A test feltámadása

„Így van a halottak feltámadása is. Elvétetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban, elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test.” (1Kor 15, 42-44)

Nehéz egy szerettünktől búcsút venni, hiszen a gyászban magányosak vagyunk. De e fájdalmak közt is eszünkbe kell jutnia Isten és a fia, Jézus Krisztus. Hiszen Krisztussal valósult meg az az ígéret, hogy lehetséges a feltámadás. S ha megkérdezzük magunktól a miérteket: miért most, miért így, miért érdemelte ezt, akkor tudjuk, hogy az elhunyt is Isten szeretett gyermeke volt, s hogy ő isteni mércével méri sorsunkat, nem pedig emberi módon.  Meg kell tanulnunk meglátni, hogy az a sors, amely most kiterítve fekszik előttünk, isteni útmutatással szolgál nekünk. Isten ugyanis mindenki által megmutat valamit a maga dicsőségéből. Például azt, hogy szeretted-e őt igazán, hogy kit szeretet és kit nem, és miért? Mert egy élet, mikor lezárul, nyitott könyvvé válik. De sose feledjük, halálakor lelke már felment a mennyekbe, ahol bebocsátást kér. Imádkozzunk azért, hogy Jézus Krisztus, ki az élők és holtak ura, meghallgassa az elhunyt lelkét és igaznak ítélje meg. Mi pedig bízzunk abban, hogy romlandósága romolhatatlansággá változik, gyalázata dicsőségre vált, s hogy erőtlensége erő lesz.

Uram, Jézus Krisztus, áldassék a te neved, kérjük, add, hogy elhunyt szerettünk bűnbocsánatot nyerjen és te fogadd be őt a mennyekbe, ugyanakkor engedd meg nekünk, hogy elhunyt szerettünk életéből levonjuk magunknak a tanulságokat, s meglássuk azt, hogy mikét nyilvánult meg e sorsban Isten dicsősége. Ámen.