Mindenható Atyám, nézz le rám,
hisz csak kóborlok
bűneim közt, Ádám óta,
mit tegyek hát én, esendő
ember, ki már lakatott tett
szájára,
mert szólni sem mer,
szívét pedig körülmetélte,
a Te dicsőségedre.
Mert nézem teremtésed,
lelkem érti, mit sugalmaz
a Szentlélek Jézus által,
mivel én üdvözülni szeretnék,
s hinni erősen
a Szentháromságot,
s az Ige által érteni
a teremtett világot.
Magasztallak téged, Atyám,
hisz mindez megadatott,
tudom, ám olykor
mégis elfog a kétség,
s olyankor elbukom,
s erőtlenül heverek,
hogy Te segíts fel engemet,
mert tebenned van minden hitem
és reményem,
hisz nekem semmim sincsen,
csak bűneim, miket
bűnbánón szégyellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése