Hol az én szívem?

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” (Lk 12, 34.)

Hol is van az én szívem? Itt a ház, amiben élek, a feleségem, akit szeretek. A TV, a PC, a közös dolgaink, a kutyák, a kis robogóm, a fák, amiket ültetünk, tehát az otthon. De itt van halálvárásom is, amivel eldobnék mindent, ami az otthont jelenti. Krisztushoz vágyom menni. Akkor hol az én szívem? A szívem itthon van, ezt szereti. Lélekben azonban Jézushoz vágyom menni. E kettősségben élek, amely nem ad számomra boldogságot, inkább szenvedést.

Uram, Jézus Krisztus, áldassék a te neved, kérlek, hozz nekem nyugalmat, adj nekem békességet, hogy le tudjam élni az életet, ami nekem kiszabatott. Ámen.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

Vajon miről szól ez a kérés? Mit szimbolizál a kenyér? Hiszen „nem csak kenyérrel él az ember” Mit jelent itt a kenyér szó? Jézus testét? Az igét? Mindennapi Biblia olvasmányunkat? Mindennapi igénket, amely hozzánk szól a Könyvből, amely végig kíséri napunkat, amely igazán elgondolkoztat és megindít bennünk valamit. Mert ez az élet kenyere. A mindennapi kenyér. Ezért fohászkodunk, ezért kell fohászkodnunk. Mert, ami szükséges, azt megadja az Isten, az Úr. Cserébe a hitünkért. Cserébe a befogadott igéért. Ámen

A tudományokról

A Helvét Hitvallást olvasva gondolkodtam el a tudományokról írt résznél, és őszintén kiegészítésként írtam az alábbiakat, melyeket egyeztettem Pentaller Attila lelkészemmel. Köszönet neki az észrevételekért.

A tudományokat a régi időkben Isten adta az embereknek. (1 Mózes: műveld, őrizd, hajtsd uralmad alá, nevezd el, …)

Sokáig a tudomány és a vallás egyetértésben voltak egymással. (Együtt, egymás mellett szolgálták Isten és a teremtett világ megismerését, elismerve, hogy mindkettőre szükség van a megismeréshez. A felvilágosodás játszotta ki a  tudományt a hittel szemben, a hitet mellőzte, a tudományt pedig bálványozta, mint az ismeret EGYETLEN EGZAKT FORRÁSÁT.)

Azonban a természettudományok gyors fejlődése magával hozta az ateizmust, helyesebben a tudományokba vetett hitet. Mert ez is hit! A legnagyobb hazugság ennek a tagadása! Hiszen a tudomány az anyagi világ látható és láthatatlan, bizonyítható és bizonyíthatatlan részével foglalkozik. Ebből látható, hogy egy tudós nem lehet meg hit nélkül. A keresztény egyház is a világ láthatatlan, de szellemi / lelki részével foglalkozik. Ugyanis Isten teljesen lelki létező, aki anyagot és formát tud teremteni, a formákba pedig lelket tud lehelni, hogy élőlényekké legyenek, a maguk fajtája szerint. Mivel Isten számára fontos volt a teremtett világ – annyira, hogy Isten Fia emberré lett és a görög vélekedéssel, hogy a test alacsonyabb rendű, és a lelket ki kell szabadítania  test börtönéből.  Ezért a keresztény vallás választ tud adni a tudományoknak, főként akkor, mikor azok a láthatatlan és nem bizonyítható zónába érkeznek. De természetesen a kereszténység a látható és bizonyítható tudományos téziseknél Isten lelkiségét tudja pluszként adni a tudományoknak. Mert lélek nélkül nincs tudós, és a tudósnak feladata nem csak tényekkel és adatokkal alátámasztani a felfedezését hiszen hit, feltételezés, stb. nélkül eredményekre sem juthatna el, hanem Isten áldását kell kérni rá, hogy ne használják tömegpusztító fegyverként. Hiszen bármit, amit alkotott az ember, Istennel eszközzé vált, Isten nélkül, vagy a Gonosszal fegyverré lett.

Fő bűn

Uram, vétkeztem ellened,

mert elfordultam tőled,

más istent hittem,

de megijedtem a magánytól nélküled.

Hatalmas vagy Uram,

féltőn szerető Isten vagy,

mellemet verve könyörgöm,

fogadj vissza magadhoz,

és bocsásd meg bűnömet,

mert nagy félelem szállta meg szívem és lelkem,

ürességet éreztem nélküled, Uram,

de mikor visszafordultam hozzád,

megteltem bűnbánattal és melegséggel,

újra megtértem Istenem, hozzád,

hiszen nélküled csak bóklászó, üres ember vagyok,

de te megtöltöttél magaddal újra Istenem,

hálát adok ezért neked,

áldassék a te neved mindörökké,

minden nép között, Ámen.

Lélek és én tudat

A Szentlélek szolgáljon bennetek, mondja az Írás. Valamint azt is, hogy ami romlandó, az testi, mert a bűn is testi, a jó pedig a lélekből fakad. Az én tudat testi, mert abból származik az önzés, az egocentrizmus, a hazugságok. Az én tudat tehát romlandó, és nem lesz romolhatatlan. Mert olyanok leszünk feltámadás után, mint az angyalok. Már nem házasodunk többé, mert a léleknek nincs szüksége társra, csak az én tudatnak van szüksége rá. Földi életünkben arra kell törekednünk, hogy betartsuk a parancsolatokat, a törvényeket. A parancsolatok és törvények azt erősítik, hogy váljunk közösségi emberré, szeretetben. És Jézus hozzá teszi még: tagadd meg magad és vedd fel kereszted, és kövess engem. Tagadd meg magad, vagyis az önző énedet tagadd meg. És az is írva van, amit szintén Jézus mond, hogy Isten, csak az élők Istene. Isten a mi én tudatunk ellen küzd, mert az okozta az eredendő bűnt, az okoz bálványimádást, mert az én tudatból származik a szabad akarat. Igaz, az én tudatunkkal fordulhatunk Isten felé, de hit a lélekből származik. Így halálunkat követően örökre elvesztjük én tudatunkat, mint a bennünk lakó bűn forrását, s csak lelkünk él tovább, lelki testben. Mert így leszünk olyanok, mint az angyalok. Ámen.

10. parancsolat: Ne kívánd…

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!” (2Móz 20, 17.)

Ne kívánd felebarátod autóját, házát, életét, de magadnak se kívánj többet, mint amit az Úr adott neked. Ne kívánd a reklámokban szereplő termékeket, ne kívánd az akciós termékeket, mert így sokkal több mindent fogsz megvenni, mint amire szükséged van. Ne kívánd, hiszen Jézus azt mondta, hogy gyűjtsetek kincseket a mennyben, ne a földön, ahol rabló prédája, szú, rozsda, molylepke, por, romlás és amortizáció eszi meg a szemed láttára. Ne vágyakozz tehát, mert nem kell aggódnod a holnap miatt, elég minden napnak a maga baja, mondta Jézus. Ne vágyakozz, és ne kívánj, hogy ne kövess el bűnt mások ellen, vagy magad ellen. Élj kívánságok és vágyak nélkül, hogy boldog légy, hiszen az Úr számon tartja minden hajszáladat. Ő megad neked mindent. Mit kívánsz még? Mire vágysz még. Talán nem elég az, amid van? Miért akarsz többet? Azért, hogy kívánhass, azért, hogy vágyakozhass? Azért, hogy sohase lehess teljesen elégedett és boldog? Ugye ezért?

Mindenható Atyám, kérünk téged, taníts meg minket minél tökéletesebben kívánságok és vágyak nélkül élni. Ámen.

Világi, vagy lelki élet

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Mt 16, 26.)

Én már megnyertem magamnak a világot, s ebben bizonyos bölcsességre is szert tettem. Így ezért nem panaszkodhatom. De mégis van panaszra okom. Tizenéves koromban szerzetes akartam lenni, felkerestem templomokat, de mindegyik zárva volt. Gyermekként nem értettem azt, hogy az Úr háza, hogy lehet zárva. Nem tudtam azt sem, hogy akkoriban, a szocializmusban, szinte tiltott volt a keresztény hit. És én haragudtam a templomokra, az egyházra. És bár mindig ott lappangott bennem a keresztény hit, mégis világiasan nőttem fel. Ezt bánom most. Mert az Úrban szent és bölcs életet élhettem volna. Mára pedig megvetem a világot, már nem akarok uralni és birtokolni semmit, hiszen valójában alig van valamim. Arra is rájöttem, hogy amíg érdekelt a világ, az emberek, kárt vallottam lelkemben. Világi tudásom pedig árt amaz törekvésemnek, hogy Istenben legyek bölcs, hogy csak neki éljek. Mert a világ a konfliktusaival rombol, hiszen az emberi kapcsolatokban mindig megjelenik az ellenérdek. Így nem csak a világtól, de az emberektől is távol tartom magam, amennyire ez lehetséges. Ugyanis már nincs semmi mondanivalóm az embereknek, hacsak nem Jézus Urunkról, vagy Istenről kell beszélni. Mert a régi tudásomat, bölcsességemet jórészt már elvetettem.

Uram, mindenható Atyám, add meg nekem a bölcsességet tebenned, hadd forduljak teljesen feléd, hogy el tudjam engedni a világot, amely gátol hitem erősítésében. Ámen.

13. Zsoltár

Istenem, mindenható Atyám,

te adsz esőt a földnek,

ahogy te adsz szeretet a szívnek,

te növeszted magasra a fákat,

ahogy te adsz nekem lelket, hogy hozzád nyújtózzak.

Te teremtettél mindeneket,

ahogy az ember munkájával alkot,

te szólsz hozzánk nap, mint nap,

ahogy szüleink tették ezt valamikor.

Te adtál rám cipőt és ruhát,

s a széllel te fésülöd hajamat,

te adsz utat lábam alá,

mint ahogy engem vezetett valamikor anyám,

te adtál életet nekem újra és újra,

ahogy te adtál lelkemnek megnyugvást,

mert nem volt, nem volt más.

Te adsz izzadt testemnek hűsítő szellőt,

te formálsz mosolyt arcomon,

te adtad páromat mellém,

hogy úgy szeressen, ahogy én nem tudok.

Te adsz nekem akaratot,

hogy dolgozzak, és írjak hatalmadról,

te adsz nekem jövőt,

mint ahogy adtad a mát és a tegnapot.

Te adtad nekem apámat, s anyámat,

a nagy- és dédszüleimet,

s az egész múltba vesző családfámat,

hogy én most téged áldhassalak.

Te lettél apám helyett Atyám,

te vagy, akit várunk asztalunknál.

Küld el hát Fiadat közénk,

hogy elmondja neked,

ő mint ítél minket,

hisz nem tudhatjuk, lesz-e holnap

itt a földön, mit nekünk adtál,

hol mindenki végzi a saját dolgát,

s hogy szeressük egymást,

úgy, ahogy ember tud szeretni,

mert neked ez éppen elég,

mindenható Atyám.

Te vagy a mindenségem,

napjaimat te töltöd meg reménnyel,

te adsz mindent,

és sok minden van,

amit még meg sem köszöntem,

hiszen számba venni sem tudom,

hogy mi mindent adtál,

mióta anyám s apám örömüket lelték egymásban.

Te csitítottál, mikor

a világra először sírtam én,

te voltál a bizonyosság,

gyermekkorom játékvilágában,

te voltál ott mindig velem,

írásaim mélyén,

miket most már felismerek.

Velem voltál, mikor még nem dicsőítettelek,

mégis velem voltál jóban és rosszban,

nevettél velem, és azután megmentettél,

hiszen voltam fent és lent,

sokat láttam a világból,

mert te így rendelted nekem,

és megszegtem minden törvényedet,

de te elfedezted bűneimet,

mert akkor még nem tudtam,

mit lehet és mit nem.

És ahogy te akartad,

voltam bűnös és áldozat,

voltam szép, de csúf magamnak,

voltam okos és bolond,

s észre sem vettem,

hogy kezed ott van felettem,

mint óvó pajzs,

ó, Atyám, mi mindenre vesztegettem időmet nélküled,

s mindent láttam, ami csak veled teljes.

Te vagy ünnepem ebben a porló világban,

te vagy ott, hova képzeletem már nem érhet.

Mégis te vagy a legközelebb szívemhez,

s Fiad a legjobb társ életemnek.

Köszönöm, Atyám neked, s Jézusnak,

hogy leírhattam ezt az új dalt,

s köszönöm a Szentléleknek,

hálát adok Istenemnek,

hogy ma még vagyok, s lélegzem.

Ámen.

12. Zsoltár

Istenem, mindenható Atyám,

teremtésed tökéletes,

ember nem találhat benne hibát,

de én ezt csak most tanultam meg,

magányomban, hiszen

minden kérdésemre választ kaptam,

az Igéből s a Szentlélektől,

neved legyen áldott,

mert én hálát adok mindezért. Ámen

Istenem, Atyám,

hálát adok neked mindazért,

amit tőled kaptam,

hiszen te adtál nekem bölcsességet,

de megmutattad meg nekem,

hogy ez a bölcsesség

húsból és vérből van.

Istenem, te nagy vagy és hatalmas,

kegyelmed és szereteted végtelen,

mert felnyitottad szemem,

hogy hiába való mindaz,

amit az életemben nélküled tanultam,

mert a tebenned való bölcsesség

az egyedül igaz,

amit nem koptat meg az idő,

ami engem valóban bölccsé tesz,

s e bölcsességen át nézhetem

és érthetem meg teremtésedet.

Istenem, bocsáss meg nekem,

hogy eddig tévelyegtem,

hogy rossz tanácsokat adtam,

amik szemétre valók lettek szememben,

hiszen tudni és ismerni

csak benned lehet,

mert nálad van, Istenem, az igazság,

mindenek felett.