi bölcsességünk, mert rájöttünk, hogy sem élettapasztalat, sem világi okoskodás nem vetekszik a mennyei bölcsességgel. Hiszen mi Krisztusban élünk. Az Úr adta ezt meg nekünk, s hozzá a Szentlelket, hogy felismerjük Istenünk csodáit és a mi bűneinket Jézus Krisztus által. Legyünk hát alázatosak, kegyelemmel teljesek és józanok, türelmesek, megértők, hogy mindig Isten útján járjunk Jézus Krisztusban. Ámen.

A farizeusok jelt kívánnak 2. rész

„Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a Zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.” (Mt 27, 11.)

Mivel a mi nemzedékünkre is ráférne, hogy Jézus Krisztus lejöjjön a mennyekből hozzánk, de vajon mi történne ma vele?

Először is képzeljük el, hogy Jézus Urunk ma milyen öltözékben jelenne meg. Valószínűleg egy farmer, sportcipő, egy egyszerű póló lenne az öltözéke. De bennünk él egy Jézus kép, egy bálvány, ezért máris óvatosak és okosak lennénk. És tegyük fel, hogy Jézus a hontalanokhoz megy. Igen ám, de ők is okosak már. Azt felelnék neki: Dehogy követlek, elfoglalnák a helyemet. Különben is van cigid vagy piád? Vagy bemenne a szövőgyári munkásokhoz, s ezt mondaná Jézus: Kövessetek engem! A válasz: mennyi órabért fizetsz? Mire Jézus: Többet, mint amit el tudtok képzelni, mert Atyámtól kaptok fizetséget. És ő hol dolgozik, kérdeznék? Jézus azt felelné: a mennyekből kapjátok majd a fizetséget. Senki nem követné, mert a szövőgyári munkások is okosak már, hiszen TV-t is néznek. Aztán meg mit mondana itt Jézus? Valószínűleg ugyan azt, mint amit az evangélisták megírtak, a mennyek országának evangéliumát, talán csak újabb szavakkal, más példázatokkal. Ezek után ki hinne neki? Hiszen csak betanulta az egészet. De ha egy kicsit is komolyan vennék, sőt a bulvársajtó is foglalkozna az üggyel, hiszen Jézus megpróbálna bemenni egy-egy templomba is, ám vagy zárva lenne a templom, vagy éppen valamilyen esemény van, a jó keresztények valószínűleg még meg is hallgatnák, de csak úgy, mint szegény bolondot, aki kívülről tudja a Szentírást. De tételezzük fel, hogy Jézus híre eljut az egyházakhoz. Bármelyik felekezet szolgája úgy járna, mint Pilátus, egy szót sem tudna kihúzni Jézusból. Vagy csak annyit, hogy farizeusok helyett papot vagy lelkészt mondana. Ha pedig még csodákat is tenne, azaz meggyógyítana embereket, akkor azt mondanák és híresztelnék a sajtóban, hogy Jézus csalókkal foglalkozik. Az orvostársadalom pedig megpróbálná nevetségessé tenni Jézus csodáit, és magát Jézust is. És sikerülne. Ezért aztán, mivel csendes bolond, mindenki elfeledkezne róla, míg egy őrült jézushívő le nem lőné, vagy egyszerűen el nem ütné a kocsijával, vagy míg valaki azt nem mondaná, hogy szegény a pszichiátriára való, s betoloncolnák oda. De ott legalább a betegek hinnének neki. Hiszen ők elfogadják a másságot, mert őket is másságnak tekintik az emberek. És te, te vajon hinnél Jézusnak? És én, vajon hinnék-e, vagy én is megvárnám, hogy mit szól a sajtó az ügyhöz, úgy, mint te?

Uram, Jézus Krisztus, magasztallak téged. Olyan okos és mocskos lett a világunk, ahol már alig fér meg az igaz hit. Kérlek, bocsáss meg nekünk ezért, és fordíts magad felé minket és tanítsd meg nekünk újra hogy lélekkel legyünk bölcsek és ne testtel, ahogy Pál apostolod írja. Ámen.

A farizeusok jelt kívánnak

„Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele.” (Mt 16, 3-4.)

Jézus nemzedéke, főleg a vezetőket tekintve romlott volt. De emiatt az alsóbb néposztály is csekély vagy romlott hittel rendelkezett. (… ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? – mondja Jézus a tanítványainak) A farizeusok pedig jelt kívánnak, hogy higgyenek. De Jézus tudja, hogy akkor sem hinnének. De vajon mi van a mi nemzedékünkkel, velünk, akik most élünk? Mi miféle nemzedék vagyunk. Mi kívánunk jeleket? És felismernénk azokat? Vajon ha Jézus megjelenne, hányan követnék, hányan hinnének benne? Még a sajtó is nekitámadna, és a pszichiátrián végezné. Mert mi sem vagyunk jobb nemzedék. Kényelmesek vagyunk, kényelmes a hitünk is. Nem kell küzdenünk semmiért, talán csak a jobb életszínvonalért. És vajon Jézus mit mondana nekünk? Talán ugyan azt: nem tudjátok meg ítélni az idők jeleit, pedig a romlás felé szaladtok, a romlás felé, ahol sírás a fogcsikorgatás lesz.

Magasztallak Uram, Jézus Krisztus, és kérlek bocsáss meg nekünk, nem tudjuk, hogy mit teszünk. Áldassék a neved mindörökkön örökké. Ámen

Zsoltár

Magasztald lelkem az Istent,

kinek nem láthatom arcát,

de teremtését nézhetem.

Látom a fákat és házakat,

látom az utakat és autókat,

látom a városokat és embereket,

látok mindent, mit szereteted teremtet.

Istenem, ki egyszülött fiadat

adtad értünk, ki a mi Urunk lett,

bocsásd meg vétkeinket,

hadd legyen lelkünk szárnyaló,

mint a gyors madár,

és mindenki énekelje e dalt

hozzád, alkotóm, Istenem.

Nincsen hozzád fogható Isten,

nincs nálad hatalmasabb,

ki minden szépséget és jót teremtettél,

fent az égben, lent a földön,

s a tengerek mélyén.

Te légy utam, az egyetlen,

te légy nekem a kegyelem,

s fiad, Jézus legyen az én mentsváram,

s legyek én a szolgád, ki alázattal

imád s igéidet olvassa magányában.

Ám te mindig velem vagy,

de én bezárt lélek vagyok,

így néha nem érezlek,

de akkor is tudom, hogy

Te itt vagy mellettem,

és figyelsz rám, és számon tartod

az összes hajszálamat is.

Áldalak téged Istenem,

kinek nem láthatom arcát,

de teremtését csodálhatom,

Magasztallak Istenem,

kinek nem hallhatom hangját,

de Lelkednek üzenetét megértem.

Magasztallak téged Istenem,

és ezzel az új énekkel

leszek a te zsámolyod.

Elbuktam

Elbuktam, mert gyenge vagyok. Talán így tanít a mindenható Isten arra, hogy milyen gyenge az ember. Hiszen még a saját bátyámhoz is sok türelemre van szükségem, aki mindig megtalálja magának azt, amin dühönghet. Pedig ő is csak egy esendő, gyenge ember, így nem szabad haragudnom rá, nem szabad azt mondanom, hogy fejezzük be a beszélgetést, hanem alázattal kell végighallgatnom, amit mondani akar. Hiszen ő is elbukott, és nem találta még meg Istent, vagy talán sosem fogja. Így gyengeségem lesz az erőm, hogy másokat is alázattal értsek meg. Ámen.

A test cselekedetei és a lélek gyümölcse

„Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a lélek ellen tőr, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (…) „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Lélek által élünk, akkor éljünk is Lélek szerint.”  (Gal 5, 16-17; 14-25.)

Leszokom a dohányzásról a Lélek parancsára és Isten segítségével. Ámen

Krisztus tanúi

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”  (1Kor 15 19)

Nem azért írtam az előző bejegyzésemben a Szentek életéről, mintha őket bálványként szentnek kellene tekintenünk, hanem azért, mert ők Jézus Urunkért, és Krisztusban adták az életüket, egészen halálukig. Ők hittek az örök életben, erősen hittek benne, s ez az erős hit ugyanakkor végig kísérte életüket, egészen az elhívatásuk pillanatától fogva. Mert mi bizony nyomorultak vagyunk kicsiny hitünkkel s legfőképpen életakarásunk hisz az örök életben, Krisztusban. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy képesek lennénk-e feladni kényelmünket, szokásainkat hogy Krisztus követői legyünk? Ez bizony csak keveseknek adatik meg, ezért is erősítem meg azt, hogy olvassátok a szentek életét, de ne úgy, mint bálványokat, hanem mint egyszerű embereket, akiknek nem nyomorult sors adatott, még akkor sem, ha vértanú halált kellett halniuk.

Atyám, te feláldoztad az egyszülött fiadat érettünk, s bizony vannak köztünk olyanok, akik szintén életüket áldozzák fel a te fiadért, Jézus Krisztusért. Legyen az ő életük is örök tanulság számunkra, akik tükröt mutatnak felénk, akikkel összehasonlíthatjuk lelki és testi életünket. Áldott legyen a te neved, mindörökké. Ámen.

Jézus követése

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16 24)

Ha valaki Jézus után akar menni, társadalmi-és személyes önmagát kell megtagadnia, hogy teljességgel Krisztusban éljen, s ezután meg kell hallania és értenie azt, hogy mire rendeltetett, mert az lesz az ő keresztje, földi élete végéig. Sokat töprengek ezen, s néha nagy magány érzek, azt a magányt, amit Isten adott nekem. Ám ebbe a magányba bele lehet veszni, éppen azért sokat olvasom a Bibliát, és más könyveket is, amelyek segítenek megérteni az Igét. Így, keresve találtam meg Diós István, A Szentek élete c. munkáját. Komoly lelki gyakorlatot jelent a Szentek életét olvasni, hiszen ők mind a régi, mind pedig a modern időkben el tudtak szakadni önmaguktól, és a társadalomtól, és az Úr által adott keresztet vitték hátukon elhívatásuk után, egész életükben. Jézus Krisztusnak éltek és haltak. Ennél többet nem is lehet mondani erről.

Áldott vagy Uram, mert nyitva tartod a szemem, s értelmemet mindinkább magad felé fordítod. S látod lelki szenvedéseimet, de Te olyankor segítő kezet nyújtasz felém, és példákat állítasz elém, melyekből tanulhatok és megérthetek sok mindent magamról és a keresztemről. Köszönöm Uram, hogy meghallgatod imáimat, és azt is, hogy felelsz is rájuk, hogy magányomat veled oszthatom meg. Dicsőség a te nevednek. Ámen.

A keresztyén különféle hivatásban

„Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta. (…)Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, amiben elhivatott.” (1Kor 7 17, 23-24)

Magasztalom az Urat, Jézus Krisztust és általa az Atya Istent, aki az utamat terelgeti. 1965-ben születtem, Budapesten. Pesten szereztem népművelői diplomát, majd rövidesen a reklámszakmába kerültem, mint szövegíró és stratégiai tervező. Egész életemben ittam, úgy 17 éves koromtól, ennek ellenére sikeres voltam. Sokféle kaland volt e közben: külföldre üldöztek, tönkretettek, bemocskolták a nevem, mégis mindig sikerült felállnom. 2009-ben kerültem Szarvasra, egyenesen Angliából, a feleségemmel, akit kint ismertem meg. Szarvason is sikeres voltam, de 2013-ban megbetegedtem, korházba kerültem, majd rokkantnyugdíjas lettem. 2013-óta már nem iszom alkoholt sem. Akkor kezdtem el kerülni az embereket. Itthon próbálok minél többet segíteni a feleségemnek, illetve elvégzem a ház körül a „férfimunkákat”. Mióta rokkant vagyok több könyvem megjelent, zenés költői esteket tartottam, gitárral a kezemben. Blogot vezettem verseimmel, gondolataimmal. Sokat olvastam, de egyre többet néztem TV-t. 2016-ban először olvastam végig a Bibliát. Nem tudtam „belekötni”. Aztán már engedtem, hogy hittel olvassam újra a Könyvet. Így tértem meg, s kaptam választ Istentől arra, hogy mi, miért és hogyan történt az életemben. Ma már a rokkantságomat és az emberkerülésemet is elfogadtam, mi több Isten adományának tartom. Mert így csak Istent kell szolgálnom, illetve szolgálom a szarvasi református gyülekezetet, s azon keresztül remélem a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Visszatekintve életemre és ránézve mostani mindennapjaimra, csak áldani tudom az Istent, hogy ma már tényleg csak az írásnak élhetek, sőt írói tudományomat az Ő szolgálatába állítottam ezen a blogon is. De a lakásból csak nehezen mozdulok ki, csak akkor, ha orvoshoz megyek, vagy a feleségemmel együtt, autóval megyünk valahova. Egyszóval remete lettem a modern technika ellenére is. S nekem ez így jó, mert ezt kaptam Istentől.

Áldalak téged Istenem, hogy utamat megmutattad nekem, és hogy megajándékoztál azzal a lehetőséggel, hogy minden napomat Neked szentelhetem. Ámen.

Tíz leprás meggyógyítása

„Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samaria és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembe jött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: Jézus mester, könyörülj rajtunk! Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samariai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged. (Lk 17, 11-19)

Tíz leprás közül éppen egy samariai, egy idegen tér vissza Jézushoz, hogy hálát adjon a gyógyulásáért. A többi kilenc pedig, beérte azzal, hogy kérték a gyógyulást. Egyedül a samariainak jutott eszébe, hogy Jézus Urunk csodát tett vele. Mert egyedül a samariainak volt hite. Hiszen hit kell ahhoz, hogy észrevegyük Isten csodáit, amiket velünk tesz. Hit kell ahhoz, hogy meg is köszönjük, hogy hálát adjunk értük. Hiszen mindannyiunk életét végig kísérik Isten csodái, legyünk hívők vagy sem. Ám csak az igaz hittel rendelkezők veszik észre, hogy ma csoda történt velem, hogy ma Isten igéje úgy szólt hozzám, hogy az megváltoztatott bennem valamit. Hogy ma úgy ébredek, hogy a tegnap esti imámra választ kaptam, hogy ma elszégyelltem magam valamiért és mégsem teszem meg, de Isten kárpótol. Hogy ma reggel arra ébredtem, hogy egy régi problémámra hirtelen megoldást találtam. És még folytathatnám a csodákat, amik körbevesznek minket, szinte minden nap. De tudnunk kell azt is, hogy Isten mindig figyel ránk, és hogy Jézus Krisztus mindig velünk van, s hogy mindennap hálát kell adnunk, mert nem tudhatjuk, hogy nem siklottunk-e el valami felett, vagy éppen ha ma nem is történik semmi, holnap már nem így lesz. Mert Isten bőven osztja csodáit mindenkinek az Úr Jézus Krisztus által.

Urunk, kérünk, hogy ajándékozz meg bennünket erős hittel, hogy észrevegyük, hogy általad csodákat tesz velünk Atyád, a mindenható Isten, kinek neve örökké él. Ámen.

Isten port hint dolgaimra

Isten port hint dolgaimra,

hogy így tanítson: minden hiába,

mert minden kárba vész,

csak a mennyek országa marad

csillogón szép.

Szolgaság

Boldog szolgaságba vitt engem az Isten,

kenyerem van, de munkám nincsen,

csak szolgálok az Úr Jézusnak,

kinek neve örök, kit ajándékba kaptam,

egy nap, mikor magamtól voltam részeg,

s másnaptól imáim meghallgatattak,

és csodákat láttam napjaimban,

de mégsem hittem szilárdan,

mert valahogy kirepült belőlem a lélek,

s lassan már szent vagyok keresésében,

az Isten pedig azt mondja: erre vagy arra,

én meg hallgatok arra,

mert bármit mond nekem, az parancsolat,

olyan ige, mi lenyúzza bőrömet s összetöri arcomat.

Én mégis azt gondolom,

olyan vagyok, mint Jónás:

bűneim hátat fordítanak Istennek,

de ő mégsem enged,

mert már az övé vagyok egészen.

Ámen.

Ne akadályozzátok a Z generációt

„De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” (Mt 19, 14)

Én 53 éves vagyok, de nem értem már a mai gyermekeket és fiatalokat, hiszen ők egy teljesen más világban nőttek fel, mint én. Mindazonáltal azt látom, hogy e gyerekek okosak, képzettek, öntudatosak és tehetségesek. Nekünk, időseknek nem hogy nem szabad őket akadályozni, hanem magunk elé kell engednünk őket, mert ők az új úttörők, olyanok, amilyenek mi voltunk az ő korukban. Kapjanak rendes oktatást, ha dolgoznak rendes fizetést. Hadd szerezzenek élettapasztalatot a saját maguk módján, ne a mi módunkon. Egyszóval adjuk át nekik Magyarországot. Elég volt már a vén rókákból a parlamentben, a kormányban. Mert csak a fiatalok, a gyerekek hite és tüze tisztíthatja meg ezt az országot és építheti újjá a társadalmat.

A mindenható Isten és az ő Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus legyen a mai gyerekekkel és fiatalokkal. Ámen

A teremtés nyolcadik napja

„Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.” (1Moz 2, 1-2)

Ne feledjük, hogy Isten hat nap alatt megteremtett mindent, ami fontos számunkra. A hetedik napon pedig megpihent, azaz befejezte a teremtést. Ezután már az emberek, a mi alkotómunkánk következett, következik, Isten segítségével vagy anélkül. Vajon milyenné tettük a földet? Lakhatóbbá? Egészségesebbé? Változatosabbá? Nem hiszem. Mert nem Isten teremtette az embertelen nagyvárosokat, nem Isten teremtette a civilizációs betegségeket, nem Isten teremtette az internetet, nem Isten építette a modern házakat, az utakat, amelyek fákat, réteket pusztítottak ki, nem Isten építette sajnos a modern társadalmakat sem. Hanem mi emberek építünk, alkotunk, rombolunk és terjeszkedünk, úgy hogy lerontjuk közben Isten munkáját. De miért? Miért tesszük ezt?  Így eltávolodott volna az ember Istentől? Hiszen valaha hittel épültek a házak, a városok, Pesten a kis földalatti, Makovecz Imre építészete és talán a társadalom is. Az értő szemek látják ezt. De mit mondjunk ma? Csak vallásos lett az ember, nem pedig hívő? Sok a kérdésem, főként egy olyan országban, mint a miénk, ahol a keresztények egy csoportja politikai hatalomhoz jutott. Én mégsem érzem, nem látom Isten jelenlétét társadalmunkban. Csak vallásosságot látok és hitet csak olykor, a gyülekezetben, a magánéletemben.

Istenem, bocsáss meg teremtményeidnek, amiért nem jó gazdái és őrzői teremtésednek, bocsáss meg azért, hogy elfelejtettük parancsolataidat és törvényeidet. Könyörgöm, ne sújts le ránk bűneinkért, de add, hogy belássuk bűneinket. Ámen.

A világ dicstelen vége

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött. (1Moz 1-2)

Ezt a múltat idéző igét, akár a közeli jövőidőbe is tehetjük, így: Azután temette Isten az eget és a földet. A föld ismét kietlen és puszta lett, a mélység fölött sötétség lett, de Isten lelke lebeg a vizek fölött. Hiszen úgy írtjuk a környezetünket és a természetet, hogy csak Isten mérhetetlen türelmének okán nem savasodtak el még a folyók. Hiszen egyre kevesebb termőterület van körülöttünk. Egyre több környezetgyilkos gépet, autót használunk, mindenhol betonozunk, savas eső és piszok hullik a fejünkre az égből, mert beszennyeztük és szennyezzük Isten adományát: a földet, a vizet és a levegőt. Én csak egyért imádkozom: Gondolkodjatok el egy pillanatra, vajon tényleg le kellett betonozni az egész udvart, nem lenne kellemesebb füvön járni? Nézzetek körül, mennyi beton fojtogatja a földet a környezetetekben. És hogy mennyi szemetet termeltek? Persze a szemetet elviszik. De hová? A szeméttelepre, a tengerekbe, az óceánokba és az erdőkbe. De ez téged már nem érdekel. Persze, mert kényelmesek és civilizáltak vagyunk. Mindenki fizet a szemétszállításért, azután már nem az ő gondja. Sőt, fizetünk a vízért meg a szennyvízért is. Az már nem érdekel bennünket, hogy rohamosan fogy a föld édesvízkészlete, hiszen erről alig esik szó. Ugye mindenki belegondol abba, hogy a földet Istentől kaptunk, és a teremtés Isten munkája. Nem tehetjük tehát tönkre érdektelenségből, lustaságból, meg azért, mert fizettünk érte. Mert valójában mi azzal fizetünk kényelmünkért, hogy az Isten által adott fajok százai, ezrei pusztulnak ki. S mindaddig nem foglalkozunk ezzel sem, mígnem felborul a föld ökoszisztémája, az az Isteni rend, amely önfenntartóvá tette ezt földet, ezt a bolygót.

Istenem, nyújts ki felénk karodat és védj meg minket saját magunktól, hiszen nem tudjuk, hogy mit teszünk. Áldott vagy te, a mindenség teremtője. Ámen