Jónás tragikomédiája

Jónás az egy Istenben hívő ember volt, aki betartotta az Úr törvényeit. Isten talán ezért is választotta ki őt, hogy Ninivébe küldje, prófétájaként. Jónás azonban elmenekül az Úr elől, mert fél a szolgálattól, fél, hogy a prófécia nem teljesül, s akkor őt megkövezik. Tarsis felé menekül, messze attól a föltől, ahol Isten megszólította őt. Fel is száll egy hajóra. De vajon hogyan jutott Jónás eszébe, hogy elmenekülhet az Úrtól, aki, mint Jónás is tudta, az eget és a földet teremtette, s erős, mindenható Isten. Jónás azonban mégis menekül, mintha egy bálvány-isten elől menekülne, akit csak úgy ott lehet hagyni.  Jónás korában ugyanis sokan imádtak bálványokat az Úr helyett. Ezért zavarodhatott össze Jónás is, hiszen még a templomokban is bálványokat imádtak. Emiatt Jónásnak előbb meg kellett térnie az igaz hitre, hogy teljesíthesse küldetését. Ezért engedte az Úr azt, hogy Jónás „elszökjön” előle. És ezzel kezdetét veszi Jónás tragikomédiája

Azonban a hajó, amin Jónás is utazott, nagy és veszélyes viharba került. Jónás jóízűen aludt a hajó gyomrában, míg mindenki más a maga istenéhez fohászkodott, ám nem lett jobb a helyzet. A kapitány veszi észre Jónást. Felrugdossa, majd megkérdezi, hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni, amikor a hajó majd el süllyed, és mindenki kapkod vagy imádkozik istenéhez? Te miért nem imádkozol, a te istenedhez? Közben az emberek sorsot vetettek, hogy ki okozhatja a szerencsétlenségüket, és naná hogy Jónásra esett a választás. Érdekes, hogy egy babona az, ami elvezette az embereket Jónáshoz.

A legénység és a többi utas faggatni kezdik Jónást: „Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? „Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.” Mondja Jónás, aki éppen most tett kényszer alatt vallást az Úr mellett. Ezután még elmondja, hogy menekült el Isten elől. Az emberek megriadnak és felháborodnak, tehát mindenki Jónás ellen fordul Majd megkérdezték Jónást, mit tegyenek vele, hogy lecsendesedjen a tenger. Mivel már Jónás belátja, hogy mindez az ő bűne, hiszen sem az emberek, sem Isten elől nem lehet elbújni, ezt feleli: „Fogjatok meg és dobjatok a tengerbe, akkor majd lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar.” Ezt mondja Jónás, aki már újra tisztán hisz, és hiszi, hogy Isten mindenható. S azt is tudja, hogy addig nem eshet baja, míg a nem kívánt küldetését be nem töltötte.

Az emberek Jónás Istenéhez fohászkodva dobják Jónás a tengerbe, amely azonnal lecsillapodik körülöttük. A hajón lévő emberek pedig el kezdték félni az Urat, egyszóval megtértek, „hiszen áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak”.

Szóval Jónás a tengerben, a vihar elül, majd jön egy óriási hal, amely lenyeli Jónást és megmenekíti a vízbefúlástól. Három napig volt Jónás a cet gyomrában, és ott imádkozott az Úrhoz. Így fejezi be imáját: „Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, tejesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!” Ekkor az Úr parancsolt a halnak és az kiköpte Jónást a szárazföldre. De vajon tényleg megtért-e teljesen Jónás?

Az Úr másodszor is elküldte Jónást Ninivébe. Jónás el is ment, most már engedelmeskedett az Úrnak, és egynapi járásra bement a városba és ott hirdette, hogy még negyven nap, és elpusztul Ninive! A velejéig romlott ninivei lakosok meglepő módon hittek Jónás prófétának, aki nem éppen ezt várta. Mindenki zsákruhát öltött, még a király is, aki böjtöt hirdetett meg embereknek és jószágoknak is. Isten pedig letekintett Ninivére, és nem pusztította el a várost.

Jónás megharagszik ezért és így imádkozik az Úrhoz: „Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet. Most azért Uram vedd az életemet, mert jobb nekem meghalnom, mint élnem. Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?”   

Ezután kimegy Jónás a városból, és épít magának egy kunyhót, hogy onnan lássa, hogy mi történik Ninivével. És haragszik. De kire, vagy mire haragszik és miért? Jónás neheztel az Úrra és nem tudja túltenni magát azon, hogy az Úr ő általa szólt a város lakóihoz, és hogy nem teljesül a prófécia, vagy próféciája. Mert ezen az utolsó három betűn áll az, hogy Jónás isten szolgája vagy sem. De Jónás makacs. Ő a sajátjának tekinti a próféciát, mint ahogy azt is, hogy neki igaza is legyen, azaz teljesüljön a prófécia bármi áron.

Mindenesetre az Úr úgy rendelte, hogy Jónásnak nőjön ott egy bokor, aminek árnyékában meghúzódhat. De mikor hajnalodni kezdett, a bokor kiszáradt. Tikkasztó keleti szelet támasztott az Úr, Jónás pedig napszúrást kapott és a halált kívánta magának. Ekkor ezt kérdezte az Úr Jónástól: „Igazad van-e, amikor haragszol e miatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!” Mert Jónás, mint testi ember, megmakacsolja magát még Isten előtt is. Az Úr pedig megunva Jónás haragvását, mosolyogva és kissé bosszúsan ezt mondja: „Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem te fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amelyik egyik éjjel felnőtt, a másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és bal kezük között?” Ahogy Jónás sem tud különbséget tenni jobb és bal keze között. Hiszen hisz is, meg maga felé is fordul a keze, és sajátjának érez mindent, amihez köze van, pedig hallja az Urat, s fel kellene érnie ésszel, hogy ő most az Úr szolgája. De ez nem megy Jónásnak. Éppen ezért az Úr még ki is neveti Jónást. Hiszen ezt mondja az Úr: „…nem tudnak különbséget tenni a jobb és bal kezük között? És ott az a sok állat is!

Ez már Jónás tragikomédiája, hisz nem tudni, hogy az Úr Jónást is beleszámítja-e az „állatok” közé, vagy sem. De inkább igen…

S.D.G