Krisztus tanúi

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”  (1Kor 15 19)

Nem azért írtam az előző bejegyzésemben a Szentek életéről, mintha őket bálványként szentnek kellene tekintenünk, hanem azért, mert ők Jézus Urunkért, és Krisztusban adták az életüket, egészen halálukig. Ők hittek az örök életben, erősen hittek benne, s ez az erős hit ugyanakkor végig kísérte életüket, egészen az elhívatásuk pillanatától fogva. Mert mi bizony nyomorultak vagyunk kicsiny hitünkkel s legfőképpen életakarásunk hisz az örök életben, Krisztusban. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy képesek lennénk-e feladni kényelmünket, szokásainkat hogy Krisztus követői legyünk? Ez bizony csak keveseknek adatik meg, ezért is erősítem meg azt, hogy olvassátok a szentek életét, de ne úgy, mint bálványokat, hanem mint egyszerű embereket, akiknek nem nyomorult sors adatott, még akkor sem, ha vértanú halált kellett halniuk.

Atyám, te feláldoztad az egyszülött fiadat érettünk, s bizony vannak köztünk olyanok, akik szintén életüket áldozzák fel a te fiadért, Jézus Krisztusért. Legyen az ő életük is örök tanulság számunkra, akik tükröt mutatnak felénk, akikkel összehasonlíthatjuk lelki és testi életünket. Áldott legyen a te neved, mindörökké. Ámen.