Isten a dolgokat elrejti

„Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti.” (Pld 25, 2)

A mi Urunk Jézus Krisztus Atyja megtapasztalta, hogy hiába szól közvetlenül hozzánk, nem hiszünk. Megtapasztalta, hogy hiába tesz kézzelfogható csodát, mi nem hiszünk. Ez Mózes és a nép pusztai vándorlásának a tanulsága. Ezután az Úr prófétákon keresztül szólt a nép vezetőihez. Ám e prófétákat megölték. Végül Isten elküldte az egyetlen fiát, Jézus Krisztust, hogy az Atya őáltala szóljon a néphez, sőt szemük láttára sok csoda is történt, mégsem hittek Jézusnak. Jézus ezért kezdett példabeszédekben szólni, hogy hallván ne halljanak, és látván ne lássanak. Így távolodtunk el Istentől és Jézus Krisztustól. A hit által azonban ma is láthatunk csodákat a mindennapokban, és olvashatjuk Isten igéjét, úgy hogy értsük is. Mert minden hívő érezte már, hogy a Biblia egy-egy része hozzá szól. És Isten csodálatos kegyelmével szembesülünk akkor is, amikor feladatot, küldetés kapunk tőle, főként, ha ezt fel is ismerjük. Mert Isten nem úgy nyilvánul meg, mint a világi dolgok, hanem csakis a hit által. Jézus így idézi Ézsaiást: „…fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Tehát, aki erősen hisz, az hallván hallani fog, látván érteni fog, és részesül az Úr igéjében és csodáiban. Ám ehhez valóban erős hit kell, vagy külön kegyelem. Ámen.