 |
| Pál apostol |
„Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha
nem kaptad volna?” (1Kor 4, 7.)
Semmim sincs, amit ne kaptam
volna. Milyen gyakran elfelejtem ezt. Hiszen tehetséget kaptam. Észt kaptam. Egészséget
kaptam. Lehetőségeket kaptam. Sikert kaptam. És még mi mindent? Hiszen amikor
kimentem Angliába „örökre”, eladtam házat, autót, elváltam, egyedül maradtam, s
csak kétbőröndnyi holmim maradt, amivel kiutazhattam. Négy évig voltam kint. A
pénzem meg volt, de semmi más. Mindaddig, míg meg nem ismertem Pamit, a
feleségemet és társamat. S íme, lett hol laknom, vannak könyveim megint, vannak
(na, nem sokan), barátaim. Van családom, a feleségem családja, beletartozom egy
gyülekezetbe és Jézus Krisztus által az Atyának szolgálhatok. Mert hitet is kaptam. De hál Istennek, nem vagyok dicsekvős fajta, így ebben kevesebb a vétkem.
Sokat kaptam Istentől, s azt
gondolom, hogy ha valaki ilyen sokat kapott és kap, annak törlesztenie kell.
Annak szolgálnia kell Istent, Jézus Krisztus által. Vajon minden nap
magasztalom Istent azért, hogy ennyi mindent kaptam tőle? Nem, mert néha
elfeledkezem erről. Természetesnek veszem, ami körbevesz, ahol, és ahogy élek.
Természetesnek veszem azt, hogy mit csinálok, hogy egyáltalán csinálhatom. S
most is a Bibliát olvasva jutott eszembe, hogy mi mindent kaptam. Vajon egyedül
vagyok ezzel? Vajon nektek mindennap eszetekbe jut megköszönni mindazt, amit
kaptatok? Ha igen, csodállak benneteket, ha nem, megértelek benneteket.
Mennyei Atyánk, magasztallak téged és dicsőítem a te neved, hiszen
annyi mindent adtál, de én néha természetesnek veszem ezt, így feledkezem meg
rólad, aki végig kísérte egész életemet. Kérlek, bocsásd meg ezt az emberi
gyengeséget és bűnt nekem, a te Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése