A szolgálatról

Kardos Gyula: Az istenfélő Jób, 1900,
olaj, vászon, 97x100 cm, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

„Segítettél-e erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e a sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszél belőled?” (Jób 26, 2-4)

Nehéz a prédikátori munka, pont e kérdések miatt. Hiszen én is naponta is felteszem magamnak e kérdéseket. Meg kell kérdeznem magamtól, mert csak így szolgálhatok jól. Az első két kérdésre talán könnyű a válasz, hiszen ezek lelkiismereti kérdések, melyekre igennel vagy nemmel válaszolhatok. Hála Istennek igennel válaszolhatok az első két kérdésre. Ám a harmadik kérdés a nehéz: „Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszél belőled?” Mert erős hittel kell nekiindulni a napnak ahhoz, hogy Isten igéjét közvetíthessem s ne a magam feje után menjek. S vajon a Szentlélek velem van-e aznap, amikor szükség van rá?  „Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvetetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.” (Lk 8, 18)

Magam állandó kétségekkel ébredek minden nap, s imádkoznom kell azért, hogy felvegyem keresztemet, hogy Jézus Krisztus ma is velem legyen, s a Szentlélek segítse munkámat. Hogy ne saját szavaimat írjam le, hanem a Szentlélek által adott gondolatokat. De miután befejeztem az írást, még akkor is elfog a kétség, hogy vajon jól szolgálok-e? Nehéz, de felemelő ez.

Uram, Jézus Krisztus, hálát adok azért, hogy velem vagy, s hogy ha szükségem van rá, rám bocsátod a Szentlelket. Kérlek, add hogy ne a saját értelmemmel szóljak, hanem a Szentlélek által Isten Igéjét tudjam közvetíteni. Hiszen értelmemmel csak magamat szolgálom, ha pedig velem van a Szentlélek, akkor Isten szól rajtam keresztül. Köszönöm, hogy velem vagy és hogy a Szentlelket is odaadtad nekem szolgálatomhoz. Uram Jézus Krisztus, áldassék a te neved mindörökkön örökké. Ámen