A Miatyánk a főpapi (reggeli!) ima,
amelyet úgy megszoktunk már, hogy csak elhadarjuk otthon, vagy a gyülekezetben
szavaljuk. Pedig mit is mond Jézus: „Amikor
imádkoztok, ne szaporítsátok szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy
bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert
tudja a ti atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle. Ti azért
így imádkozzatok:” (Mt 6, 7-9)
És most jön a Miatyánk, amit nem
írok le, hisz mindenki ismeri. Én csak azt kérem tőletek, hogy az imát lassan,
meg-megállva, a félmondatokon elgondolkodva mondjátok végig. Valahogy így: Mi
Atyánk (szünet), aki a mennyekben vagy (szünet) szenteltessék meg a te neved
(szünet), jöjjön el a Te országod (szünet), legyen meg a te akaratod (szünet),
amint a mennyben (szünet) úgy a földön is (szünet) etc.
Ha így mondjuk el a Miatyánkot,
sokkal több mindent felfedezhetünk és érezhetünk benne, akárcsak Máté
evangéliumának többi részében, s megértjük azt, hogy Jézus Krisztus Urunk,
miért tanította nekünk ezt, mint egyedüli imádságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése