Még kisgyerek voltam, Uram,
amikor elhívtál engem,
de egyházad ajtói zárva voltak,
ezért harag töltött el,
s ellened beszéltem és gondoltam
magamban. De mégis védtelek
a hitetlenekkel szemben,
e kettősségben éltem évtizedeket,
mégis, ha kellet hitet tettem
melletted,
bár azt sem tudtam, mit beszélek,
s nem tudtam mit hiszek,
mikor nyitott templomaidba
beléptem,
s a csendben áhítatot éreztem.
Csak ma tudom, így idősödő
fejjel,
hogy téged kerestelek minden
szavammal
és tetteimmel. Mert 1986-ban
a naplóm fedelére ezt írtam:
Keresd meg a mondatodat!
S most megtaláltam a
Szentírásban,
hogy tagadd meg magad,
s vedd fel keresztedet,
s így kövess engemet.
Ekképpen szóltál hozzám, Uram,
s én megutáltam azt,
amit ezelőtt írtam,
a könyveket és köteteket,
mert bennük nem talállak téged,
az én Üdvözítőmet. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése