”Közben kérték őt a
tanítványai: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem,
amiről ti nem tudtok (…) Jézus mondta nekik: Az én eledelem az, hogy
teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem és bevégezzem az ő munkáját.”
(Jn 4, 31-34.)
Vajon hányan tartunk szigorú böjtöt, amikor elég a lélek eledele?
Amikor semmi más nem járt a fejünkben, mint Jézus Krisztus szenvedése. De vajon
csak nagyböjti napokon emlékezzünk így Krisztus szenvedésére. Hiszen a
szegények szinte mindennap tartanak böjtöt, s ők az igaz szentek. Mert kell
nekünk a hasunkat tömni. Hiszen tudom magamról, hogy amikor eláraszt Isten kegyelme,
eszembe se jut enni, csak a feleségem aggódik, hogy már megint nem eszek
semmit. S hiába mondom neki: „Nekem meg van az eledelem, amiről ti nem tudtok”.
Bevallom, könnyű így nem enni, akár napokon át, csak imádkozni és érezni Isten
kegyelmét, s az Ő Fiát, Jézus krisztust, aki a Szentlélekkel ajándékoz meg.
Uram, köszönöm, hogy olykor
megvonod tőlem a falatot, hogy így éhség nélkül imádkozhassak és lakjak jól
kegyelmeddel. Ámen.
S.D.G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése