Uram, az én keresztem a magány,
egyedül vagyok Uram,
s néha ez kínoz engem,
de tűröm, mert ez a keresztem.
S meg is tagadtam magam érted,
nem írok mást, csak mi hozzád szól,
s az az imám, hogy te légy az,
aki mindig szól hozzám.
De a világ, Uram, itt háborog köröttem,
s mégha én nem is veszem ki a részem ebből,
mégis érzem a dübörgést,
hallom a halálos kacajokat,
az Ördög kopogtatását az ajtómon.
Védtelen vagyok nélküled, Uram,
te vagy bástyám,
te vagy mindenem,
már félek az emberektől,
csak te védsz meg engem,
s félek az élettől,
csak benned reménykedem,
Uram, tekints le rám,
és segítsd harcomban,
hisz remeteként élek,
Te vagy nekem a mindenség.
Kérlek légy velem, Uram,
add vigasztalásod,
add reményedet,
s adj nekem bizodalmat,
hogy az életem, mi mit sem ér
Nélküled, új életre kel benned, Uram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése