„A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, melyet az Úristen
alkotott.”
A kígyó vitte bűnbe az embert,
hogy egyen a jó és a rossz tudás fájáról. Nyilvánvalóan Isten parancsolata
ellen véteni rossz dolog. Igen ám, de manapság olykor nehéz eldönteni
valamiről, hogy fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Mert Isten és Jézus Krisztus parancsolatait
követve, lehet jó a szándékunk, miközben rosszat cselekszünk. A telefon és az
internet roppant módon felgyorsította a kommunikációcsere lehetőségét. Ez a
gyorsaság pedig gyakran meggondolatlansággal jár. Ki ne vacillálna azon, hogy most
helyes volt-e felhívnom őt, vagy egy üzenetet küldenem neki, vagy sem. De már
megtörtént. És mi töprengünk, és várjuk, hogy mi lesz. Én nemrég írtam a
lányomnak, mint egyik keresztény ember a másiknak. De nem tudom, hogy ő gyakorolja-e
a vallást. Ha nem, akkor az üzenetem célt tévesztett, akkor lehet, hogy csak
megbántottam, vagy egyszerűen csak nem érdekli. Pedig a szándékom tiszta volt,
ám nem tudom mit értem el vele: jót vagy rosszat? Azt hiszem, az lenne a
megoldás, ha vennék borítékokat és kézzel megírnám a levelet és félretenném egy
hétre. Ennyi idő alatt érne kb. célba a levél. Egy hét múlva újra elolvasnám a
levelet, s vagy kidobnám, vagy pedig begépelném és elküldeném a címzettnek.
Mert le tudjuk lassítani a kommunikációt, ha nagyon akarjuk és máris több időt
kapunk a megfontolásra, Isten parancsolatainak betartására.
Istenem, kegyelmes Atyám, kérlek téged, tégy megfontolttá ebben a túl
gyors világban, hogy ne essek a sietség és kapkodás hibájába, és vétkébe. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése