„Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik
romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik erőtlenségben,
feltámasztatik erőben. Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van
földi test, van lelki test is.” 1Kor 15,
42-44
Megszületünk, tanulunk, dolgozunk, megöregszünk, meghalunk.
Ám ezt egy kutya vagy egy jószág is tudja. Miben különbözünk tehát? Különbözünk
értelemben és hitben. Mert mindenki hisz valamiben, ha pogány, ha keresztény.
De elég-e a hit?
Hiszen értelme az állatnak is van. Így azt mondhatjuk, hogy
csakis a hit által különbözünk az állatoktól. Ám maga a hit mégsem elég, mert
az embert a munkája különbözteti meg az állattól. Mert az ember mindig épít
valamit, míg az állat csak használja a környezetét. Igen ám, de amikor az ember
dolgozik, mammont szolgálja. Mint ahogy én is mammont szolgáltam, amíg dolgozni
bírtam. A mammonnak tett szolgálataimért kapok most nyugdíjat. Igen ám, de most
is dolgozom, de most az Úrban dolgozom. Mert értelmemmel rájöttem, hogy hinnem
kell, de amikor megtértem még nem tudtam hogyan higgyek. Hiszen imádkoztam,
olvastam a Bibliát, mondtam az asztali áldást s kértem Jézus Krisztust, hogy
legyen velem. Valami mégis hiányzott. Az, hogy a hitben munkálkodjam, jelesül
írjak a hitben. Tudom, hogy mások, ki-ki más munkát végez az Úrban, mégpedig a
munkája mellett. Ám ez a munkálkodás tejesíti ki a hitet. A feltámadásban való hitet
abban, amit Pál Apostol írt a kezdő idézetben. És akkor megnyugodhatunk bűneink
megbocsátásában és lelki testünk feltámadásában Jézus Krisztusnak hála, hiszen
hitbéli munkálkodásunkkal most nem mást, hanem magunkat építettük az
Úrban. De ha mást is, az még jobb.
Hiszen így másoknak is megmutathatjuk, hogy nem csak mammonnak lehet szolgálnia
e nemzedéknek, hanem az Úrnak is. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése