Prédikátor könyve

„(…)Minden hiába valóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt?” (Préd 1, 2-3) „Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember.” (1, 8) „Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót. De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér.” (2, 1-2)

A Prédikátor könyve nem felemelő olvasmány, hiszen egy kiégett és megcsömörlött exkirályról van szó. Én azonban mégis magaménak érzem ezen Igék hangulatát és mondani valóját. Mert legbelül én is ilyen vagyok, habár nem mondhatom magam exkirálynak. Egyszerűen nem szeretem magam. Csak abban van reményem, hogy minden reggel elmondom a Miatyánkot, lassan, s hogy ezt Isten meg is hallja. S bízom abban, hogy az Úr Jézus Krisztus velem van és megerősít hitemben, hogy tanúságot tegyek róla: „Szenvedett Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a menybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” Mert hisz mi másért élnék még e földi testben, mely oly romlandó, mint bármi más e világon. Csakis Istenre bízhatom magam, s arra, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja, ne pedig úgy ahogy én. Jézus Krisztust pedig kész vagyok magamba fogadni, vele élni, érte halni, hiszen gyűlölöm életem, csak Krisztusban szeretnék élni. Hiszen én is úgy látom magam körött a dolgokat és embereket, mintha mindenre rátelepedne lassan a por, amit nem lehet kitakarítani, mert ez a romlás pora. Mert minden elromlik, minden az enyészet felé halad, kivéve a reményemet és hitemet Istenben. Ámen.

Uram, Jézus Krisztus, legyen áldott a te neved, és hálát adok neked eddigi életemért. Kérlek Jézus Krisztus, légy velem, erősíts meg hitemben, hogy minden nap tanúságot tehessek rólad. Ámen.