A keresztények szabadsága

„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. (…) Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreteket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek”  (1Pt 2, 12-14, 17)

Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek, mondja az ige. Ha valaki nem bűnöző, akkor már engedelmeskedett a jognak, ami a rendet jelenti. Ezzel tiszteljük nem a mindenható királyt, hanem a négyévente újraválasztható miniszterelnökünket. Mivel a keresztény ember szabad, szabadon gondolkodhat, illetve manapság ki lehet nyilvánítanunk a hatalommal szembeni nemtetszésünket, avagy akaratunkat, például tüntetésekkel, vagy új párt alakítással, vagy egyszerűen írással. Mindezt úgy, hogy közben nem feledkezünk el az Istenről és igéjéről, a tisztelet fontosságáról. Idén, 2018-ban elmehetünk választani és kinyilváníthatjuk akaratunkat, gondolatainkat a fennálló rendszer mellett vagy éppen ellene. Ez is a fennálló rend része, ehhez is jogunk van és akár meg is buktathatjuk a miniszterelnököt és pártját. Ugyanis a választás napján az emberek kezében van a legfelsőbb hatalom, amit szintén tisztelni kell.

Add Uram, hogy lássunk tisztán, és merjünk helyesen dönteni a választáson, hiszen nem csak magunkról döntünk, hanem gyermekeink sorsáról is. Áldott vagy Te, aki meghallod szavunkat, Uram. Ámen.

A láthatatlan dolgokról

Egy fekete lyuk fantázia képe

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgy hogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 11, 1-3)

Ma már tudjuk, hogy több világ van. A mikroszkóp felfedezése ota ismerünk olyan részecskéket, melyeket szabad szemmel nem látunk, és sehogyan sem érzékelünk. Atomi szinten olyan dolgok történnek, amiről semmiféle tapasztalatunk nincs. Ilyen pl. a kvantummechanikából ismert részecske-hullám kettősség, amikor is pl. egy elektron részecskeként is viselkedik, valamint hullámként is. Részecskeként van egy meghatározott pályája az atommag körül, hullámként viszont, ha az útjába akadályt állítunk két lyukkal, akkor az elektron mindkét lyukon egyszerre átmegy. Tehát a mai modern tudományos világ tele van olyan dolgokkal, amik számunkra nem láthatók, nem tapasztalhatók. Mert nem látjuk a fekete lyukakat, nem látjuk, nem érzékeljük az Univerzum háttérsugárzását. Mit is mondunk mi erre: Elhisszük, hogy ilyen dolgok is vannak. És vajon mire jön még rá a tudomány, mondjuk csak a következő száz évben?! Valószínűleg további olyan dolgokra, amely azt bizonyítja nekünk, hogy a nem látható dolgok alkotják, tehát azokból áll elő a látható világ. Kérdem én, ki az, aki ezután megkérdőjelezi Isten létét, aki bizonyítást kér Isten létére?

Add Uram, hogy legyen elég értelmünk ahhoz, hogy a világunk és a világok megismerése a benned való hitre vezessen minket. Áldott a Te neved mindörökké! Ámen.

„Mit kívánsz tehát?”

„Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá a te szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt. (Neh 2 4-5)

Egyre több diák képzeli azt Magyarországon, hogy külföldön fog dolgozni és élni, ha itt befejezte iskoláit. Tudom, hogy Isten büntetése ez, meg az agyonreformált oktatásé, és a fiatalok kilátástalan jövőképéé. De mi lesz velünk, itthon maradókkal? Vajon visszavárhatjuk őket valamikor? Talán visszajönnek egy olyan kormányzat alatt, amely kormányzat nem fordul el Istentől, amely kormány nem bálványoknak áldoz, akkor talán visszatérnek, akkor talán kevesebben fognak elmenni is. Nem tudom, én is csak reménykedem, hiszen elöregszik ez az ország fiatalok nélkül, akik öntudatosak ugyan, de élettapasztalatuk az nincs, nem is lehet. Uram, kérlek vigyázz rájuk, ha már mi nem tehetjük. Látni való, hogy kis nemzet vagyunk, de Isten nagy gonddal figyel ránk. Figyeli országunk vezetőit, és most éppen megbüntet minket. Aki nem így látja, az vak, elvakította a Kormány agresszív kommunikációja. Az, hogy ez sem jó, arra a fiatalok adnak most választ. Éppen az általuk képviselt jövőt veszítjük el, nem beszélve a szétszakadt családokról.

Uram, Jézus Krisztus, kérlek viseld gondját a fiataloknak, légy velük, ahogy velünk is vagy, és hadd kérjem általad az Atyát, hogy büntesse meg vezetőinket, akiket megillet, s vezesse egyszer vissza fiainkat és lányainkat, hogy ők építsék ezt az országot maguknak. Ámen.

A világ vége felé félúton

„Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá a tanítványai külön, és megkérdezték: Mond meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének? Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus – és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.” (Mt. 24, 3-6)

Jézus eljövetelét, a világ végét már kortársai is várták, s azóta is lassan több, mint 2000 év nemzedékei várták és várják ez igének beteljesülését. De a vég még nem jött el. Mert az Úr időt hagyott nekünk a látásra és a hitre. Mert látjuk azt, hogy minden rossz irányba halad. Úgy felgyorsult a világ, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket. Én például nem akartam gyereket ebbe a világba. Mégis van egy lányom, aki boldogan él még, egyelőre boldogan. Ugyanakkor Észak Korea és az USA közt egyre feszültebb a viszony. Közel vagyunk egy atomháború kirobbanásához. És még ez sem az Antikrisztus, vagy az Ördög műve, hanem csupán az emberé, mert ilyenek vagyunk mi emberek. De meg lehet változni. Újra lehet születni a hit által, hogy lássunk. Mert aki hisz és lát, csak az segíthet bölcsességével. Csak az láthatja világosan, hogy mi, miért történik a világban, vagy csak Magyarországon. Hisz amilyen a világ, olyan az országunk is.  Persze nem akarok itt politizálni. Inkább csak megláttatni, hogy az ország vezetése nem a nép, nem az Úr félelmében vezet minket, hanem egy idegen bálvány, a mammon előtt hajt fejet, hozzá imádkozik. És Isten hagyja ezt. Mert ránk van bízva, hogy mi, akik hiszünk és látunk, mit is kezdünk ilyenkor. Vajon a homokba kell dugnunk a fejünket, mondván, az egyházunkkal jót tett ez a hatalom? Vagy inkább szélesebbre kell néznünk. Nézni a szegénységet. Figyelni a fiatal diákok tüntetésére, akiknek mellesleg nem biztos, hogy igazuk van, de ők mégis úgy érzik, hogy az utcára kell menniük, hegy valaki meghallgassa őket. De mi van velünk, akik hiszünk és látunk? Mit teszünk? Nekünk, idősebbeknek, tanítanunk és támogatnunk kell a fiatalokat. Tettel vagy szóval. Ez a mi mércénk a végső napokra: hogy oda tudunk-e figyelni a körülöttünk levő történésekre, s látjuk-e e történések lényegét. Mert néha fel kell emelnünk a fejünket a Bibliából, s ahhoz hogy értsük a mai fiatalokat, most kell megértenünk őket, amíg még beszélni akarnak velünk. Ez is mérce számunkra, mint az is, hogy megérjük-e a ma politikai döntéseket és helyzeteket. Hiszen közvetlenül kihat az életünkre. Akkor ezt is látnunk kell. Mert ez is egy mérce. Hiszen a hívő ember abban egyedülálló a mai világban, hogy erkölcsi útmutatást és mércét tud felnyújtani. És ezt tenni kell, és ezt csak úgy tehetjük, ha ismerjük világunkat, ha ismerjük a történéseket, melyek pontosan az erkölcs hiányából rossz felé mennek. Ez az, amit tehetünk, ez a mi megmérettetésünk, mert ezt is beszámítja majd az Úr, amikor eljön végítéletet tartani. Mert sokan mondják majd: Uram, Uram, de nem ők lesznek meghívva a mennyek országába. S remélem sikerült megmutatnom, hogy miért.

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, és Jézus Krisztus, a mi Urunk, kérlek, tárd fel előttünk a világ dolgait, hogy tudjuk, hogy mit cselekedjünk, hiszen a hit önmagában nem elég. Kérünk téged, világosítsd meg elménket és szívünket, hogy lássuk, a gyülekezet és a templom a nyugalom kicsiny szigetei e világban és ebben az országban, ahol élünk. Mert forrong köröttünk minden, és a káosz örvénylik. De mégis tudjunk erkölcsi tartásunkkal körbenézni és a jóért imádkozni, hogy megmaradjon, a rosszért pedig imádkozni, hogy elsorvadjon. Ámen

Isten emberei

Egy próféta ide-oda futkos, hogy elmondja az Úr Igéjét a címzetteknek, vagy éppen várakozik valahol tétlenül, mert ezt parancsolta neki az Örökkévaló Isten. A prófétákat egyébként Isten emberének is nevezték, hiszen az Úr általuk gyógyított vagy tett csodákat. Kérdem én, mi nem vagyunk-e Isten emberei? Próféták biztosan nem. De nincs is arra szükség. De arra szükség van, hogy olyan mélyen higgyünk Istenben és az ő fiában, Jézus Krisztusban, ahogy a próféták hittek. Hiszen csak imádkoznunk kell, hogy megtörténjen a csoda, ha ez az Úr akarata is. Mert ne feledjük, a próféták és tanítványaik, nem csak hogy hittek, hanem meg is tapasztalták Isten jelenlétét. Vajon, ha szétnézünk a teremtett világban, ki az, aki nem látja meg Isten keze munkáját? Ki nem veszi észre Isten jelenlétét az otthoni békességben? Mert hisz elég ennyi: rohanó világunkban egy kis sziget: otthonunk, ahol nem csak békesség, de szeretet uralkodik,

s ahol  a legmélyebben imádkozhatunk.

Az Örökkévaló Isten és az Ő fia, Jézus Krisztus adjon nekünk békességet, szeretetet és látást. Ámen.