Kísértések között

„Föllángolt ezért az Úr haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgat a szavamra, én sem űzök ki többé egyetlen népet sem előlük azok közül, akiket Józsué a halálakor itt hagyott. Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem. Ezért hagyta helyükön az Úr ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe.” (Bír 2, 20-23.)

Mint az Éden kertben Ádámnak és Évának a jó és a rossz tudás fáját, úgy hagyott Isten Izrael népe között idegen népeket, hogy kísértés által próbára tegye teremtményeinek hitét. Ez régi történet. De máig kísértések és próbatételek között élünk, amit odatett az Isten az „orrunk elé”, hogy vajon felismerjük-e hitünk szerint, hogy az bár jó, élvezetes dolog, de mégiscsak bálvány. Vajon az okos telefon a fiatalok kezében nem bálvány-e? Vajon vágyunk-e szebb és nagyobb autóra, hogy jobb, élvezetesebb bálványunk legyen. Vajon a gyermekeinket nem bálványozzuk-e, hiszen nekik, többnek és tökéletesebbnek kell lenniük nálunk. Vajon hány házi, utcai, iskolai és munkahelyi bálvány vesz körül minket? Vajon magunkat nem bálványozzuk-e, hogy én milyen jól tudok imádkozni, hogy én mennyire hiszek Jézusban, és ezt meg is mutatom a világnak. Valóban ez lenne a hit? Vagy valami más, kimondhatatlanul személyes átélés? Vigyáznunk kell tehát a „tükörre” is! Erős és tudatos hit kell ahhoz, hogy felismerjük és távol tartsuk magunkat a bálványoktól, az Istentől idegen dolgoktól.

Uram, Istenem, adj nekünk erős hitet, hogy a bálványokat ne csak felismerjük, hanem ellent is álljunk nekik; hogy csak a te nevedet áldjuk, és csak neked adjunk hálát mindazért, amit kaptunk, amiben életünkben részesültünk, s adj ahhoz számunkra elég tudatosságot, hogy a csodákat, miket velünk tettél, felidézzük akkor, ha szükségünk van rá. Ámen.