„Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá a tanítványai
külön, és megkérdezték: Mond meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te
eljövetelednek és a világ végének? Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok,
nehogy valaki megtévesszen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és
ezt mondják: Én vagyok a Krisztus – és sokakat megtévesztenek. Fogtok hallani
háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert
ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.”
Jézus eljövetelét, a világ végét
már kortársai is várták, s azóta is lassan több, mint 2000 év nemzedékei várták
és várják ez igének beteljesülését. De a vég még nem jött el. Mert az Úr időt
hagyott nekünk a látásra és a hitre. Mert látjuk azt, hogy minden rossz irányba
halad. Úgy felgyorsult a világ, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket. Én például
nem akartam gyereket ebbe a világba. Mégis van egy lányom, aki boldogan él még,
egyelőre boldogan. Ugyanakkor Észak Korea és az USA közt egyre feszültebb a
viszony. Közel vagyunk egy atomháború kirobbanásához. És még ez sem az
Antikrisztus, vagy az Ördög műve, hanem csupán az emberé, mert ilyenek vagyunk
mi emberek. De meg lehet változni. Újra lehet születni a hit által, hogy
lássunk. Mert aki hisz és lát, csak az segíthet bölcsességével. Csak az
láthatja világosan, hogy mi, miért történik a világban, vagy csak
Magyarországon. Hisz amilyen a világ, olyan az országunk is. Persze nem akarok itt politizálni. Inkább csak
megláttatni, hogy az ország vezetése nem a nép, nem az Úr félelmében vezet
minket, hanem egy idegen bálvány, a mammon előtt hajt fejet, hozzá imádkozik.
És Isten hagyja ezt. Mert ránk van bízva, hogy mi, akik hiszünk és látunk, mit
is kezdünk ilyenkor. Vajon a homokba kell dugnunk a fejünket, mondván, az egyházunkkal
jót tett ez a hatalom? Vagy inkább szélesebbre kell néznünk. Nézni a
szegénységet. Figyelni a fiatal diákok tüntetésére, akiknek mellesleg nem
biztos, hogy igazuk van, de ők mégis úgy érzik, hogy az utcára kell menniük,
hegy valaki meghallgassa őket. De mi van velünk, akik hiszünk és látunk? Mit
teszünk? Nekünk, idősebbeknek, tanítanunk és támogatnunk kell a fiatalokat.
Tettel vagy szóval. Ez a mi mércénk a végső napokra: hogy oda tudunk-e figyelni
a körülöttünk levő történésekre, s látjuk-e e történések lényegét. Mert néha
fel kell emelnünk a fejünket a Bibliából, s ahhoz hogy értsük a mai fiatalokat,
most kell megértenünk őket, amíg még beszélni akarnak velünk. Ez is mérce
számunkra, mint az is, hogy megérjük-e a ma politikai döntéseket és
helyzeteket. Hiszen közvetlenül kihat az életünkre. Akkor ezt is látnunk kell.
Mert ez is egy mérce. Hiszen a hívő ember abban egyedülálló a mai világban,
hogy erkölcsi útmutatást és mércét tud felnyújtani. És ezt tenni kell, és ezt
csak úgy tehetjük, ha ismerjük világunkat, ha ismerjük a történéseket, melyek
pontosan az erkölcs hiányából rossz felé mennek. Ez az, amit tehetünk, ez a mi
megmérettetésünk, mert ezt is beszámítja majd az Úr, amikor eljön végítéletet
tartani. Mert sokan mondják majd: Uram, Uram, de nem ők lesznek meghívva a
mennyek országába. S remélem sikerült megmutatnom, hogy miért.
Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, és Jézus Krisztus, a mi Urunk, kérlek,
tárd fel előttünk a világ dolgait, hogy tudjuk, hogy mit cselekedjünk, hiszen a
hit önmagában nem elég. Kérünk téged, világosítsd meg elménket és szívünket,
hogy lássuk, a gyülekezet és a templom a nyugalom kicsiny szigetei e világban
és ebben az országban, ahol élünk. Mert forrong köröttünk minden, és a káosz
örvénylik. De mégis tudjunk erkölcsi tartásunkkal körbenézni és a jóért
imádkozni, hogy megmaradjon, a rosszért pedig imádkozni, hogy elsorvadjon. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése