Jézus először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról

„Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor félrevonta őt és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére.” (Mt 16, 21-23)

Ez egy látszólag egyértelmű esemény leírása. Péter megfedte Jézust, mire Jézus főpapi választ ad. De hogyan történhetett ez, hiszen Péter épp előbb kapta Jézustól a nevét, amiért jól válaszolt arra a kérdésre, hogy kicsoda Jézus. Péter ezt mondta: Te vagy Krisztus, az élő Isten fia.  Péter ezért a válaszért lett az a kőszikla, amire Jézus az egyházát építi. Akkor viszont hogy jön Péter ahhoz, hogy megfeddje Krisztust? Talán elbízta magát?  Nyugodtan válaszolhatjuk azt, hogy igen, Péter emberi módon elbízta magát és még gondolkodni is elfelejtett nagy igyekezetében. Ugyanis mit mond Jézus? A saját sorsáról beszél Péternek. Ez a sors pedig isteni sors. És amúgy is, egy sorskérdést nem lehet vitatni.  Ezért mondta válaszul Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. És vajon mi is ilyen emberi módon gondolkodunk, amikor Jézus szenvedéseiről olvasunk vagy elmélkedünk? Igen, mert sajnáljuk Jézust, vagy együtt érzünk vele. Pedig sem Jézus, sem az Atya nem ezt akarta, ugyanis Jézus Urunk a próféták jövendöléseit, azaz Isten akaratát teljesítette be. Tehát amit mondhatunk: bevégeztetett. És Péter helyében mit mondanánk, ha egyáltalán mondanánk valamit egy sorskérdésre, csak annyit, hogy amíg lehet veled tartok Uram. Hiszen mi is voltunk már hasonló helyzetben, amikor sorsfordulóhoz érkeztünk életünkben, és akkor mi sem szerettük az olyan embereket, akik készek voltak velünk együtt sírni, akik gyengébbnek mutatták magukat nálunk. Hiszen ők nem előrevivő és megfontolt tanácsot adnak, hanem csak sajnálnak minket, és ez a legrosszabb egy ilyen helyzetben.