„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a
nyelv.” (Péld 16, 1)
Mindenki tapasztalhatta már egy
beszélgetésben, hogy mondani valónk félre siklott, vagy úgy tűnt, hogy ellenünk fordul.
Akaratlan tartalmak is feltörhetnek, ezeket nevezzük freudi elszólásnak. Sőt
arra is van példa, hogy a társalgás elakad, és mi próbálunk segíteni a
helyzeten, olykor sikertelenül. De mit is akar nyelvünk tehetetlenségével
megmutatni az Úr? Legfőképp azt, hogy rossz helyen vagy rossz időben vagyunk. S
ha később átgondolod a beszélgetést és összehasonlítod a szándékoddal, azonnal
világossá válik, hogy hol siklott el a társalgás. És rájössz, hogy az Úr
akarata nyilvánult meg ostobának tűnő beszédedben, mert így üzen az Úr neked,
hogy azzal a másik emberrel kellett-e egyáltalán szóba állnod akkor, vagy sem.
Hiszen van pozitív megerősítés is az Úr részéről: amikor az értelmed és szavaid
összhangban vannak. Keresd azok társaságát, akikkel így tudsz beszélgetni, de
kerüld azokat, akiknek társaságában megbolondulnak szavaid, hiszen akkor ők nem
a te embereid. Ne feledjük el, hogy lassan túlnépesedik a föld, így hát e
tömegben szavaink által segít az Úr abban, hogy a találkozásokon keresztül
megtaláljuk felebarátainkat. Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet az legyen
nem, minden további szó a gonosztól van. (Mt 5, 37)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése