2018. április 29., vasárnap

7. Zsoltár


Képtalálat a következőre: „magány”

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem,
hisz nagy vétket követtem el,
elfordultam tőled, és szeretetedtől,
mert a hazámért aggódom.

De látom már, hogy semmit nem tehetek,
lehet, hogy elmenekülök feleségemmel,
idegen földre, vagy halálomat kívánom,
míg meg nem halok.

De tudom, ez is hűtlenség,
hogy nélküled keresem az utamat,
kérlek, tarts meg szeretetedben,
adj nekem békességet és reményt,
hiszen hozzád könyörgök most is,
félelmemben.
Hajolj le hozzám Istenem
és kegyelmezz nekem,
elveszítettem barátaimat,
egyedül gyötrődik lelkem
e felfordult világban.

Mindig ott vagy gondolataim között,
kiüresedett szívem téged vár,
öreg vagyok már,
a holdfényt szeretem,
amely nem bántja szemem,
egyedül virrasztok az éjszakákban,
s így suttogom imámat feléd.
De te meghallgatsz engem,
a mindenségből meghallod suttogásom,
és látod nyugtalan lelkem.

Ím, rád bízom magam, Istenem,
hogy legyen az, amit te akarsz,
ne amit én akarok,
hisz te mindenek tudója vagy,
tiéd az életem,
tudom, hogy semmim sincs,
amit ne tőled kaptam volna,
szeretlek téged, Uram,
legyen meg a te akaratod,
én már mit sem számítok,
hiszen élem már eleget,

perben és békességben,
küzdésben és csendesedésben.
Kegyelmeddel dönts felőlem, Istenem,
hogy menjek, vagy maradjak,
hogy éljek, vagy meghaljak.
Egészen rád bízom magam Uram, Istenem,
légy vezetőm éjszakákban és nappalokban,
és én lehajtott fejjel és erős  hittel
bárhova követlek, Istenem.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése