„Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, majd ezt mondtam a királynak:
Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá a te szolgádat, akkor küldj
el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt.
(Neh 2 4-5)
Egyre több diák képzeli azt
Magyarországon, hogy külföldön fog dolgozni és élni, ha itt befejezte iskoláit.
Tudom, hogy Isten büntetése ez, meg az agyonreformált oktatásé, és a fiatalok
kilátástalan jövőképéé. De mi lesz velünk, itthon maradókkal? Vajon
visszavárhatjuk őket valamikor? Talán visszajönnek egy olyan kormányzat alatt,
amely kormányzat nem fordul el Istentől, amely kormány nem bálványoknak áldoz,
akkor talán visszatérnek, akkor talán kevesebben fognak elmenni is. Nem tudom,
én is csak reménykedem, hiszen elöregszik ez az ország fiatalok nélkül, akik
öntudatosak ugyan, de élettapasztalatuk az nincs, nem is lehet. Uram, kérlek
vigyázz rájuk, ha már mi nem tehetjük. Látni való, hogy kis nemzet vagyunk, de
Isten nagy gonddal figyel ránk. Figyeli országunk vezetőit, és most éppen
megbüntet minket. Aki nem így látja, az vak, elvakította a Kormány agresszív
kommunikációja. Az, hogy ez sem jó, arra a fiatalok adnak most választ. Éppen
az általuk képviselt jövőt veszítjük el, nem beszélve a szétszakadt
családokról.
Uram, Jézus Krisztus, kérlek viseld gondját a fiataloknak, légy velük,
ahogy velünk is vagy, és hadd kérjem általad az Atyát, hogy büntesse meg
vezetőinket, akiket megillet, s vezesse egyszer vissza fiainkat és lányainkat,
hogy ők építsék ezt az országot maguknak. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése