Éfód

„Gedeon csináltatott ezekből egy éfódot, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének.” (Bír 8, 27.)

Miután Gedeont kiválasztotta az Úr, a féltőn szerető Isten, arra a feladatra, hogy megmentse az ellenség kezéből Izraelt, Gedeon a zsákmányolt aranyból egy éfódot, emlékoszlopot csináltatott és felállította. De vajon miért csinálta ezt Gedeon? Miért nem csinált oltárt az Istennek? Talán azért mert az csak Istenről szólt volna? Igen. Hiszen az emlékoszlop Istent és Gedeon dicsőségét volt hivatva hirdetni. Így tehát Gedeonból az alázat erénye hiányzott, arról nem is beszélve, hogy egy arany bálványt építtetett Gedeon. És akkor eszembe jutott az, hogy az én ezüst és bronz Oscar szobraim nem éfódok-e, amelyek az én dicsőségemet hirdetik, nem pedig Istenét, aki lehetővé tette számomra, hogy megnyerjem őket? De igen. Bizony azok.

Uram, Istenem, kérlek, add, hogy a feléd való alázattal élhessem életem hátra levő idejét, s ha ránézek szobraimra, jusson eszembe a te neved, hiszen te által vannak e szobrok nálam. Ámen