Uram, te örökké élsz és
uralkodsz,
de teremtményeid halandók:
születnek, felnőnek,
elsorvadnak és meghalnak.
Ez az elmúlás, Uram, mit ránk
osztottál,
s ez a tudás engem is rabul ejt,
mint előbb-utóbb minden embert,
hiszen a te titkod ez,
mely fölöslegessé tesz
minden emberi akarást,
s már csak csodáidra
emlékszem,
jövőmet pedig rád bízom, Uram.
De már nem tudom,
hogy felismerem-e
a jót s a rosszat itt a földön.
Ezért vágyik már régóta
testem a földbe,
lelkem pedig hozzád, ó, Uram!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése