Levél az efezusi gyülekezethez

„A efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki hét arany gyertyatartó között jár. Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viseled el a gonoszokat, és próbára tedd azokat, akik apostolnak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy állhatatos vagy, terhet viseltél az én nevemért és nem fáradtál meg, de azt panaszolom ellened, hogy nincs már meg benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéről, ha meg nem térsz.” Jel 2, 1-5.)

Egyik reggel arra ébredtem, hogy megszállt egy nem evilági és teljes szeretet Krisztus és az Atya iránt. Gyorsan felkeltem, lefutottam a Bibliámért, felütöttem, de az érzés elhagyott, és szívem és lelkem üresen kongott. Pedig ezt a szeretet éreztem megtérésemkor, ahogy az ige is mondja, és még sokszor éreztem ezt, de nem folyamatosan. Áldott az, aki folyamatosan tud élni ebben a szeretetben. Mert én azt hiszem, hogy én ajándékba kapom olykor-olykor ezt az érzést. Pedig ahogy az Ige utasít, én is visszaemlékezem, hogy mikor, mi miatt éreztem ezt a szeretetet, de nem ezen múlik, nem az emlékeken, hanem azon, hogy Jézus mikor ajándékoz meg ezzel a túláradó érzéssel.

Uram, Jézus Krisztus, áldott a te neved, minden szavad és tetted, kérlek, minél többször ajándékozz meg minket szereteteddel, hogy ezzel is erősödjön hitünk. Ámen