„Az embernek az értelme terveli ki az útját, de az Úr irányítja
járását.” (Péld. 16, 9)
Én 50 évig voltam vak, s a
pogányok előtt hívő, a hívők előtt pogány voltam. Mégis szerencsésnek mondhatom
életem, és változatosnak. Sokat éltem, láttam és tanultam. A Biblia mindig
kezem ügyében volt, de nem olvastam el. Mikor végre 51 évesen, elolvastam a
Bibliát akkor jöttem rá, hogy Isten végig figyelt rám, figyelte lépteimet, s hogy
én ezt neveztem szerencsének és változatosságnak. Áldott az Úr neve örökkön
örökké. Ámen.
Vajon te, aki olvasod ezt, nem az
Úr közbenjárását nevezed te is szerencsének az életedben? És a botlások, vajon
nem változatos élete felé vezettek? Nézz rá életedre, a gyermekkorodra,
ifjúságodra, az első szerelmedre, a tanulásra, a munkára, az ismerősökre és
barátaidra: vajon észre veszed-e e történetben Isten jelenlétét? Ha igen, akkor
az üdvödre válik. Ha nem, akkor még önvizsgálatot kell tartanod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése