„Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik
napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a
megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.” (Lk 24, 46-47.)
Gyerekkoromban még nem ismertem
törvényt, tán még bűnös sem voltam. Mentem locsolkodni és piros tojást kapni.
Anyámat otthon a fejfájásig locsolgatták meg kölnivel a férfiak és a gyerekek.
Emlékszem, hogy minden nő olyan pacsuli szagú volt, hogy azt nem lehetett sokáig
elviselni. De a mai, bűnös fejemmel már szépek ezek az emlékek. Ma már nem
járok locsolkodni. De tudom már, hogy a locsolkodás a megtisztulás
szertartásából fakad, a tojás pirosa pedig Krisztus vére, a keresztség, és az
Úrvacsora szentsége. Tudom, de hiszem-e? Vajon elhiszem-e, hogy Krisztus értem
is adta a vérét, hogy én is részesülök a bűnbocsánatban, vagy csak tudom?
Milyen könnyű lenne újra gyermekké lenni, és csak hinni. Milyen gazdagon áradt
ránk a kegyelem s a bűnbocsánat, és mi nem is tudtunk róla. Hisz Jézus Krisztus
maga vigyázott ránk, az Atya pedig gyönyörködött bennünk. Mert csak a
felnőtteknek kell újra tanulniuk hinni és megtérni és felfogni, elfogadni a
bűnök bocsánatát. De én a mai napig aggódom bűneim miatt, igaz hitem
növekedtével egyre kevésbé. De ez az egyre kevésbé is sok az én felhőtlen
gyermekkoromhoz képest.
Uram, add, hogy újra gyermek legyek e felnőtt testben, add, hogy hitem
gyermek-őszinte legyen, add, hogy újra üres edény legyek, aki befogad téged,
aki nem megtanulja, hanem megéli tanításaidat, Uram! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése