Istenem, Jézus Krisztus
szent Atyja, add rám a Szentlelket
és nézz le rám,
ahogy magamban ülök
és írok a te dicsőségedre,
hiszen te ismered a szívek titkát,
te vagy a népek Ura,
de kevesen áldanak ezért téged,
mert elfordultak tőled a népek,
vagy csak megszokásból félnek téged,
de a szívük körülmetéletlen.
Én is elfordultam az emberektől,
magamra maradtam,
és félem a magányt,
de ezt csak neked suttogom Istenem, Atyám,
hogy már félek,
hiszen az okosok szavai kiüresedtek,
a fiatalok nélküled akarnak repülni,
s azt hiszik, a te bölcsességed nélkül is
megszereznek mindent, amit akarnak,
pedig a világ becsapta őket már nem egyszer,
de nem tanultak belőle,
nem fordulnak feléd,
nem könyörögnek hozzád,
mert büszkék még,
hamis büszkeségben élnek.
Atyám, sújts le rájuk,
hogy érezzék hatalmad,
hogy rád eszméljenek,
mert minden olyan,
mint egy hirtelen elhagyott játszótér,
ahol lengenek még a hinták,
gurulnak még a labdák,
de gyermek már nincs sehol,
mert hirtelen nőttek fel,
a világot habzsolva,
téged, Uram, elfeledve,
elfeledve a szereteted,
elfeledve a kegyelmet,
s értelmetlenül élik le életüket.
Ne hagyd ezt annyiban, Istenem,
hisz értük is küldted Fiadat,
aki feláldozta magát,
hogy nekünk már jobb legyen,
mert megbocsát általa az Isten.
De én mégis félek, Uram,
mi lesz, ha nem eszmélnek,
nem térnek meg hozzád?
Pusztulás lesz a neve ennek a népnek,
Isten haragja lesz a neve,
mert elveszünk mind,
elbuknak vezetőink,
s velük mi is, kivétel nélkül.
Kiüresednek a lakások,
kiüresednek a házak,
kihalnak a terek,
kihalnak a játszóterek és az óvodák,
kihal a nép,
elöregszik és kihal,
én pedig a te akaratod szerint
leírom ezeket, végzetemül. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése