Istenem, mindenható Atyám,
te adsz esőt a földnek,
ahogy te adsz szeretet a szívnek,
te növeszted magasra a fákat,
ahogy te adsz nekem lelket, hogy
hozzád nyújtózzak.
Te teremtettél mindeneket,
ahogy az ember munkájával alkot,
te szólsz hozzánk nap, mint nap,
ahogy szüleink tették ezt
valamikor.
Te adtál rám cipőt és ruhát,
s a széllel te fésülöd hajamat,
te adsz utat lábam alá,
mint ahogy engem vezetett
valamikor anyám,
te adtál életet nekem újra és
újra,
ahogy te adtál lelkemnek
megnyugvást,
mert nem volt, nem volt más.
Te adsz izzadt testemnek hűsítő
szellőt,
te formálsz mosolyt arcomon,
te adtad páromat mellém,
hogy úgy szeressen, ahogy én nem
tudok.
Te adsz nekem akaratot,
hogy dolgozzak, és írjak
hatalmadról,
te adsz nekem jövőt,
mint ahogy adtad a mát és a
tegnapot.
Te adtad nekem apámat, s anyámat,
a nagy- és dédszüleimet,
s az egész múltba vesző
családfámat,
hogy én most téged áldhassalak.
Te lettél apám helyett Atyám,
te vagy, akit várunk asztalunknál.
Küld el hát Fiadat közénk,
hogy elmondja neked,
ő mint ítél minket,
hisz nem tudhatjuk, lesz-e holnap
itt a földön, mit nekünk adtál,
hol mindenki végzi a saját
dolgát,
s hogy szeressük egymást,
úgy, ahogy ember tud szeretni,
mert neked ez éppen elég,
mindenható Atyám.
Te vagy a mindenségem,
napjaimat te töltöd meg
reménnyel,
te adsz mindent,
és sok minden van,
amit még meg sem köszöntem,
hiszen számba venni sem tudom,
hogy mi mindent adtál,
mióta anyám s apám örömüket
lelték egymásban.
Te csitítottál, mikor
a világra először sírtam én,
te voltál a bizonyosság,
gyermekkorom játékvilágában,
te voltál ott mindig velem,
írásaim mélyén,
miket most már felismerek.
Velem voltál, mikor még nem
dicsőítettelek,
mégis velem voltál jóban és
rosszban,
nevettél velem, és azután
megmentettél,
hiszen voltam fent és lent,
sokat láttam a világból,
mert te így rendelted nekem,
és megszegtem minden törvényedet,
de te elfedezted bűneimet,
mert akkor még nem tudtam,
mit lehet és mit nem.
És ahogy te akartad,
voltam bűnös és áldozat,
voltam szép, de csúf magamnak,
voltam okos és bolond,
s észre sem vettem,
hogy kezed ott van felettem,
mint óvó pajzs,
ó, Atyám, mi mindenre
vesztegettem időmet nélküled,
s mindent láttam, ami csak veled
teljes.
Te vagy ünnepem ebben a porló
világban,
te vagy ott, hova képzeletem már
nem érhet.
Mégis te vagy a legközelebb
szívemhez,
s Fiad a legjobb társ életemnek.
Köszönöm, Atyám neked, s
Jézusnak,
hogy leírhattam ezt az új dalt,
s köszönöm a Szentléleknek,
hálát adok Istenemnek,
hogy ma még vagyok, s lélegzem.
Ámen.
Gyönyörûséges
VálaszTörlés