Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga gondja. Mégis olykor
kell gondolnunk másokra is, szeretteinken túl. Hiszen vannak olyan emberek,
akiket utcára, vagy mélyszegénységbe vetett a sors. Talán még találkozunk is
velük az utcán. Kilátástalan a helyzetük. Hozzájuk képest mi igazán boldognak
mondhatjuk magunkat. Hozzájuk is szólnak Pál igéi: „Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá
mennyből való hajlékunkat, ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is
mezítelennek.” Mert ők mezítelenül élnek, mezítelen lélekkel, testükön
kopott-koszos ruhával. Őket hívják söpredéknek. De vajon valóban azok? Nem
hinném. Sőt, ők a felnőtt földi testben
élő gyermek lelkek, akiknek még Bibliára sem telik, mégis ismerik Jézus
Krisztust a föld porából. Így tiszta és gyermeki az ő lelkük, ami csak a
tanításra vár.
Ha máshogy nem is tudunk nekik segíteni, adjunk időnkből
nekik néhány percet és imádkozzuk a hontalanokért és a mélyszegénységben
élőkért, hogy jobban viseljék sorsukat, s hogy jobban megismerhessék Istent.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése