„Még gyermek volt Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki
fiaimat. Minél jobban hívtam őket, annál
jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.
Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem ismerték fel,
hogy én viselem gondjukat. Emberi kötelekkel vontattam őket, a szeretet
kötelékével. Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét:
jóságosan enni adtam nekik.” (Hós 11, 1-4)
Így szeret bennünket Istenünk,
már a fogantatásunktól kezdve, elnézően várva azt, hogy felé forduljunk,
megtérjünk és megértsük őt. De ha elfordulunk tőle, akkor is szeret, hiszen a
szeretet kötelékével húz minket a helyes irányba. Mit lehet erről többet
mondani? Talán csak azt, hogy aki hisz, annak éreznie és tudnia kell ezt.
Erősítsétek meg hiteteket. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése