„Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben. Elhozták a fejét egy tálon, átadták a
leánynak, ő pedig odavitte anyjának. Azután
eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és
hírül adták ezt Jézusnak. Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón
egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte
őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta
őket, és meggyógyította betegeiket.” (Mt 14, 10-14.)
A szolgálat mindig előbbre való,
még gyász esetén is. Mert, akit megbízott az Atya egy feladattal, annak
Krisztus útján kell járnia: meg kell tagadnia családját, munkáját, szabadidejét
és minden mást, ami elvonná őt a szolgálattól. Hiszen Jézus egy barátot és
prófétát gyászolt volna, ám először meggyógyította az embereket, majd ötezer
embernek adott enni. És csak ezután tudott egyedül maradni, hogy megemlékezzen
keresztelő Jánosról.
Mi Atyánk, add meg nekünk azt az erőt és elszántságot, hogy amikor
elhívsz minket egy szolgálatra, azt gondolkodás nélkül hajtsuk végre, semmi
mással nem törődve. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése