 |
| Szíriai háború 2018 |
Ó, Atyám, mire hívtál el engem,
látom csodáidat a teremtésben,
s belém oltottad a Szentlelket.
Magasztallak téged, Atyám,
hisz te adtad minden tehetségem,
mellyel most az Urat szolgálom,
de látom és érzem a földi
dolgokat:
háborúk dúlnak, s ártatlanok
vére szennyezi a földet,
vezetőink hazugak és őrültek,
mint a világ, a Sátán tombol
a világban, míg én kényelmesen
írhatok, háborúkról és gaztettekről,
mit az ember követ el, bűnben,
mert nem Krisztusban élnek.
Magányos vagyok Atyám e világban,
mert magányossá tett a világ,
elbujdostam Atyám,
mert fogynak a rétek,
pusztulnak az állatok,
a Te teremtményeidet pusztítja az
ember,
miket Ádámnak adtál,
de gyermekeink egyre kevesebbet
láthatnak, érezhetnek,
mert digitális és individuális
lett az ember,
ki küzd mindenért, de nem talál
Téged,
hiszen földi tudással tömik a
fejüket,
s okosak lesznek és büszkék,
gőgösek,
kik komolykodva harcolnak,
mint gyermekek a játszótéren,
és szigorúan irányítanak,
mint hajdan a bandákban,
ezért fordultam el az emberektől,
ezért fordulok feléd
könyörgéseimben,
hogy bocsáss meg nekik,
hisz nem tudják, mit tesznek,
és bocsáss meg nekem is,
mert magaménak érzem e bűnöket,
hisz ember vagyok én is,
s egykén uralkodunk a földön,
igy lesz közös bűn minden háború
és fennkölt hazugság,
habár van elég bűnöm nekem is,
de cipelnem kell mindeneket,
mert ez adatott nekem,
hiszen sokat adtál,
s én most törlesztek Atyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése