A prófétákról

A próféták olyan egyszerű emberek voltak, mint mi, csak éppen az Úr kiválasztotta őket e kínos és nehéz feladatra. Hiszen például Jeremiás arról panaszkodik, hogy túl fiatal még, beszélni sem tud, akkor meg hogy lehetne ő az egyik követe az Úrnak? De a másik példa Jónás esete, aki el is menekült először az Úr elől, hogy ne kelljen neki prófétálnia. Aztán pedig azon panaszkodott, hogy prófétálása nem „sikerült” mert az Úr megkegyelmezett a Ninivének.

Hiszen a próféták Isten ítéletét, ill. olykor lesújtó véleményét közvetítették az uralkodókkal és főembereikkel. Mondhatjuk, hogy ez egy kellemetlen feladat. Főként azért is, mert az uralkodók azokat az álprófétákat szerették, akiknek jóslataik az ő kedvükben jártak. Az igaz prófétákat azonban üldözték, kalodába zárták. Most éppen Jeremiás próféta könyvét olvasom. Nagyon tanulságos, hogy bár kitartott az Úr mellett, mégis mekkora terhet jelentett ez neki: „Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám lett volna a sírom, és méhe örökre terhes maradt volna! Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?!”

Ilyenkor érezhetjük át azt, hogy ha Isten kiválaszt valakit egy feladatra az kegy is és megpróbáltatás is. Hiszen ha ma nem is prófétákra van szüksége az Úrnak, sok hívő embert választ ki különböző feladatokra. És ezek a feladatok plusz terhet jelentenek a hívő embereknek, még akkor is, ha tudják, kegyelem alatt állnak.

Mindenkinek javaslom tehát, hogy olvassa a próféták könyveit, hogy lássák mit is jelent kiválasztottnak lenni az Úrban.