Boldog szolgaságba vitt engem az
Isten,
kenyerem van, de munkám nincsen,
csak szolgálok az Úr Jézusnak,
kinek neve örök, kit ajándékba
kaptam,
egy nap, mikor magamtól voltam
részeg,
s másnaptól imáim
meghallgatattak,
és csodákat láttam napjaimban,
de mégsem hittem szilárdan,
mert valahogy kirepült belőlem a
lélek,
s lassan már szent vagyok
keresésében,
az Isten pedig azt mondja: erre
vagy arra,
én meg hallgatok arra,
mert bármit mond nekem, az
parancsolat,
olyan ige, mi lenyúzza bőrömet s
összetöri arcomat.
Én mégis azt gondolom,
olyan vagyok, mint Jónás:
bűneim hátat fordítanak Istennek,
de ő mégsem enged,
mert már az övé vagyok egészen.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése