Hatalmas Istenem,
igaz vagy és igazságos,
megsegíted a szegényt és a
nyomorultat,
miközben teremtésed csodáit
nézheti mindenki,
akinek hite van.
Istenem, hát növeld a hitemet,
hogy újra gyönyörűnek lássam a
világot,
mint fitalkoromban,
így segíts nyomorúságomon,
hiszen elbotlottam valamikor,
s azóta csak botladozom.
Mert sok mindent kaptam tőled,
az egész életemet,
de már alig élek,
inkább csak létezem,
mint a kutyáim,
akiket én etetek.
Tekints rám Istenem,
már nem vagyok a régi,
csak benned találok örömet és
megnyugvást,
mert a világ csak felzaklat.
Pedig milyen szép volt minden,
hogy élveztem tudattalanul
teremtésed,
melyben úgy repkedtem,
mint madár a légben,
hiszen szinte lábam sem érte a
földet.
De mégis szántam az elesettet,
segíteni akartam a
bajbajutottakon,
s bűnösöket istápoltam,
fekhelyet adtam nekik egy-egy
éjszakára.
Ilyen voltam, Istenem,
hitetlenül hittem.
S most, hogy megtaláltalak és megismertelek,
Istenem,
most üres lett a múlt életem
nélküled,
már csak a most van: veled.
Szívemben azonban űrt érzek,
nem tudom, hogy képes vagyok-e
még szeretni,
ezt talán a kor teszi,
vagy más, ami a te titkod.
Lám, még magamat sem értem
nélküled, Istenem,
hogyan is érhetnék meg bármi mást
okoskodásommal?
Istenem, benned van minden
bizalmam,
hiszen te vagy a teremtőm, sorsom
és meghalásom,
te vagy a minden, magányomban,
s teáltalad élek még és
szolgállak,
te tudod meddig még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése