„Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden
előtte van. Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel,
a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem
áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az
eskütől.” (Préd 9, 1-2.)
Valóban, a mindennapi életünkben
találkozunk azzal, hogy a hívő és hitetlen embernek ugyanaz a sors jut. Sőt a
gátlástalan emberek meggazdagodnak, a hívő pedig adott esetben elszegényedik.
Csakhogy a gazdag embereknek az a fő bajuk, hogy nem elég gazdagok. A hívő
embernek azonban nincs ilyen gondja, mert tudja, hogy nincs egyedül a bajban,
hanem Isten van vele. De mit számít ez? – kérdezhetné egy pogány. Nos, azt hogy
egy hívő ember képes elfogadnia sorsát, mert adott esetben tudja azt, hogy
Isten csak megpróbálja a hitét. A pogány embernek azonban nincs ilyen nyugalma,
és nem is lesz soha, hacsak meg nem tér. Mert a keresztény ember el tudja
fogadni a betegséget, a halált, el tudja fogadni az élet nehézségeit és
apróbb-nagyobb örömeit, és ezért hálát tud adni Istennek. A pogány ember
azonban nem tud igazán örülni, csak a több pénznek, mert ő mammont szolgálja,
nem pedig Istent. Mert a pogány ember nem tudja, hogy Isten csak annyira
próbálja meg a keresztényeket, hogy aztán talpra tudjanak ismét állni. De
mammon nem szolgáltat ilyen lehetőséggel. Ezért higgyetek és bízzatok, ne
nézzétek, hogy másnak mije van, ne legyen mérce a szemetekben a pogányok
viselkedése és sorsa. Ti csak egymásra gondoljatok, és egymásról
gondoskodjatok. mert ezt kívánja tőlünk az Isten és Fia, Jézus Krisztus.
Uram, adj lelkünknek békességet és szívünknek erős hitet minden baj és
nehézség között, és add, hogy észre vegyük az örömöket életünkben, amelyek
boldogítanak minket, hiszen Isten áldása ez nekünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése