Magasztald lelkem az Istent,
kinek nem láthatom arcát,
de teremtését nézhetem.
Látom a fákat és házakat,
látom az utakat és autókat,
látom a városokat és embereket,
látok mindent, mit szereteted
teremtet.
Istenem, ki egyszülött fiadat
adtad értünk, ki a mi Urunk lett,
bocsásd meg vétkeinket,
hadd legyen lelkünk szárnyaló,
mint a gyors madár,
és mindenki énekelje e dalt
hozzád, alkotóm, Istenem.
Nincsen hozzád fogható Isten,
nincs nálad hatalmasabb,
ki minden szépséget és jót
teremtettél,
fent az égben, lent a földön,
s a tengerek mélyén.
Te légy utam, az egyetlen,
te légy nekem a kegyelem,
s fiad, Jézus legyen az én
mentsváram,
s legyek én a szolgád, ki
alázattal
imád s igéidet olvassa
magányában.
Ám te mindig velem vagy,
de én bezárt lélek vagyok,
így néha nem érezlek,
de akkor is tudom, hogy
Te itt vagy mellettem,
és figyelsz rám, és számon tartod
az összes hajszálamat is.
Áldalak téged Istenem,
kinek nem láthatom arcát,
de teremtését csodálhatom,
Magasztallak Istenem,
kinek nem hallhatom hangját,
de Lelkednek üzenetét megértem.
Magasztallak téged Istenem,
és ezzel az új énekkel
leszek a te zsámolyod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése