János misztikus teremtése

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (Jn 1, 1-5)

Ez János misztikus bevezetője az evangéliumához. Valójában egy új teremtést ír le, amely megelőzi a Genezis teremtését. Ideírom, hogy össze lehessen hasonlítani. Tehát ott ezt olvashatjuk: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött.” Itt tehát az ég és a föld teremtéséről van szó. János azonban Isten és a teremtő Ige időtlen és határtalan létezését teszi kiindulópontnak. Ez olyan, mintha a Nagy Bumm  előtti ezredmásodpercre néznénk,  és a pusztán szellemi, lelki létezés mezsgyéjén járnánk. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Ez az Isten általi teremtésnek a kezdet előtti pillanata. A következő mondat ugyanis már a teremtés, mondhatjuk, gondolhatjuk, hogy az egész Univerzum teremtése. S ebből a távolságból száll alá Isten, hogy az életet, ami Istenben van, azt az emberbe lehelje. Mert az élet az emberek világossága. Itt jutottunk el a Genezis könyvének a teremtéséhez. És ezt követi egy újabb rejtélyes mondat: „A világosság a sötétségben fénylik” Mindenki tudja, hogy sötét nélkül nincs világosság, akár az Univerzumra gondolunk, a csillagos égre, akár egy este felkapcsolt lámpára. Ám a fényt a sötétség nem fogadta be. Itt jelenik meg az a kettősség, amit mi úgy ismerünk, mint Isten világosságát és a Sátán sötétségét. Ez pedig örök ellentétet jelent a világosság és a sötétség között. Örök ellentétet hívő ember és a Sátán között.

Teremtő Istenem add, hogy a sötétség és a Sátán ne uralkodhasson fölöttem, és add, hogy megismerhessük az Ige által elénk tárt titkokat. Áldott legyen a neved mindörökkön örökké. Ámen.