Isten teremtése

„Megöntözöd fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. Füvet sarjasztasz állatoknak, növényeket a földművelő embereknek, hogy kenyeret termeljenek a földből, és bort, amely felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi az arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.” (Zsolt 104 13-15.)

Mi olyan távol kerültünk a természettől és a természetestől, mint Istentől. Mert Isten azt parancsolta Ádámnak, hogy művelje a földet, nem pedig, hogy lebetonozza, nem pedig hogy pusztítsa. Mert bizony a természet károsításával Isten teremtésében teszünk kárt. De miért is csináljuk ezt, hiszen Isten mindazt megadta nekünk, amire szükségünk lehet. Csakhogy nekünk nagyobb kényelem kell. Igen, minket a kényelem vezérel, hogy pusztítsuk az Isten alkotta természetet. S mára már elértük azt a pontot, hogy imádkoznunk kell a kipusztult fajok miatt, a felmelegedés miatt, a közelgő vízhiány miatt, és minden rombolásunk és pusztításunk miatt, amit a kényelmünk okán követünk el.

Istenem, szentséges Atyám, kérlek, ne bocsásd meg nekünk azokat a tetteinket, melyekkel a teremtésed munkáját vesszük semmibe, miközben jó keresztényeknek tartjuk magunkat. Ámen