Egy próféta ide-oda futkos, hogy
elmondja az Úr Igéjét a címzetteknek, vagy éppen várakozik valahol tétlenül,
mert ezt parancsolta neki az Örökkévaló Isten. A prófétákat egyébként Isten
emberének is nevezték, hiszen az Úr általuk gyógyított vagy tett csodákat.
Kérdem én, mi nem vagyunk-e Isten emberei? Próféták biztosan nem. De nincs is
arra szükség. De arra szükség van, hogy olyan mélyen higgyünk Istenben és az ő
fiában, Jézus Krisztusban, ahogy a próféták hittek. Hiszen csak imádkoznunk
kell, hogy megtörténjen a csoda, ha ez az Úr akarata is. Mert ne feledjük, a
próféták és tanítványaik, nem csak hogy hittek, hanem meg is tapasztalták Isten
jelenlétét. Vajon, ha szétnézünk a teremtett világban, ki az, aki nem látja meg
Isten keze munkáját? Ki nem veszi észre Isten jelenlétét az otthoni
békességben? Mert hisz elég ennyi: rohanó világunkban egy kis sziget:
otthonunk, ahol nem csak békesség, de szeretet uralkodik,
s ahol a legmélyebben imádkozhatunk.
Az Örökkévaló Isten és az Ő fia, Jézus Krisztus adjon nekünk
békességet, szeretetet és látást. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése